Az Olasz Disarmonia Mundi 1999-ben alakult és a Fragments Of D-Generation a második albumuk. A zenekar tagjai közt tudhatja Speed Strid (Soilwork, Terror 2000) énekest aki a dalok írásánál nem volt jelen viszont nagyon jól adja elő azokat. A lemez hangzása nagyon jó a mai modern viszonyoknak megfelelően. És akkor nézzük magát a lemezt. Rögtön […]
Tovább »
Az amerikai Impellitteri egyike a kedvenc bandáimnak, Crunch című 2000-es albumuk pedig egyenesen a legkedvesebb albumom a heavy-power műfajban. A banda motorja, Cris Impellitteri remekül ötvözte az európai power riffcentrikusságát az eu power dallamközpontúságával. . Impellitteri, aki maga is gitárhősként indult a 80-as évek elején, rájött, hogy a hallgatók nem végnélküli szólókat, hanem élvezhető dalokat […]
Tovább »
Nincs mese, erről az albumról szinte lehetetlen elfogulatlanul írni, bár én megpróbálom. Tudom, hogy nem fog sikerülni, ugyanis látom a fejemben torlódó gondolatok ezreit, amik egy csöppet elfogultak. Na, akkor belekezdenék. A Nevermore nem egy underground zenekar, gondolom sokan ismerik, és akik ott voltak a tavalyi koncerten, tudják, hogy élőben is állatok. Az album, riffileg […]
Tovább »Egy számomra eddig teljesen ismeretlen zenekarral kezdeném ezt a rovatott. A The Defaced név mögött egy igazán jó és minőségi modern thrash metal banda rejtőzik. A srácok remekül ötvözik zenéjükben a a keményebb és dallamosabb gitártémákat, ha kell az énekes mormog, ha kell dallamot énekel és ha kell üvölt. Az igazán húzós dobtémák sem maradtak […]
Tovább »
Hát ez az album állatra sikeredett!!! Az 1985 végén alapított zenekar elérkezett a sokadik albumához, ami hatalmas lépés lehet a zenekar számára a népszerűség felé. A nyolcvanas-kilencvenes évek death hulláma sodorta a színtérre a német csapatot is, és azóta is töretlenül gyártják az anyagokat. Utoljára a zenekarral a kilencvenes évek közepén találkoztam, de igazán akkor […]
Tovább »
Idén talán ezt a death albumot vártam legkevésbé, sőt, egyáltalán nem is érdekelt, mikor fog megjelenni. Ez, mint mostanság kiderült, elég nagy hiba volt, de erről később. A Dismember munkásságát régen nem igazán követtem, ismertem 1-2 számot, és ott meghúzódott az ismerettség határa nálam. A hallgatás után olyan gondolatokkal álltam fel, mint ‘a dob néha […]
Tovább »
A svéd In Flames zenekart gondolom senkinek nem kell bemutatnom. A banda 1994-2000 között 5 nagylemezt és 2 EP-t adott ki, mindegyiken igazi minőségi dallamos death metal (vagy inkább nevezzük dallamos, hörgős zenének) volt. A fordulópontot a 2002-es Reroute to Remain album jelentette, ami csak nyomokban emlékeztetett a régi In Flames-re. Ennek ellenére az a […]
Tovább »
Először is kezdeném, azzal hogy egy általam nagyon nagyon várt lemezről fogok most írni, ami némi elfogultságot is jelent ezzel a csapattal kapcsolatban. Na de inkább foglalkozzunk az albummal! A promo cd 11 dalt tartalmaz 60 percben, a hangzás egyszerűen fantasztikus! A gitár hasít, a dob és basszusgitár kellő kemény alapot biztosít, a nagyzenekari részektől […]
Tovább »
A Svéd formációnak ez már a harmadik albuma. Azok akik eddig nem ismerték a The Forsaken zenéjét , a zenekar a Svéd melodikus death/thrash amerikai death metal elegyét játssza. A lemez jellegzetessége az Európai hangzás, noha az Art of Desolation című lemezükön jobban előtérbe került az amerikai death metal hangulat. A Traces of the Past […]
Tovább »
Vannak emberkék, akik – ha úgy tetszik – bárhová teszik a pöcsüket, mindig jól sül el. A multihangszeres zenészek ezen kivételes csoportjába tartozik Ajren Lucassen is, aki annak ellenére, hogy lassan már megszámlálhatatlan projectben működik, mindig a tökéleteshez hajló munkával rukkol elő. Utoljára engem a Star One projecttel kápráztatott el, amit ki sem bírtam venni […]
Tovább »
