Néha elgondolkodom ahon, hogy mennyi szufla lehet még az utóbbi évtizedben tapasztalt lengyel black metal dömpingben, melyek jellemzően igencsak érdekes, kifejezetten erős kiadványokat tudnak a felszínre hozni. Ki is alakult szépen egy tipikusnak nevezhető „lengyeles” réteg, amit az utóbbi időszakban megjelent kiadványok többsége igyekszik is a háta mögött hagyni. Nem eltűnik, nem ül a babérjain az ottani underground élet, hanem igyekszik további utakat keresni. Én mindenképp így tekintenék a hamarosan megjelenő egyszemélyesnek induló Moonthoth zenekar bemutatkozó anyagára is, ami a napokban válik elérhetővé. Azért beszélhetünk magányos indulásról, mert a dalokért és zenéért felelős Nocturnal azért szépen megtoldotta vendégekkel is a produkcióját.
Elkerülve az északi fuvallat egyértelmű hatásait (persze kizárni ezt nem lehet) és a szokványos, többnyire urbánus nyomasztásra támaszkodó jelent egy jóval személyesebb, ősi európai pogányságra és világszemléletre épülő dalcsokrot állított össze. Hogy mindez mire lesz elég a hangulatos logón és borítón túl, az hamarosan kiderül. Minden esetre a sámándobokkal megtámogatott ízelítő szerzemények szerintem erősen ajánlottak.
