Aki otthonosabban mozog a metal világában, vagy/és rendszeresen olvassa az oldalunkon megjelenő recenziókat, figyelemmel kíséri a Hangpróbát, az nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy az egykori keleti blokk országai csak úgy ontják magukból a doom-death csapatokat, formációkat. Akik általában hoznak egy megbízható, magas minőséget, így nem ritkán a Solitude Productions, vagy leányvállalata a […]
Tovább »
Ugyanazokkal a sorokkal is kezdhetném ezt az írást, mint előző recenziómnál, csak ez a debütáló digó banda nem metalcore-ban utazik, hanem saját állításuk szerint alternatív metalban. Szerintem meg (elég csak a fotóra nézni!) alapvetően a glam/hard rock/southern halmazok kereszteződésében helyezhető el az olasz kvintett. A borító náluk sem telitalálat, bár passzol a címhez, ezt el […]
Tovább »
Lovecraft mindig is jó inspirációnak számított a dark ambient műfaj (és a black metal) művelői körében. A jelen írás tárgyát képező görög The Seal Of R’Lyeh is az amerikai horror – misztika mágust hívja segítségül legújabb lemezén. Megjelenik itt Erich Zann, a Cthulhu mítosz, valamint a másik fantasy író, Robert E. Howard művében az Asszúrbanipál tüzében szereplő […]
Tovább »
A Metalodic Records legutóbb kiadott három lemeze az én 30 éves asztalom kopottas lapján tért nyugvópontra. Csak ismétlésként, elsőnek a Vorpal Nomad mért rám kíméletlen ütést, majd a Kerion adott egy akkora maflást, amekkorát utoljára a tesitanáromtól kaptam egy satnyán kivitelezett négyütemű fekvőtámaszt követően. Most pedig itt van a fiatal marseillesi Galderia. Ezt sem úsztam […]
Tovább »
Olasz banda, Buil2Kill Records, debütáló nagylemez… Ismerős képlet. A stílus pedig talán a zenekar nevéből is kitalálható. Melyik műfajban aggatnak a csapatok magukra előszeretettel három, vagy több szóból álló nevet? Bizony-bizony, a metalcore a helyes megfejtés! A Six-Point Lead 2008-ban alakult, rá egy évre kiadtak egy EP-t, majd tavaly év végén landolt a boltok polcain […]
Tovább »
Az Eclectika egy 2001 óta aktív dijoni alakulat. Hogy lesznek-e valaha is olyan híresek, mint Dijon város nevének legfőbb reklámhordozója, a mustár, még a jövő zenéje… Eddig 1 demo, és 3 nagylemez képezi a francia trió diszkográfiáját, melynek legfrissebb termése a tavaly novemberben megjelent Lure of Ephemeral Beauty. Az összes kiadványuk borítója kozmikus húrokat penget, […]
Tovább »
Egy orosz banda negyedik lemezéről fogom elmondani most a benyomásaimat, merthogy rendesen benyomott, ahogy illik. A zenei összetettségnek nagyon sok formája van. Az is összetettség, ha hárfával együtt nyomjuk a gitárriffeket, de inkább fájdalmas lehet a fülnek, mint érdekes… Bár ki tudja… Létezik viszont olyan összetettség, ahol az elvileg idegen részeket arra alkalmas ragasztóval és […]
Tovább »
Nem hiszem, hogy túl sokan ismernék a Doomed zenekart, melynek szellemi atyja Pierre Laube, egy német úriember, aki amolyan mindenesként tevékenykedik a borítón látható doom szörnyeteg gyomrában. Ritkaság számba megy, hogy egy death/doom anyag esetén a gyorsaság szó használatára kényszerülök, de a zenekar munkatempójára mást nem igazán lehet mondani. Laube egyedül üzemelteti 2011 […]
Tovább »
A kétszer indulást sok sportágban büntetik, a háromszor indulásról viszont nem szól a fáma. Kezdő úrvezetőknek is csak annyit mond egy mély lélegzetvétel után az oktatója, hogy használja bátrabban a kuplungot. Én pedig a brit Tank harmadszori lendületvételéhez nem mondok semmit, csupán elismerően csettintek és földig hajolok előttük. Igen, harmadik virágzásukat ünneplik a 2012. november […]
Tovább »
Ugyan azt vártam, hogy a zenekar, amiről írnom kell majd, black metal lesz – hisz ezt láttam a leírásnál, bár egy sejtelmes kérdőjel is ott figyelt a dolog végén -, igen mozgalmas albumot hallgathattam szanaszét az ukrán Rattenfänger jóvoltából. Többször is hangoztattam már, hogy nem vagyok hatalmas death metal fanatikus, a Epistolae Obscurorum Virorum viszont rendesen kiosztotta […]
Tovább »
