Lehet, hogy egyedül leszek az álláspontommal, de szerintem a technikás death metal az a zenei irányzat ami a lehető legjobban leképezi a mai, fémzenét hallgató fiatalság ízlését. A „Z-generáció” tagjai, azaz az 1996 után születettek számára a hagyományos metál irányzatok jórészt lassúak, kevés ingert tartalmaznak, csak háttérzenének jók valamilyen tevékenység mellé. Jellemző […]
Tovább »
Úgy tűnik, nálam minden második Foo Fighters sorlemez jön be igazán. Legalábbis a megjelenésük után rövid időn belül, mert azért később hosszabb-rövidebb idővel beérnek. A 2011-es Wasting Light – a definitív FF album számomra, ami nagyjából azóta állandó vendége az autóm CD-tárjának – után sem a Sonic Highways, de a Saint Cecilia EP sem költözött […]
Tovább »
Nagyon egyszerű beskatulyázni, néhány szóval letudni egy-egy metal zenei stílust, pedig a valóság mára az, hogy például csak a death metalon belül találhatunk annyiféle irányzatot, amennyi pattanás súlyt egy tipikus tinit, aki élete ezen szakaszában valóságos uborkává alakul a felnőtté válás küszöbén. Sokszor írjuk valamire, hogy elég tucat jellege van, de ez csak […]
Tovább »
Két igazán erős amerikai death metal horda, a Vastum és Necrot torzszülött szerelemgyerekeként jött a világra az Acephalix 2007-ben. A két banda lemezeit megfülelve igazán gördülékeny egyesülést várhatnánk, de helyette volt egy 2011-es földbe állás, valamint két gyengén teljesítő, identitását kereső album, az Aporia és a Deahtless Master. Ezek után a hónapos […]
Tovább »
Hithű doom metal rajongóként fordultam a 2017-es év felé, megfelelő mennyiségű pesszimizmussal és kishitűséggel hiányoltam a stílusban fogant lemezeket, de az esztendő előre haladásával csak rám tudtak cáfolni a nem nagy mennyiségben található, de kellő elhivatottsággal rendelkező zenekarok. Kaptunk és kapunk himnuszokat a Procession, Below kettőstől, befutott az új Lord Vigo, a Doom’s […]
Tovább »
Az olasz Cruz Del Sur kiadó a hagyományok nagy tisztelője, ahol remek klasszikus doom metal anyagokra szoktam lelni és időnként megörvendeztetnek néhány friss kiadványukkal. Így került hozzám a finn Mausoleum Gate második nagylemeze, amit be kell valljam, a rá ragasztott puritán hard rock jelző miatt sokáig tologattam magam előtt, de gondoltam, megadom […]
Tovább »
Az Omega Diatribe gitárosa, Hájer Gergő összehozott egy stúdió-projektet. Ez önmagában talán nem bírna akkora hírértékkel. De mivel olyan, nemzetközileg is jegyzett, külföldi ütősök vendégeskednek az anyagon, mint Kevin Talley (Suffocation, Misery Index, Chimaira), illetve Nick Oshiro (Static-X, Seether), így kapásból nagyobb figyelem övezi az Audionerve néven futó projektet. Gergő 2013-ban döntött úgy, hogy felhasználja […]
Tovább »
A görög mitológia százszemű óriásáról, Argosról kapta nevét némi változtatással az amerikai Argus zenekar, akik az utóbbi évtized heavy/doom metal sekélyes talaján lépkedve vívták ki maguknak a rajongók tiszteletét. Igazi száraz, hamisítatlan heavy metallal párosították az epikus méretű csaták dallamait, olyan gyakorlatilag színvonalban is hasonló bandákat követve, mint a Manilla Road, […]
Tovább »
Tegyük fel, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megajándékozzuk a világot egy remek epikus/tradicionális doom metal zenekarral és levadásszuk az összes szükséges hozzávalót. Első körben biztosan egy kiváló dalnokkal tölteném fel a frontember helyén tátongó űrt, mivel ő lesz az, aki megadja a banda minden egyéniségét, ízét. Ezek után jöhet a gitáros, lehetőleg olyan, […]
Tovább »
A P. Mobil bizony nem tétlenkedik! Schuster Lóránt és mára összeszokott, megszilárdult felállással nyomuló csapata évente több kiadvánnyal jelentkezik. Az énekeseik nevével fémjelzett 3 CD-s box setek után talán kevesen gondolták volna, hogy 2017-ben új nagylemezzel lepik meg a közönséget. Főleg, hogy legutóbbi soralbumuk, a Farkasok völgye – Kárpát-medence nem is oly rég jelent […]
Tovább »
