Az egyszemélyes Tir nevű dungeon synth mögött álló török származású, jelenleg Ausztráliában élő Oytun Bektaş mellőzte a stílusra tagadhatatlanul jellemző kezdő LO-FI kiadványok gyártását. A 2016-os Mountains bemutatkozó anyaga után, három évre megjelent második nagylemeze, az Urd, Skuld & Verdandi, egy komoly volumenű produkció volt a stílus berkein belül, mely szorosan követte a dungeon synth […]
Tovább »
Igaz, hogy még csak március végét járjuk -amikor is éppen írom ezt a kritikát-, de már most szilárd meggyőződésem az, hogy 2023 a disszonáns muzsikák éve lesz. A színtér feneketlen bugyrai egyszerűen csak ontják magukból a jobbnál-jobb albumokat, és nem elég, hogy kétség sem férhet ezen lemezek minőségéhez, ráadásul ebben az úgymond szűkös zenei kategóriába […]
Tovább »
Az olasz heavy/power metalos Nanowar of Steel-t 2019 decemberében, karácsony előtt ismertem meg, mikor kiadták a Valhalleluja című kislemezdalukat, mint karácsonyi szerzeményt. A dalban közreműködik Thomas Winkler (Angus McSix, ex-Gloryhammer), még Angus McFife-ként, illetve a dal koncepciójához kapcsolódóan, mint Odin. Már ennél az egy dalnál feltűnt, hogy milyen érdekes, ötletes, humoros, szórakoztató, kreatív (és még […]
Tovább »
Visszakeresve a Forgács hasábjain feltűnt, hogy csak én írtam, híreztem a holland zenekarról, így bátran kijelenthetem, hogy különösen kedvesek a szívemnek. Egy nagyon különc, hányattatott sorsú csapatról van szó, akikről itt is leírom, ahogy a jónéhány éves előző cikkemben: gyökereik a 80-as évek legvégéig nyúlnak vissza, amikor lázadozó tiniként tolták a death/grind egyveleget. Ebből a […]
Tovább »
A húsvéti nyuszi ismét meghalt a kereszten bűneinkért, a csajok már rég olajra léptek a büdös kölnivel és hideg vízzel áztatott terrorizmus elől. Mivel mással is lehetne ezt megünnepelni, mint egy kis eszeveszettül idegbeteg grindcore-al. Na jó…a black metal is ér. Mégis én most egy olyan bandát választottam e jeles napra, amelyiknek 2006-os megalakulásuk óta […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Az egyik legnehezebb kihívásnak tartom azt, amikor egy zenekarral újra és újra találkozok, mert egyre nehezebb kitölteni velük egy cikket. Persze már ezt is leírtam máshol, más csapatokkal kapcsolatban… De ez az én problémám, amit mindenképp meg akarok ugrani, mert az olasz Crimson Dawn megérdemli az írást, főleg, hogy eszükbe jutottam és bőséggel a megjelenés […]
Tovább »
Bevallom őszintén, mindig a kisgyermekek kíváncsiságával figyelem, hogy egy első lemezes banda milyen produktummal képes előrukkolni ebben a zeneileg túltelítődött, rohanó világban. Főleg akkor érdekes a dolog, ha egy formáció nemrég alakult. Utóbbi tény viszont a legkevésbé sem mondható el a Plague Bearer névre hallgató bandáról, hiszen a zenekar 1992-ben látta meg a napvilágot. Azt […]
Tovább »
Most őszintén, milyen zenét vártok egy Robbanó Kecske nevű zenekartól? Én már tudom, mivel a 2015-ben indult, nagyrészt thrash metalos vonalról érkező tagok által alapított zenekart már nyomon követem egy ideje. Ennek oka az első, Rumors Of Man (2018) című bemutatkozásuk, amit meghallgatva egy útját kereső, de minőségben magabiztos formációt ismertem meg, akiket úgy tettem […]
Tovább »
1989 január 14-et írunk, késő éjszaka van, a helyszín pedig Chicago városa, ami ismét olyan időket él, amilyennel annak idején „hírnevet” szerzett magának. A gyilkosságok száma meredeken nő, az eltűnt emberek, főként a gyerekek száma pedig eléri a 25 000-et. Éjfél van, a televíziónk bekapcsolva, otthonunkban felcsendül a Star Spangled Banner, ezelőtt a szokásos reklámok, […]
Tovább »
