Címke: black/death metal

Blood Chalice – The Blasphemous Psalms of Cannibalism (2022)

Finnországban a legtöbb az egy főre jutó metal bandák száma. Nem utolsó sorban az országok boldogságszintjének a felmérésében is rendre az élen szoktak végezni. Nem tudom van-e összefüggés a kettő között, de mindenesetre elgondolkodtató. A Blood Chalice tovább öregbíti a finnek metal históriáját, mégpedig az extrém oldalát. 2015-ben alakultak Por városában, rögtön rá egy évre […]

Tovább »

Weregoat – The Devil’s Lust [EP] (2022)

Portland városa számos kiváló bandának a szülőhelyévé vált az utóbbi bő tíz évben. Ez különösen igaz az extrémebb műfajokra, azon belül is a death metal-ra. Ebbe a reneszánszba valamilyen szinten beletartozik a Weregoat is, de ők inkább már különcnek számítanak, leginkább stílusuknak és koncepciójuknak köszönhető mindez. 2009-ben alakultak és a black/death metal oltára előtt fogadtak […]

Tovább »

Esoctrilihum – Consecration of the Spiritüs Flesh (2022)

A 2016 óta aktív Esoctrilihum egy kifejezetten nehezen körülírható, de nagyon jellegzetes stílust képviselő egyszemélyes banda Franciaországból. Az extrémek közt is kiemelkedően extrém módon, az avant-garde határait feszegetve a pszichedelikus black metal és a progresszív death metal egyvelege, illetve az utóbbi évek lemezein egyre jellemzően, ambient elemek jellemzik az Esoctrilihum hangzásvilágát. Az évek alatt sikerült […]

Tovább »

Hellfire Deathcult – Al Nombre De La Muerte (2022)

Egy meredek állítással kezdem ezt a lemezismertetőt, ami a következőképpen szól: a war metal és a power metal több ponton is hasonlítanak egymásra. Ha a két stílus muzikális jellemzőit nézzük, akkor maximum csak a hangszerek azok amik stimmelnek. Azonban ha a mentalitást vesszük alapul, akkor több hasonlóságot is találunk. Itt elsősorban a komolyan vehetőség kérdése […]

Tovább »

Perdition Temple – Merciless Upheavel (2022)

Eddigi lemezismertetőim alapján talán már megállapítható az a tény, hogy nem kenyerem a negatív hullámok terjesztése. Biztonsági játéknak is fel lehet fogni a dolgot de szinte mindig olyan bandákról próbálok írni akiket már ismerek és kedvelek. Ha esetleg mégsem akkor tudom, hogy olyan stílust képviselnek ami számomra kedves. Egyszerű oka van a dolognak: ezeket a […]

Tovább »

Vampire – With Primeval Force (2017)

Akárhogy kapaszkodom mindenféle lejátszóba, listába, kutakodok ezer féle oldalon, mindig vannak olyan anyagok, amik szimplán átcsúsznak a radar alatt és közben lángokba borítják a hallgatóságot, akiknek volt szerencséjük felfedezni. Szóval ismét porolás, de nem a távoli múltból, csak innen a sarokról, a vírusmentes 2017-ből. YouTube barátom dobott be egy egekbe magasodó, szörnyes borítót, amiről nekem […]

Tovább »

Eggs Of Gomorrh – Wombspreader (2022)

A gyermekáldásnál nincsen nagyobb ajándék amit ember fia kaphatna az élettől. Az igaz szerelem legédesebb gyümölcse, amit a szerencsés szülők örök életükre tiszta szívből szeretnek, védelmeznek és támogatnak, hozzon bármit is a sors. Azonban mint minden az életben ez sincs ingyen, a szülési fájdalommal szinte semmi sem veheti fel a versenyt. A vér és a […]

Tovább »

Aparthiva Raktadhara – Adyapeeth Maranasamitha (2022)

A metál rajongók színe java abban a tudatban éli le életét, hogy a 20. században lezajlott a extremitások kora. Az extra lassú funeral doom-tól a legbestiálisabb grind agymenésekig már mindent hallottunk. Ez azonban távol áll az igazságtól, a sokszor kicsit lesajnált indiai és sri lankai war metál színtérnek sikerült egy extra lapátot rátennie a dologra. […]

Tovább »

Persecutory – Summoning the Lawless Legions (2022)

A török metál színtér nem szokott túl sok rivaldafényt kapni. Pedig ha egy kicsit beássuk magunkat ebbe az elég színes szcénába nagyon kellemes meglepetésekben lehet részünk. Számomra jó ideig a brutal death bandák jelentették az igazi bazár metált, azonban elég meglepő módon a fekete fém is egész jó bőrben van arrafelé. Egyik jeles képviselője ennek […]

Tovább »

In Aphelion – Moribund (2022)

Amikor a svéd death metálról esik szó viszonylag kevesen szokták megemlíteni a Necrophobic-ot. Pedig egy szemtelenül konzisztens bandáról van szó akik minden albumukkal hoztak egy bizonyos minőséget, igazi mellényúlás nélkül. Nem mellesleg egy innovatív csoportosulásról van szó, ugyanis az elsők között voltak kik a 90-es évek elején házasították a black és a death metalt. Márpedig […]

Tovább »