Albumkritikák

Abhomine – Demonize Destroy Delete (2022)

Valljuk be magunknak, igazán szép idők köszöntöttek be az igazi mizantrópok számára. Tüdőnket kiszakítani akaró vírusok hozták el számunkra a láthatatlan ellenséget. Nagyon is szemmel látható ellenségek fürdenek egymás beleiben miközben poénból égetnek horogkeresztet megerőszakolt és megölt nők testére. A társadalmi szakadékok csak nőnek, a vélemények közötti árkok csak mélyülnek. Lázadások, elégedetlenség, szenvedés és halál. […]

Tovább »

Mortify – Fragments At The Edge Of Sorrow (2022)

Ismét egy chilei banda miatt ragadtam virtuális papírt és tollat, de nem én tehetek róla, ha egyszer tényleg ilyen minőségi bandák érkeznek ebből az országból. Ezúttal a Mortify keltette fel az érdeklődésem, ők is ahogyan az eddig bandák akikről írtam a death metál gusztustalan világát választották. 2013-ban alakultak meg Concepcíon városában, eddig egy demo, egy […]

Tovább »

Suppression – The Sorrow Of Soul Through Flesh (2022)

Latin-Amerikában a fémzene él és virul, a kazetta cserélgetős korszak óta gondoskodtak róla az ottani bandák, hogy terjesszék a mocskot és a mindent elsöprő pusztítást. A Suppresion a chilei színtérről származik, pontosabban Santiago városából. 2012-ben alakultak Pablo Cortés basszer és Daniel Poblete gitáros a death metál mellett tette le a garast. Nevük mellett szerepelt pár […]

Tovább »

Thorns Of Grief – Anthems To My Remains (2019)

Szerkesztőségünk már jó ideje ápol kapcsolatot a Satanath kiadóval, ami egyszerűen imádja Európa nyugati részének fémtermését magába szippantani és továbbhinteni a nagyvilágba. Mennyiségileg fenomenális, minőségileg viszont nem túl válogatós azonban ez a gépezet, épp ezért van az, hogy amikor tőlük kiadványokat kapunk, akkor úgy érezzük magunkat, mintha egy hanglemez cunami söpörne végig rajtunk, de ebből […]

Tovább »

Depressed Mode – Decade Of Silence (2022)

Élt az emlékeimben egy halvány kép a finn Depressed Mode csapatával kapcsolatban, akik valamikor régen adtak ki pár jó lemezt, majd eltűntek… Mindez nagyon gyorsan bizonyságot is nyert, amikor a hozzám került, hamarosan megjelenő Decade Of Silence kapcsán felfrissítettem parkolópályára került idegkapcsolataimat. Nem is igazán értem, hogy felejtődtek el ennyire (talán én sem tudok minden […]

Tovább »

Serpentshrine – Allegiance To The Myth (2022)

A Virginia állambeli Serpentshrine tagjai ahelyett, hogy élveznék a napsütötte tengerpartot inkább a zimankósabb black metált választották szabadidejük eltöltésére. 2015-ben alakult a banda, eredetileg két taggal, két évvel később megjelent bemutatkozó albumuk Besetting The Altar néven. Különösebb port nem tudtak felkavarni vele, iparosmunkának mondható. Engem sem sikerült igazán levenniük a lábukról vele de azért kutyaütőnek […]

Tovább »

Rise To The Sky – Every Day, A Funeral (2022)

Az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteg anyagunk érkezett Dél-Amerikából, leginkább a Csendes-óceánból szép partvidéket lehasító Chiléből. Számomra ebből a hirtelen bőség a meglepő egyedül, hiszen ez az ország és néhány szomszédja már régóta ontja magából a jobbnál jobb extrém produkciókat, bár ezek ritkábban jutnak el Európába, mint ahogy megérdemelnék. Chile a kontinens “Lengyelországa” jelenleg, mivel folyamatosan […]

Tovább »

Controlled Death – Death Synth Box (2022)

Takushi Yamazaki aki a Masonna művésznévre hallgat egy olyasfajta zajzenész aki senkinek a kedvéért se fog kompromisszumot kötni ha a saját művészetéről van szó. A neve a „mazochista” és a „nő” szavak keresztezése, illetve szójáték Madonna nevével is. Persze ez csak egyike álneveinek, az egész kritikát megtudnám tölteni csak az álnevei felsorolásával de ez is […]

Tovább »

Soulcarrion – Infernal Agony (2022)

Nem sikerült különösebb információkat besöpörnöm a lengyel Michał eddigi életútját illetően, ahogy magáról a SoulCarrion nevű projektjéről sem. Annyit azonban biztosan tudni, hogy a srác egyedül írta meg, hozta össze ezt a produkciót, amit 2019 és 21 között rögzített. Ő felelős a gitárért, basszusért és a programozott dobjátékért. Később, a hangzás súlyosabbá tétele miatt csatlakozott […]

Tovább »

Black Raptus – Cold Cases (2021)

Meglehetősen depresszív és baljós borítóval rendelkezik az olasz Black Raptus zenekar tavalyi bemutatkozó anyaga, amiből sok jót semmiképp sem néznénk ki a csapatból. Itt a jóság és tisztaság eszményére gondolok természtetesen, mivel a Cold Cases mindezen erények ellenpólusaként kíván megjelenni ebben a tétova dimenzióban, melyre folyamatosan veszélyt jelentenek az idegen entitások, mint például a démonok. […]

Tovább »