Végtelenül egyszerű és tompa hangzással, de műfajához egész jól illeszkedve mutatta be a napokban első anyagát az amerikai black/doom metal banda, a Belus. A zenekar által játszott pszichedeliától sem mentes utazást ráadásul megjelenése napján közkinccsé is tette a zenekar bandcamp oldalán, úgyhogy tehettek vele egy próbakört.
Nem kell művészi válsággal kűzdenie a finn Kalmankantaja két tagjának, ezt biztosan állíthatjuk a 2011-ben indult projektről. A formáció ugyanis eddig 11 nagylemezzel büszkélkedhet számtalan válogatása, EP-je mellett. Legújabb szerzeményük a napokban jelent meg Routamaa címmel, amin tovább szövődik a zenekar atmoszférikus black/doom mesélye, ami lassan szappanopera méreteket ölt. A rajongók azonban biztosan nem bánják…
Astaroth Merc, vagyis a Raventale legtöbb lemezéről már megemlékeztünk az oldalon, többször szerepelt kritika tárgyaként, vagy a hangpróbán vette fel a versenyt az aktuális ajánlatokkal. Valószínűleg erre a sorsra jut majd az október 5-én érkező Planetarium is, ami az ukrán projekt állandónak tekinthető minőségét jelzi. Nagy változásokra ezúttal sem kell számítani, ezt szemlélteti a már meghallgatható, az album záróakkordjául szolgáló, nyáron single formátumban megjelent New World Planetarium.
Az olasz black/death/doom Asofy duóként látott napvilágot 2000-ben, mára azonban az Empio-Tryfar kettősből csak az utóbbi maradt és vette át az összes feladatot, ami a lemezkészítést illeti. Ennek köszönhetően többet kellett várni a harmadik teljes kiadványra, a Nessun Luogo-ra, hogy megérte-e a várakozás, azt döntsétek el a linkre kattintva.
Az oregoni The Sleer a mélyre hangolt gitárok és földalatti sikolyok tengerentúli képviselője, vagyis black/sludge/doom vegyületeket kevergetve szórakoztatják önmagukat és a koncertekre, esetleg próbákra tévedő gyanútlan egyedeket. Nemrég megjelentették ráadásul második lélekgyötrő kiadványukat Midnight Sister címmel, amit megfelelő tökösség ellenében lenyomhattok itt egyben, vagy dalonként a zenekar bandcamp oldalán.
Szép lassan felnövekszik az a generáció, amelynek már fogalma sem lesz arról, mi az a magnókazetta. Ennek ellensúlyozására azért akad néhány kiadó, mely ragaszkodik ehhez a hanghordozóhoz, tény és való, bármely tökéletlen is volt a maga idejében is. Ezért szimpatikus számomra az amerikai Transylvanian Tapes, akiknek ettől függetlenül a legtöbb anyaga digitálisan is elérhető, mint például a fizikai formátumban csak júniusban megjelenő Nostrum bemutatkozása. Az atmoszférikus black/doom egyveleg kifejezetten érdekes hallgatnivaló, amit alapvetően csábító külsőségekkel is sikerült ellátni.
Tapasztalatból tudom, hogy a kistestvérem súlyos fegyelmezésen és agymosáson esett át, hogy az általam nagyra tartott fémzene újabb híveként létezhessen a világban, de úgy látszik, ez nem példa nélküli a világban. A berlini Occvlta berkein belül három testvér alakított egy black/doom metalban utazó bandát, amihez azért bőven szükséges a közös érdeklődési kör. Torm, Hord és Vrgh zenekara ráadásul nem is kezdő, 2004-óta gyártják dalaikat, de a debütálásig egészen idáig kellett kitartaniuk egymás mellett. A Night Without End ráadásul nem sufni kivitelben, hanem a a Dying Victims Productions támogatásával érkezik júniusban.
<a href=”http://occvlta.bandcamp.com/album/night-without-end”>Night Without End by OCCVLTA</a>
Az atmoszférikus black/doom metal talán legizgalmasabb, legegyedibb projektje tér vissza idén a zenei világ palettájára a The Ruins Of Beverast formájában. A kezdetektől egyszemélyes (Alexander von Meilenwald) produkció a sámánizmus és misztikum témakörét járja jörkül alaposan hamarosan érkező Exuvia névvel ellátott, immár ötödik lemezén. A Ván Records által támogatott kiadvány május 5-én kerül a nagyközönség elé, addig ízelítőnek a Towards Malakia c. dalt tették elérhetővé.
Azt hiszem, egy igazi underground magazinnak, ami olyan hagyományokkal és múlttal rendelkezik, mint a forgács, messzemenően nemzetközinek kell lennie. Már csak azért is, mert én, vagy más önjelölt, unatkozó firkászok próbálunk olyan lemezekkel etetni titeket, kedves olvasók, amik nem potyognak a fákról az őszi levelekkel egyetemben, amiről nem olvashattok a legelső weboldalon, ami […]
Tovább »
Egy zenei alműfaj megújulásának, újjáéledésének, esetleg teljes átalakulásának kitűnő módját képezte mindig is az idegen elemek beemelése. Így lett a rockból progresszív rock, a doom metalból és death metalból a death/doom keserédes keveréke és még sokáig sorolhatnám, ki mit, mivel elegyít szívesen, főleg, hogy egyes zenekarok néha ugyanolyan lelkesedéssel keverik a […]
Tovább »
