Öt év után végre új albummal tért vissza a legendás Neurosis. A kaliforniai zenekart a post-metal és a progresszív sludge egyik legfontosabb alappillérének nevezhetjük, akik anno a kilencvenes években nagymértékben hozzájárultak a műfaj létrejöttéhez és kiformálásához, remekmű után remekműveket adva ki kezeik közül. Az új évezred beköszöntével azonban inkább a friss és fiatal vér kezébe […]
Tovább »
Fura, hogy hazánkból olyan energiával teli banda toppanjon ki, mint az Octahed. Jómagam sosem találkoztam velük, viszont meg kell mondjam, kellemes csalódás volt az új anyaguk, a Circum Polaris, annak ellenére, hogy még mindig nem vagyok elájulva úgy általában ettől a kicsit absztrakt/avant-garde féle progresszív metaltól. A 2010-ben alakult fővárosi együttes 6 fiatalember közreműködésének köszönhetően […]
Tovább »
Biztos sznob vagyok, mint ahogy sokan a progresszív muzsikák, vagy épp a jazz kedvelőire rásütik ezt a sztereotípiát („Sztereo-tipikus, tipikus sztereo”), ugyanis bizonyos esetekben baromira jól tud esni egy-egy ultratechnikás, improvizatív zene. Pedig általában fontos szempont nálam a dalközpontúság, mégis vannak szituációk, amikor engedem, hogy hangjegyek garmadáját rámzúdítsák „matekfaktos” manusok. Ráadásul perverz mód még élvezem […]
Tovább »
Céltudatosság. Ez az első szó, ami a rendkívül fiatal Thristana együttessel kapcsolatban tört elő naposcsibe módjára elmém keltetőjéből. Nem titkolt vágyuk, hogy szeretnének a nemzetközi szimfonikus metálvilág folyton változó porondján minél nagyobb teret kapni és ehhez minden erejükkel küzdenek is. Ez becsülendő! Közösségi oldalukon annyi angol nyelvű bejegyzést tettek közzé, hogy a magamfajta ábrándos lelkű […]
Tovább »
Nem is oly régen szerkesztőségünket felkereste egy Zentai Tamás (alias Nephatum) nevű úriember, miszerint elkészített egy demo kiadványt, teljesen egymaga. A kérdés körbejárt közöttünk: ki szeretne az anyagról írni? Révén kedvelem a black metal stílust, bátran rákaptam, „mi baj történhet” alapon. Tamás úr a Negath névre keresztelte el formációját, mely elsősorban a black metal Baskíria/Athame hullám […]
Tovább »
Az ukrán thrash/death alakulat eredetileg Hellion-nak írta a nevét, aztán az i betűt kettőspontra cserélték, és azóta Hell:On-ként ismertek. Már amennyire… Mivel az Age of Oblivion a harmadik nagylemezük, gondolom hazájuk keményzenei színterén nem ismeretlenek. Hogy a nemzetközi porondon mi a helyzet, azt nem tudom. Mindenesetre van annyira minőségi ez a kiadvány, hogy segítségével akár […]
Tovább »
Egy ideje határozottan azt érzem, hogy a metal bizonyos alfajain belül erős kifulladás jelei mutatkoznak. Persze lehet azzal érvelni, hogy ez meg az a banda micsoda újításokat eszközölt itt meg ott. Persze, csak akkor mások meg azzal vágnak vissza, hogy így viszont a termék kilóg az adott kategóriából. Megoldásnak a post metalt látom, hiszen ott […]
Tovább »
Nagyon régóta vártam, hogy egy olyan zenekarról írhassak, mint az Ukrán Dammerung. Black metal ez, de nem a szokványos módon; az a fajtája, ami a menetelő katonák sokaságát idézi képzeletbeli szemeink elé. Valódi harcos dalokkal, erős érzelmi töltettel rendelkezik a legutóbbi teljes értékű kiadvány, melyet Dark Poetry névre kereszteltek. Az együttes 2001-ben látott napvilágot, és […]
Tovább »
Dübörgő, vad ritmusok. Eképpen tudnám röviden jellemezni azt, amit megtapasztaltam a Symuran nevű bandából, akik a háború, fájdalom és tűz erejével felfegyverkezve intéztek ellenünk támadást ez év augusztusában a legújabb teljes értékű anyagukkal, aminek a Syklus Av Helheim címet adták. Ám nézzünk a körmükre először egy kicsit. Egy szintén nemrég óta létező formációról beszélünk; csupán […]
Tovább »
Úgy látszik, mostanság nagy divat lett az a típusú black metal, melyben sűrűn előfordulnak death metalosabb elemek is. Hol is van már az aranykor, amikor a Darkthrone – Under a Funeral Moon albuma láttán eltátották szájukat a hitetlenkedők, és mindenkiben gonosz gondolatok százait ébresztette. Bár az Infidel magát szimplán black metalnak tartja, véleményem szerint egyáltalán […]
Tovább »
