A Kerecsen zenekarról előzetesen elég jókat hallottam, így kíváncsian füleltem bele legfrissebb anyagukba. A négy dalt tartalmazó EP(?)-jük aztán csalódást nem is okozott. Elsőre szembetűnő Varga Zsolt gitáros-énekes hangjában megbúvó Deák Bill-es, Vikidálos íz. Ezt aztán továbbgondolva, bennem felmerült az István, a király c. rockopera is. Van aztán a nótákban jó nagy adag blues is, […]
Tovább »
A Det Germanske Folket jóvoltából olvashattok a legújabb Grívf próbálkozásról, aki egy kicsit is ismeri a kiadót, tudja hogy alapvetően pagan és folk zenékkel foglalkoznak black metállal keverve. A kiadványok külsőségek terén soha sincs panasz, azonban a hangzással és a zenei tudással gyakran akadnak komoly problémák. Rengetegszer érzem úgy, nem is tesz mást ez a […]
Tovább »
A tiszaújvárosi Apostaty 2006-ban döntött amellett, hogy sötét zenéket komponál. A jelenleg három főt datáló banda tavaly jelentette meg első és egyetlen hanganyagát, amely demó a Recluse from the Northern Hill címet kapta. A kiadvány játékideje közel fél órára rúg, ami 6 dalt taksál. A baljós hangvételű rövid intró a lemez címadó dalát hivatott elővezetni. […]
Tovább »
A finn Gloria Morti logója és borítója (amely elég szépen hajaz a Satyricon – Volcano külsőségei-re) láttán mindenre gondolunk, csak arra nem, hogy egy igazán extrém melodikus metál csapattal állunk szemben. 99-ban alakultak Heinola-ban, s elég soká kellett várniuk, mire a számtalan demóból végül egy nagy lemezre (Lifestream Corrosion – ) érettek meg mind önmaguk, […]
Tovább »
A Netherbird számomra ez idáig egy teljesen fekete folt volt, mondjuk nincs is mögöttük hatalmas zenei múlt, a kiadványok terén is két EP-n kívül szinte csak ezt a nagylemezt tudják felmutatni, amiről éppen olvasol. Amúgy Jönköping nevű városkában alakultak 2005-ben, s bár a külsőségek és a műfaj meghatározása erősen gyengécske és színházias, azért bíztam benne, […]
Tovább »
A floridai Denial Fiend bár fiatal csapat, ennek ellenére, mind tagsága, mind műfaja a régi időkre csapat vissza, alakulásuk két éve következett be, nagy nevek projectje, amolyan crossover old school thrash-death. Két demó majd egy kislemez után az Ibex Moon Records piacra dobta kritikánk tárgyát. Mint már utaltam rá; nagy nevek összezörrenéséről van szó: Kam […]
Tovább »
Beloberk István hivatásos terrárium-építő és hüllőtenyésztő (nem vicc!:), egyébként a Kalapács zenekar basszusgitárosa, engedett az egójának, és kihasználva kevéske szabadidejét, megírta, és az összetrombitált pár megbízható metálarccal felvette az Ego Project első nagylemezét. A „supergroup” két ismert dalnokkal – a dickinsoni hangadottsággal rendelkező Nachladal Istvánnal és a magasabb hangfekvéseket is könnyedén bíró Szűcs Attilával -, […]
Tovább »
Először Collapsing Lungs, majd L.U.N.G.S. (Losers Usually Never Get Signed) néven futó amerikai bandát 1994-ben szerződtette az Atlantic Records, ezután kiadták Colorblind Ep-jüketés és a Crackerjack című számból készítettek egy klipet, amelyet az MTV Headbengersball-on nyomatták le. A banda tagváltásokon ment át és új eröt kapva új néven már 7 taggal Pavement/Zoo/BMG-nél 1996 Feb 27-én […]
Tovább »
Azt hiszem a kísérletibb hangvételű fekete fémre éhes társaságok előtt nem kell különösebben ismertetnem a norvég Emancer munkásságát és jelentőségét, de mivel olyanokat is érinthet a cikk, akik csak most ismerkednek a csapattal (vagy a műfajjal), így némi bio- és discográfiát megosztanék a nagyérdemű előtt. A csapat 96-ban alakult Sogn nevű kisvárosban, eredetileg Utumno néven, […]
Tovább »
Talán egyesek furán olvassák, hogy éppen én írok egy ilyen populáris csapat anyagáról, s nincs tele hörgéssel – bár akad benne, és gyilkos riffekkel, helyette determinált és cseppfolyós fájdalommal, elektronikába oltott szenvedéssel és időtlen kesergéssel operál a floridai Deadstar Assembly. A csapat műfajilag death-pop industrial rock-nak lett titulálva, de én inkább nevezném egy ipari elemekkel […]
Tovább »
