Könnyedén előfordulhat, hogy a manapság stabilnak és kiegyensúlyozottnak tűnő életem hozadéka az lesz, hogy előbújok a kripták rejtekéből és átadom magam a popularitásnak és a bekebelez a szórakoztató ipar? Más nem jutott hirtelen eszembe, mert remélhetőleg a kapuzárási pániktól még messze állok, de rövid időn belül a második rövid, véleményem szerint rendkívül […]
Tovább »
A testnevelés tanár és a sportoló ugyanazért rajong, mégis ég és föld köztük a különbség. Így van ez a hobbi szintű festővel, aki a maga módján pofás vázát képes felhordani a vászonra, de mégsem nevezhetjük hitelesen művész úrnak, hölgynek. Ennek igen egyszerű okai vannak, leginkább az, hogy az ember általában három kategóriába sorolható, […]
Tovább »
Az 1988 óta aktív Cannibal Corpse mára intézménnyé vált, akárcsak manapság nosztalgiázó kortársai, csak épp egy olyan műfajban, amire a legtöbb menedzser azonnal nemet mondana, ez az azóta sem rádióbarát death metal. A zenekar az évtizedek alatt legalább annyi rajongót szerzett magának, mint élből elutasító, egyébként metalt kedvelő hallgatóságot, de valamit mégiscsak magukénak […]
Tovább »
Nem tudom, hogy pusztán a véletlen játéka lenne-e, vagy egy interdimenzionális lény által vezényelt algoritmus a folyamatos egyensúlyérzet megteremtése érdekében, de egy lehangoló dolgozatjavítás mellé egészen hangulatos death/doom lemezeket kaptam promóciós fiókomba. Nemrég írtam az amerikai Spectral Voice erős, 9 pontos rettenetéről, aminek hangulata nem engedett kevesebbet adni, de az igazsághoz hozzá tartozik […]
Tovább »
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, cuki kisállatból szörnyeteggé váló manók, cápák és egyéb tenger mélyéről érkező rémségek, halhatatlan álarcos tömeggyilkosok és a karácsonyi vásárra özönlő agymosott tömeg méretének megfelelő zombi hordák támadtak már rá a nagyérdeműre, hogy néhány kellemetlen, mégis adrenalin löketével jóleső félelem érzetet keltsen az unalmas hétköznapok sodrában. A ránk támadó lények megszámlálhatatlanok, […]
Tovább »
A debreceni Ghost Toast első lemeze, a 2011-es Toast in the Shell rögtön szimpatikussá tette számomra a csapatot. Szeretem a szóvicceket, a filmeket és a progresszív rockot is. A srácok pedig instrumentális prog. rockban utaznak, sok filmes utalással dolgoznak és olyan címet, illetve borítót választottak debüt korongjuknak, amin jót mosolyogtam. Két év múlva érkezett a […]
Tovább »
A manchesteri Baal, Malphas páros minden bizonnyal nem kap kiütéseket a közös munkától és jó viszonyt ápolhatnak egymással, mivel zenei karrierjük nagy részét egymás társaságában töltötték. Minden a 2006 és 2009 között működő megfeketedett, raw black metalt játszó Whorethorn berkein belül kezdődött, majd, mivel rájöttek, hogy nekik a hagyományos keretek szűkösek, nevet […]
Tovább »
A Goat of Mendes kilenc év kihagyást követően ma jelentette meg a legújabb nagylemezét. A boszorkányos hitvilágot hiteleséggel bemutató zenekar legújabb albumáról, illetve az ideológiai alapjukat képező pogány hitvilágról a frontember, Heiner „Surtur” Frank számol be részletesen. Üdvözöllek, Heiner! Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk a megjelenő új lemezeteket illetően, kérlek ejtsünk néhány szót a zenekarról is, hogy […]
Tovább »
Nagy izgalommal vártam a Sásdi Rém koordinálása alatt rendszeresen születendő fanzine újabb érkező számát, és amikor Pordán Szilárdtól átvettem a veszprémi posta mellett „az óránál” a saját példányomat, tátva maradt a szám. Tudtam, hogy 190 oldal, de előzőleg nem nagyon vizualizáltam ezt fejben. Szóval kimondottan örültem neki, hogy a cserébe adott román Slowly We Rot […]
Tovább »
Lassú, fájdalmas és hosszú úton vagyok már túl, hátam mögött kihűlt lábnyomaimra egyre nagyobb nyomást helyez a kezdetben oly könnyűnek tűnő hótakaró. Átfagyott, már csak szívem és agyam környékén teljesen működőképes testemet az ősi ösztön viszi tovább, hiába győzködöm magam, hogy elég, feladom, izmaim a görcsökkel mit sem törődve húzódnak össze és ernyednek el. […]
Tovább »
