Új Wall Of Sleep album; őszintén szólva félve kezdtem hallgatni a lemezt, az előző nem nyerte meg annyira a tetszésem, h napjában többször is pörgettem volna…de szerencsére hamar eloszlottak a kételyek. Sun Faced Apostles, 8 uj nóta, 47 perc. Az első track után úgy éreztem, h végre jó irányba startoltak a srácok, kellően dallamos, nem […]
Tovább »
Hát szóval miután megírtam az Underworld kritikáját, úgy éreztem, igazságtalan lennék a zenekarral, ha ennek a gyöngyszemnek a kritikáját kihagynám, tehát elemezzük picit a Sanctus Ignis-t. Mint azt már az Underworld-nél is említettem, az Adagio volt Európa válasza a Symphony X-re. Aki ismeri az amerikai szimfónikus-power-prog királyokat, nyugodtan be is szerezheti magának az Adagio eddigi […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, mindig kétségek közepette, és eleve negatív érzelmekkel telve teszem be a cd-lejátszóba a magyar előadók szerzeményeit. Igazán egy-két kivétellel nem is hallottam még olyan magyar ZENÉT, amely külföldön is megállná a helyét. Plusz még ha hozzáteszem, hogy maga a magyar nyelv nem épp a leghangulatosabb hangzású nyelvek egyike, főként ha metál zenéről […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, már régóta várom ezt az albumot! Ha megnézitek én csináltam az előző kritikát is, és ha van valami, ami leírja az ízlésemet, akkor az Evergrey előző két albuma (In a search of truth, Recreation day) az az, ez a megfejtés Philo zenei ízléséhez :-). Olyannyira betaláltak nálam ezek a zenék, hogy a […]
Tovább »
Nagyon kevés olyan zenekar van, amire azt lehet mondani, hogy nem csupán egy csapat stílusát követi, hanem egy kis Pantera, egy kis Static-x, vagyis sok csapat zenéjének stílusát viseli magán. De olyan zenekar talán csak egy van, amelyre azt lehet mondani, hogy senki és semmi nem volt rájuk hatással azért, mert ilyen zenét senki sem […]
Tovább »
A csolnoki Stainless Steel zenekart 1994-ben alapította 4 rockzene iránt rajongó fiatal, majd csatlakozott hozzájuk egy újabb gitáros, így lett teljes a felállásuk. A kritika tárgyát képező Wigant album előtt két demót is rögzítettek (Tűzpróba – 1997, The Fable of Prowess – 1999), ennek ismeretében talán már nem tűnik túl merész vállalkozásnak, hogy első albumként […]
Tovább »
Pelikános barátaink ott folytatják, ahol abbahagyták a legutóbbi albumon, bár a basszust és dobot jobban a háttérbe rakták, mint az előzőn, ami picit lágyabbá varázsolja az új számokat. Last Day Of Winter nyitószám. Mint mondottam, akár az előző album átvezetője is lehetne az új hangzásba, ami rögtön a 3. perc körül kibontakozik. Laza kis riffelés […]
Tovább »
Amikor 2001-ben egy új zenekar debütált egy „Sanctus Ignis” című albummal, biztos voltam benne, hogy találtam valamit, amit esetleg rajtuk kívül csak a Symphony X-nél hallhattam. Sokan úgy is emlegették a bandát, mint „Európa válasza a Symphony X-re”. Hát igen ez szimfónikus progresszív metal, klasszikus ízekkel megfűszerezve. Amikor végighallgattam a 2001-es albumot, rögtön azt ordítottam […]
Tovább »
A svéd Dark Funeral három nagylemez és három maxi cd után úgy döntött, hogy ideje kiadni egy koncertalbumot is. A felvételeket a 2003-as szeptemberi dél-amerikai turnén rögzítették, Chilén, Brazíliában, és Kolumbiában. Az albumon egy intró és tizennégy szám található, és időtartama meghaladja az egy órát. A cím „De profundis clamavi ad te Domine” már sokat […]
Tovább »
A Finntroll azok közzé a zenekarok közé tartozik akik a nemzetközi extrém metal zene elitjébe tartoznak. Zenéjükben keverik a black metal-t és a folkot de néha feltűnnek viking és szimfonikus elemek is. Zenéjük összetéveszthetetlen és egyedi kimagasló a mai túlzsúfolt metal szintérből. A Finntroll ezzel az új lemezzel sem tér le a már jól kitaposott […]
Tovább »
