Nem rég jött a debreceni Hanoi új lemeze, amiről írtam is egy ajánlót. A srácok voltak olyan kedvesek, hogy válaszoltak nekem pár kérdésre. Nem meglepő módon, ugyan olyan jó fejek és közvetlenek mint ahogy a zenéjük alapján képzelné az ember. Mivel még nem nagyon szerepeltetek az oldalon, bemutatnátok a jelenlegi zenekart és összefoglalnátok röviden az […]
Tovább »
A holland Tjeerd De Jong igazán régi motorosnak mondható hazájának underground zenekaraiban, ahol különböző szerepkörökben tűnt már fel. A projektek legfőbb közös jellemzője stílusuk: ez pedig a doom metal. Tjeerd a 90-es évek kezdete óta hódol ennek a vonalnak, legyen szó death/black vegyületről vagy szárazabb stoner metalról (Doomsday B.C., Serpentarius, Stone In Egypt, Beyond Belief). […]
Tovább »
Tovább folytatja korábbi anyagainak misztikus, barbár történetét az epikus fantasy doom metalt játszó, női-frontos kanadai Smoulder. Igaz ezt most csak egy három tételes EP képében teszik, ami nemrégiben jelent meg Dream Quest Ends címmel, és ami a zenekar eddigi első történet ciklusának bezárása lenne. Aki nem ismerné a csapatot annak csak visszatekintésként annyit, hogy a banda 2013 […]
Tovább »
Annak idején A Hallelujah lemezével ismertem meg az Igorrr munkásságát. Ami a francia Gauiter Serre, multihangszeres, muzikális próféta és egyelőre nem diagnosztizált őrült nem mindennapi ámokfutását takarja. A Whoukre 2012-es feloszlásának évében jött a második solo lemezével, a már említett Hallelujah-val. Utána már kettő-három évente örvendeztetett meg minket elborult agyszüleményeivel és csiszolgatta, tökéletesítgette a besorolni […]
Tovább »
Akarva-akaratlanul önismétléssel kell kezdenem a cikket, mivel immár a negyedik Lord Vigo lemez került hozzám. Rendszeres olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a német csapat bemutatkozása mekkora poén volt a maga idejében (2015), ahogy a „B” filmekre támaszkodva készítettek el egy nagyszerű bemutatkozást. Under Carpathian Sun című anyaguk az enciklopédiában továbbra is hibásan EP-nek van jelölve, […]
Tovább »
Az utóbbi fél évben több hazai progresszív zenekar is kiváló lemezzel jelentkezett. Ott van tavaly év végéről a Solaris és az At Night I Fly, ez év elejéről pedig a Marcello’s Mystical Mind (MMM) és jelen ismertető főszereplői, a Ghost Toast. Négy csapat, négy lemez, négy különböző megközelítése a progresszív muzsikának. A „Szellem(es) pirítós” előző […]
Tovább »
Egy kicsit talán váratott magára, de az elmúlt mondhatni évtized trendjének megfelelően 2020 sem fog hagyományos, régi iskolás death metal anyagok nélkül eltelni. A műfaj rajongói szerintem kíméletlenül el lettek kényeztetve ebben az időszakban, hiszen ha nem is formabontó, világmegváltó lemezek látnak napvilágot (főleg, ha alapvetően a nosztalgiára építkeznek), de minden hónapra jut lassan egy […]
Tovább »
A tavaly 28 év után újjáéledt legendás hazai ipari projektet, a CMC (Cro-Magnon-i Cola), ami az 1980-as ’90-es évek egyik új generációs zenekarának számított. A formáció legaktívabb korszaka 1986 és 1993 között volt, mégis mára csak a legbeavatottabb fanatikusak ismerik a nevüket. Ennek kapcsán egyfajta múlt, illetve jelenidézésre kértem meg Szász Györgyöt, a projekt alapegyéniségét. Szia, üdvözöllek, […]
Tovább »
Közel kéthete tartó karantén szezonunk és EP sorozatunk 16 fejezetében a helyzetre való tekintettel kissé morbidabb és ridegebb anyagokat ajánlunk nektek. Kezdésnek egy őserejű nukleáris poklot robbantunk, melyből jelen világunk veszettül tomboló vírusát engedjük rátok, ami a véretekbe ivódva a bennetek rejtőző pogány spiritualitást, és hedonista élvezeteket korbácsolja fel. Élvezzétek! Egy meglehetősen masszív old-school káosz […]
Tovább »
Már nem lepődünk meg azon, ha a lengyelektől erős anyagokat kapunk, mivel ez lassan mindennapossá válik. Különösebb félnivalók nélkül ültem neki például a Blaze Of Perdition immár ötödik nagylemezének is, hiszen nemcsak származásuk adhat okot bizakodásra, hanem az a tény is, hogy hosszú ideje gondolok rájuk megbízható iparosként. Sokáig sima Perdition néven próbáltak boldogulni, ám […]
Tovább »
