Az olasz Padova városában 2012 és 2017 között létezett egy zenekar Cruenta Lacrymis néven és női énekessel megtoldott szimfonikus black/death keveréket játszott. Egyetlen anyaguk 2015-ben jelent meg különösebb visszhang nélkül, majd végleg eltűntek. Ennek a projektnek a romjain vert gyökeret az Ades Numen, immár hölgy tag nélkül és vette fel ott a fonalat, ahol az […]
Tovább »
Az orosz Gherzen egy igazi underground szépség, egy kikezdhetetlen ínyencség. Előző, 1917 című lemezüknél kellett minderre rádöbbennem, amikor az első világháború és az orosz polgárháború nyomása alatt sínylődő, kilátástalan helyzetben lévő lakosság kínjait foglalták atmoszférikus black metal keretbe és állították közszemlére, hogy mindenki okulhasson belőle. A kiadvány olyan hatást gyakorolt rám, hogy megírtam immár terebélyes […]
Tovább »
Néha igazán meg tudnak lepni olyan zenekarok fagyos hangulatukkal és zenéjükkel, amelyek jellemzően egy mediterrán vidékről érkeznek, esetleg még délebbről. Minden igyekezetük ellenére csak minőségüket szoktam olyankor szemügyre venni, a hitelesség azonban más kérdés. A hamarosan debütáló Gloosh nevű projektnek azonban ezzel nem lesz problémája, ugyanis az egyszemélyes atmoszférikus black metalt játszó produkció egyenesen Szibériából hirdeti a csontig hatoló hideg tiszteletét. A gyönyörű borítóval érkező Timewheel lemezt George Gabrielyan nevű művészünknek köszönhetjük, a hat dalt tartalmazó kiadvány nyitó tételét pedig már meg is hallgathatjuk.
Se albumcím, se megjelenési dátum, sem pedig borító nem előzte meg a német black metalos Sekoria új anyagának közeledtét, viszont egy dalt megosztottak velünk. A nagyon hangulatosra, erősre sikerült Todgeweihter méltó folytatást sejtet a 2010 óta eddig két nagylemezt megjelentetett zenekar számára, akik továbbra is anyanyelvükön szórják a szentségtelen igéket.
Kint esik az eső és szüntelen fúj a szél. Még csak kora délután van, de már egyre sötétebbé válik minden, a házak közt pedig mérgező füst hordozza a halál leheletét. Gondolom egy fázós polgártárs nem éppen a legmegfelelőbb anyaggal kíván tenni a helységekbe bekúszó hideg ellen… A szeretteim távol, az életkedvem pedig egy másik földrészen […]
Tovább »
Gyakran esik meg velem, hogy egy általam ismert és elismert zenekar háza táján kutakodva belefutok egy projektbe, amiről korábban nem hallottam, ám végül olyan hatást gyakorol rám, ami felülír mindent, amit korábban a zenészekről, sőt fő zenekarukról gondoltam. Ez a jelenség zajlott le bennem az osztrák Amestigon esetében is, amit az Abigort és Heidenreichet is […]
Tovább »
A nemzeti piros betűs ünnep után két nappal, Október 25.-én piros betűs black metal ünnep is volt. Hiszen ezen az egy napon jelent meg a Mayhem, az Alcest de még a The Great Old Ones új lemeze is, és ezeknek a farvizén jött a liverpooli trió második anyaga is. Akiket annak idején, teljesen véletlenül ismertem […]
Tovább »
Imádok felfedezni, kutatni, keresni és megismerni olyan dolgokat, melyeket korábban nem tapasztaltam. Sokan várják az épp aktuális kedvenc bandájuk sokadik kiadványát, és hazudnék, ha én nem lennék így, de egy kicsit mindig előrébb járnak nálam a toplistán az olyan anyagok, amikről még sosem hallottam. Ők többször ajándékoznak meg a meglepetés örömével, ha pedig […]
Tovább »
Vannak lemezek, melyeken kitűnő, nagy múltnak és tekintélynek örvendő zenészek játékát hallhatjuk sokadszor, valamint olyanok, amiken fiatal tehetségek próbálják meg felvenni velük a versenyt, a frissességet illetően egyébként gyakran teljes sikerességgel. Ezen túl pedig van egy réteg, ami mélyen megbújik a metal hullámok alatt és inkább a sötétben marad. Ennek az oka gyakran a minőség […]
Tovább »
A Hold figyelő tekintete alatt, a kellemesen hűvös éjszaka kezdetén, megfáradt proletárok gunyoros tekintettel néznek farkasszemet egymással. Némelyek a körforgalom irányába tekingetnek, hátha meglátják a közeledő busz fényét, ami egyben a megváltást is jelentené. Mások fáradt tagjaikkal gesztikulálnak, de nem hallok semmit, pedig én is ott vagyok, egy vagyok közölük. Mégis más, mert én vagyok […]
Tovább »
