Albumkritikák

Trails of Sorrow – Languish In Oblivion (2012)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Grinded Grin – Fledge (2023)

Amikor Isten az űrben járt! Nekem ez jutott eszembe, amikor megláttam a horvát Grinded Grin albumborítóját, és ez az érzés csak erősödött bennem, amikor elkezdtem hallgatni a zenéjüket. A számomra eddig ismeretlen formáció egy igen egyedi space/pszichedelikus/progresszív rock irányvonalú, avantgárd, kísérletezős felfogású keverék zenét játszik. De mielőtt még belemerülnénk zenéjük kozmoszába nézzünk kicsit utánuk. A […]

Tovább »

Sangre de Muerdago – O Vento que Lambe as mi​ñ​as Feridas (2023)

Tisztán látható, hogy kik azok, aki felülnek a sarkaiból kiforgatott világ zavaros tajtékjaira és hagyják magukat ezzel a nyughatatlanság, düh és egyéb romboló érzések irányába elsodródni. Olyanok, akiknek a szürke, cellává zsugorodott életük falain az egyetlen ablak az okos-telefonjuk képernyője. Melyen keresztül izgulhatnak értéktelen celebekért, vagy éppenséggel olyan boldognak hazudott életet teríthetnek a nagyvilág elé, […]

Tovább »

Nathanael Larochette – Old Growth (2023)

Úgy néz ki, hogy idén elvagyunk kényeztetve az akusztikus alkotásokkal. Ezen produkciók remek társak lehetnek az év ezen szakában, hogy kellő minőségben (nem csak látványra, hanem zenei szempontból is) áttudjuk magunkat engedni  az ezer színű ősz varázsának. A Musk Ox, The Night Watch és Agalloch – zenekarokkal együttműködő gitáros, Nathanael Larochette, 2016-ban megjelen Earth And […]

Tovább »

MWS – The Final Spark (2023)

A solymári lakótelep metál egyetlen hazai képviselője, az MWS (vagy M.W.S. ezt végül nem kérdeztem meg Both Andrástól, amikor a rádióban vendégeskedett, de talán mindegy is) hosszú idő után jelentkezett új lemezzel. A podcastben megismerhetitek a banda sztoriját, így arra most nem térnék ki hosszan, a lényeg, hogy 13 évvel a None of them Will […]

Tovább »

Gloryhammer – Return to the Kingdom of Fife (2023)

10 évvel ezelőtt adta ki az angol Gloryhammer bemutatkozó lemezét Tales from the Kingdom of Fife címmel, a nagyközönség előtt annyira nem ismert zenészekkel, ám Zargothrax, a gonosz varázsló szerepében egy ismerős arc is visszaköszönt a köpeny alól. Nem sokan gondolták szerintem akkoriban, hogy az Alestorm főnöke, Christopher Bowes életre hív egy másik bandát is, […]

Tovább »

Albino Slug – Albino Slug (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Trichomoniasis – Harvest Of The Killing Fields (2023)

Első és legfontosabb kérdésem felétkek a Trichomoniasis kritika kapcsán, hogy metalt szeretitek-e? Ha igen, akkor nem biztos, hogy érdemes tovább olvasnotok, mert a továbbiakban egy begörcsölt vádliról, egy elpattant idegszál okozta fájdalomról fogok írni, amit ez az amerikai csapat szépen megpróbált átültetni zenei formába. Persze ez a kifejezés is, hogy zenei, igazán hízelgő a banda […]

Tovább »

Sulphur Aeon – Seven Crowns And Seven Seals (2023)

Sok-sok év zenehallgatás után arra számíthatna az ember, hogy mindig akad olyan lemez, amit epekedve vár, de az a tapasztalatom, hogy ennek pont az ellenkezője következett be. Igyekszem nem várni, reménykedni, mert gyakrabban okoznak az ilyen kiadványok csalódást, mint ahányszor betalálnak. Sokkal gyakoribb az, amikor az ismeretlenből előtörve ragad magával egy album. Mindez alól a […]

Tovább »