Amikor először megpillantottam ennek az albumnak a borítóját, egyből elkezdett érdekelni, hogy milyen zenét is rejthet ez a kiadvány. A lemez meghallgatása után azt kell mondjam, nem feltétlenül ilyenre számítottam. Az amerikai Wolftooth harmadik lemeze ez már, akik a tradicionális, epikus, old school doom metalt vegyítik a heavy metallal, le sem tagadhatva bizonyos alapbandák stílusjegyeit […]
Tovább »
Kifejezetten örülök neki és tudom támogatni, amikor egy-egy zenész nem szenteli az életét egyetlen stílusirányzatnak, hanem mer kísérletezni, változtatni és próbálkozni a számtalan lehetőség között, amit maga a fémzene kínál. Mert kínálat az akad bőven, mivel úgy fröcsköhetik az arcunkba a lefogott hangokkal életük minden mozzanatát, ahogy a festő pingál a kifeszített vászonra. Mindig azt […]
Tovább »
Néhány napja tettük közzé a Hogtooth – You Can’t Handle the Tooth című albumának ajánlóját. Ezt követőn került sor a kanadai Halifax-ból származó csapattal egy beszélgetésre a zenéjükről, a dalok fejlődéséről és a stílusát tekintve old school heavy metal, a hard rock, a power metal a doom és thrash ötvözete iránti elkötelezettségükért A zenekar részéről […]
Tovább »
Megrohadni a föld alatt nem éppen túl vonzó jövőkép egy élő ember számára, de tudattalan állapotában talán már tök mindegy is neki. A gond akkor van, ha előbb jön a sötétség és a mélység, mint maga a halál. Ezzel a finom gondolatvilággal játszadozott el bemutatkozó lemezén a Cavern Deep zenekar, mely a felvázolt alapszituáció ellenére […]
Tovább »
1994-ben Lord Gravehill létrehozta Majesty néven saját gótikus, epikus doom metal projektjét, melyet aztán elég sokáig a fiókjában rejtegetett 2001-ben a sok évnyi demózás, írogatás eredménye lett a Doomsday Machine című, máig egyetlen nagylemeze. Ugyan nem durrant hatalmasat a kiadvány, a műfaj kedvelői azért szívesen gondolnak rá, mivel megvoltak a maga erényei. Hasonló módon fog megszólalni várhatóan közelgő visszatérése, amit a most közzétett The Beast című dallal hivatott hirdetni.
A nyugat-yorkshire-i illetőségű Darkher zenéjével történő első találkozásom tapasztalatát leginkább úgy tudnám lefesteni, mint Martin Handford illusztrátornak különös, komplex rajzai kapcsán felmerülő érzést. A híres Hol van Wally (Where’s Wally?) című gyerekkönyvek illusztrációira gondolok, ahol egy vizuális kakofóniából kell kihámozni, hogy hol is rejtőzködik a képen az a bizonyos furcsa figura, Wally. Éreztem, hogy ott […]
Tovább »
Lassan 12 éve írok cikkeket és csak a fene tudja, hány éve falom és falom a különféle zenéket. A régi oldalon a bemutatkozó szövegemnél azt írtam, hogy a Beatles-től a Cannibal Corpse-ig érdekel a rock és a fémzene, de a határok azóta is folyamatosan elmosódtak, tágultak. Hogy miért jutott ez most eszembe? Mert egy olyan […]
Tovább »
Sokan egyértelműnek veszik, hogy okkultizmus és doom metal kéz a kézben jár, pedig ez a vonal is egy abszolút szubzsáner, aminek megvan a maga rajongótábora és természetesen előadóművészei is. Külön kategóriában szoktam emlegetni ezen a téren az olaszokat, akik valahogy zsigerből szokták tolni a misztikumot (Death SS, The Black Hole, Epitaph, Paul Chain és udvartartása), […]
Tovább »
Februárban jelent meg a finn Seremonia ötödik nagylemeze, ami meghallgatható alább a linken. A pszichedelikus/garázsrock/doom metalt játszó alakulat Neonlusifer albuma nyolc számot tartalmaz és a Svart Records-nál jött ki, csakúgy, mint a korábbi anyagaik.
Mindig is vonzottak az egyszemélyes projektek, mert ezeket tartom a leginkább alkalmasnak bizonyos közegben arra, hogy igazán kifejezzenek egy belső konfliktust, érzésvilágot egyéni, művészi módon. Ugyanakkor kétségtelenül akadnak olyan vonalak a zenében, ahol nagyon nehéz megbarátkozni a magányos alkotókkal. Ilyen például a doom metal, a tradicionális, epikus vonalra pedig kifejezetten igaz, hogy nem feltétlenül a […]
Tovább »
