Az akkor már tíz éves Hollywoodoo-val a 2006-os Azistenlába c. lemez idején kötöttem barátságot, aztán a korábbi anyagok némelyikét (Karmolok, harapok lemez és Kívánj tízet! EP – mindkettő 2004-es) is meghallgattam. Tetszett a csapat által játszott hol lazább, funky-s, hol keményebb, kicsit garázsos, kicsit zúzós modern rock, amibe alteres és slágeres dolgok is vegyültek. Ezeket […]
Tovább »
A KarmaNora zenekart a korábban a Vian nevű – nem a legjobb skatulya, de mondjuk úgy – alternatív rock/metal csapatból ismert Dombi Ádám (lásd még Flúg) bőgős és Lutfi Amandzs Balázs énekes hozta össze Csikós Péter gitárossal, majd Világtükör trilógia I. és II. klipjei után (előbbiben Török-Zselenszky Tamás, utóbbiban Szekeres Andris (Junkies) vendégszerepel) egy négy […]
Tovább »
Elég régóta kerülgetem, nézegetem jobbról-balról a svéd Griftegard zenekar Solemn Sacred Severe című nagylemezét, ami 2009-ben jelent meg. Nagyon kevesen ismerik, pedig a svédek bemutatkozó lemeze egyszerű, mégis fenséges doom metaljával az év egyik leghangulatosabb produkciója volt. Már majdnem nekiláttam egy kritikának, gondolván, hogy legalább ne sikkadjon el az album, amikor felröppentek a […]
Tovább »
1998-ban indult útjára az Evilfeast nevű, számomra eddig ismeretlen formáció. Lengyelhonban lépett az atmoszferikus fekete fém ösvényére a MA szerint a mindvégig egy tagot soraiban tudó „banda”, aminek szülőatyja GrimSpirit művésznéven írja nekünk elbeszéléseit immár közel 20 éve. Ez idő alatt 5 nagylemezt jelentetett meg és útja során pedig egészen Norvégiáig jutott. […]
Tovább »
Vannak dolgok, amikre emlékszünk, emlékeznünk kell, mások pedig elsikkadnak és elenyésznek. Időnként jogosan, máskor pedig igazi gyöngyszemek tudnak veszendőbe menni, ami ellen úgy próbálok tenni pár tétova lépést, hogy megosztom veletek, ezért szeretek írni régebbi kiadványokról, melyeket hol felfedezek, máskor pedig újra értelmezek. Az biztos azonban, hogy a francia Anthemon zenekarról nem fogtok cikket […]
Tovább »
A meglehetősen nehezen kiejthető zenekarnév mögött nulla információ rejtőzik a Thantifaxath háza táján, ezzel is az őrületbe kergetve a kritikusokat. Megcsonkítva, sorsára hagyva álljon tehát itt a kanadaiakkal kapcsolatban minden elérhető érdekesség: kanadaiak és hárman vannak. Persze manapság divatos a csukját viselő, ismeretlenségbe, vagy legalább annak látszó imázsba burkolódzó zenekarok sokasága, de […]
Tovább »
Elérkeztek hát a Fémforgács-szerkesztőség második részének összegzései és listái az elmúlt év megjelenései kapcsán. Jó böngészést mindenkinek! Nagaarum Bár az év első felében lemondtam a szerkesztőségről, most már csak „volt szerkesztő” a rangom, Weide megkért, hogy nyilatkozzak, mivel még akkor… Hát minden évben úgy érzem, hogy kiábrándulok a metalból, de év végére […]
Tovább »
Ritkán utazom hosszú időn keresztül, de most pont úgy alakult, hogy egy ilyen esemény egybe esett a feröeri Hamferð zenekar második nagylemezének alaposabb megismerésével. A rendkívül enyhe téli idő, ami a komoly fagyok tisztasága és fehér takarója helyett a csendes, nyálkás enyészetnek ad teret, valamint az elsuhanó, vissza nem térő képek különleges hangulatot tudnak teremteni. […]
Tovább »
A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]
Tovább »
2016-ban megakadt a szemem egy lemezen, ami a számomra ismeretlen Cultes Des Ghoules nevű lengyel formáció pusztító black metalját hivatott hirdetni Coven, or Evil Ways Instead of Love címmel. Mivel akkoriban lengyel barátaink úgy köpködték a remek black lemezeket, mint hülye gyerekek a szotyihéjat a buszmegállóban a szemetestől fél méterre, ezért rögtön […]
Tovább »
