Cikkek

Moon Of Soul – Világteremtő (EP) – 2017

A tavalyi évben húsz éves fennállását ünneplő, atmoszférikus progresszív death metalt játszó kisvárdai Moon of Soul zenekar zeneileg egy meglehetősen termékeny, pályáját tekintve viszont egy annál rögösebb utat tudhat magáénak. Az 1996-ban alakult csapat hazai viszonylatban is azon kevés zenekar közzé tartozik, akik kitartásukkal, kreativitásukkal és legutolsó sorban töretlen, jócskán megtépázott lelkesedésük ellenére is kitartóan […]

Tovább »

Befouled – Refuse to Rot – 2018

Üzenet érkezett az email fiókomra a Forgács főhadiszállásáról, hogy új anyag került be a raktárba, nézzem meg. Oda irányítottam a böngészőm: norvég banda death metal lemeze az érkező. A bandcamp-re beírtam a nevüket, legörgettem az oldalt info gyűjtés végett, és alul nagy örömömre kettő „márkanév” fogadott, név szerint Tomas Skogsberg producer és a Sunlight Stúdió! […]

Tovább »

Psychobolia – Chiaroscuro – 2017

     A jelen album kritikájának megírását még 2017-ben elvállaltam, és úgy terveztem, hogy a tavalyi év második felében napvilágot is lát, aztán csak nem akart összejönni a megírása. Félig örülök, hogy így alakult, félig pedig sajnálom. Örülök, mert a hosszas érlelgetése, a többszöri áthallgatása és lassú emésztgetése az albumnak kellő magabiztossággal és bizonyossággal ruházott […]

Tovább »

Will ‘o’ Wisp – Mot – 2018

    Az olasz Will ‘o’ Wisp nevű zenekart itt, a Fémforgács hasábjain ismertem meg, egészen pontosan farrrkas kritikáján keresztül, melyet a banda Inusto című 2015-ös lemezéről írt. Bár az a korong nem került be az éves kedvenceim közé, mégis megragadta a fantáziámat. Aszimmetrikus, egyenetlen anyag volt, számos vonzó, és számos zavaró elemmel.         […]

Tovább »

Kurgaall – Satanizacion – 2018

       Legalább egy generáció felnőtt már a templomgyújtogatások óta és a black metal vonal saját underground és mindentől elhatárolódó mivoltát hirdetve valódi tömegtermékké változott. Ennek eredményeképp az igazi fanatikusok egyre mélyebbre és mélyebbre kezdtek el ásni abban a fagyos erdőségben, melyre a kezdetekben még csak hegytetők magaslatairól mertek lenézni. A stílus az egyik, […]

Tovább »

Deep River Acolytes – The Hour of Trial – 2018

       Bármennyire keserű pirula és egyeseknek még kellemetlen szorulást is tud okozni, az emberiség velejárója a kezdetektől az erőszak, agresszió, sőt a többség által perverznek, helytelennek tekintett viselkedési formák. A társadalom jelentős részének vajmi keveset mondanak olyan szavak, mint becsület, erkölcs, tisztesség, vagy meglehetősen egyedi látásmóddal értelmezik azt. Ne higgyük, hogy kegyetlenkedés, brutális […]

Tovább »

Burning Saviours – Death – 2018

      Ha svédekről van szó és hagyománytisztelő doom metalról, azt hiszem, mindenkinek megvan a maga kedvence és abban is biztos vagyok, hogy a többségnek nem a Burning Saviours neve fog beugrani elsőre. A műfaj nagy kedvelőjeként tisztességesen „követgetem”, amit a 2003 óta létező, egyébként rendkívül elkötelezett és kitartó banda produkál, de összességében a […]

Tovább »

Solstice – White Horse Hill – 2018

   Rich Walker gitáros alapította 1990-ben a Solstice névre keresztelt epikus doom metal hordát, mely az angol doom igazán kultikus produkciójává nőtte ki magát, ami valóságos csodának tekinthető, ha azt nézzük, Walker milyen intenzitással vesz be valakit és rúg ki a bandából, ha egyáltalán ezt lehet bandának nevezni. Az évtizedek alatt az archívum szerint 23 […]

Tovább »

Âqen – Méditation Astrale – 2018

      Szokás szerint megint egy hangulatos borítóval kezdődött az ismerkedésem a francia Âqen projekttel, amely igazából egyetlen zenész, Â (Quentin Florin) munkásságát és kitartását dicséri, aki nemrég megjelentette második nagylemezét Méditation Astrale címmel. A friss kiadványon nemcsak ő zenél ugyanakkor, segítségként fel van tüntetve Kain játéka basszusgitáron, Dévoreur pedig dobon. Ettől függetlenül tehát […]

Tovább »

Slugdge – Esoteric Malacology – 2018

    Az angol Slugdge egyike a manapság működő legegyedibb, egyszersmind legmegbízhatóbb blackened death bandáknak. A Magyaroroszágon – tapasztalataim szerint – relatíve kevéssé ismert, kéttagú formáció 2013 óta bombabiztosan szállítja a csak rá jellemző hangzású, főként óriás csigákkal és egyéb undormány sci-fi/horror témákkal foglalkozó albumokat. Egyediségüket a puhatestűeket középpontba állító szövegeiken túl elsősorban az unikális soundjuk […]

Tovább »