Lassan 12 éve írok cikkeket és csak a fene tudja, hány éve falom és falom a különféle zenéket. A régi oldalon a bemutatkozó szövegemnél azt írtam, hogy a Beatles-től a Cannibal Corpse-ig érdekel a rock és a fémzene, de a határok azóta is folyamatosan elmosódtak, tágultak. Hogy miért jutott ez most eszembe? Mert egy olyan […]
Tovább »
Sokan egyértelműnek veszik, hogy okkultizmus és doom metal kéz a kézben jár, pedig ez a vonal is egy abszolút szubzsáner, aminek megvan a maga rajongótábora és természetesen előadóművészei is. Külön kategóriában szoktam emlegetni ezen a téren az olaszokat, akik valahogy zsigerből szokták tolni a misztikumot (Death SS, The Black Hole, Epitaph, Paul Chain és udvartartása), […]
Tovább »
Februárban jelent meg a finn Seremonia ötödik nagylemeze, ami meghallgatható alább a linken. A pszichedelikus/garázsrock/doom metalt játszó alakulat Neonlusifer albuma nyolc számot tartalmaz és a Svart Records-nál jött ki, csakúgy, mint a korábbi anyagaik.
Mindig is vonzottak az egyszemélyes projektek, mert ezeket tartom a leginkább alkalmasnak bizonyos közegben arra, hogy igazán kifejezzenek egy belső konfliktust, érzésvilágot egyéni, művészi módon. Ugyanakkor kétségtelenül akadnak olyan vonalak a zenében, ahol nagyon nehéz megbarátkozni a magányos alkotókkal. Ilyen például a doom metal, a tradicionális, epikus vonalra pedig kifejezetten igaz, hogy nem feltétlenül a […]
Tovább »
Megvolt rá az esély, hogy a doom metal egyik leglegendásabb énekesének hangját egy magyar kiadványon hallhassuk utoljára, hiszen a Trouble zenekarral alapvetéssé váló Eric Wagner tavaly bekövetkezett halála előtt még a legutóbbi Magma Rise lemezen vállalt egy néhány szavas vendégszereplést. Azonban Eric hagyatéka egyszerűen nem érhetett így véget. A The Skull és a Blackfinger berkeiben […]
Tovább »
A Famyne, az Egyesült Királyságból érkezett doom-palánta zajos belépővel érkezik a 21. századba az epikus II: The Ground Below című albumával. A lemez május 13-án, a Svart Records gondozásában jelenik meg. Az albumról származó új kislemezes videót, a For My Sins-t már meg is nézhetjük..
A lemezen számos változatos dal hallható. Egyes dalok, mint a For My Sins és a Babylon a nagy hagyományokkal bíró paragon angol doomot idéznek. Eszünkbe ötlik a Warning, Paradise Lost, Pagan Altar és Cathedral. A Submarine-ben elsöprő gitár hömpölyög, a dal meleg óceánjai és a szélesvásznú, kétségbeesett eufória olyan, a műfajt megváltoztató úttörőket idéznek fel, mint az Anathema és a Porcupine Tree. Az észbontó énekes, Tom Vane mindenható vokálja dinamit-adagokban szállítja a borzongást, tökéletesen, hajmeresztőn, érzelmeket feltárva.
A hazájában legendásnak számító Inkwizycja nevű hardcore punk formáció két tagja egy új kísérleti projektbe vágta nemrég a fejszéjét. A lázadástól távol álló, progresszív felfogású doom lett Nabro Dacal projekt köthető hozzájuk, mely a napokban meghallgathatóvá tette debütáló EP-jét. A krakkói duó segítségére sietett M. (Mgla) is, aki a felvételek minőségéért felelős. Nem véletlen azonban a feltűnése, mivel a zenészek egyaránt akarják képviseltetni zenéjükben a hagyományos doomot, a progresszív metalt, a folkot és a fekete fémet is. Önmagukat a Mastodon és a Myrkur egyvelegeként határozták meg. Mindenképp érdekesnek hangzik a dolog, érdemes lesz figyelni rájuk. A lemez borítóját egyébként Natalie Rak érdekes festménye díszíti.
Az epikus, hagyományos doomban utazó olasz Black Oath zenekart demós korszaka óta követem nyomon és mindig azt várom, hogy valami nagy dobással bizonyítsák tehetségüket. Az évtizedek múlásával azonban azt látom, hogy szép lassan beálltak a tisztes sorlemezeket produkáló csapatok közé. Ezek rend szerint 3-4 évente érkeznek, így már épp ideje volt a nemrég bejelentett Emeth Truth And Death érkezésének is. A finom okkultizmussal átitatott olaszos stílus természetesen továbbra is adott, a katakombákban fogant dalok fogóssága pedig majd kiderül. A nemrég meghallgathatóvá tett Serpent Of Balaam minden esetre ismét bíztatóra sikerült.
A bolgár Obsidian Sea epikus doom metal zenekarként kezdte meg pályafutását, majd fokozatosan indult el produktumát illetően a 70-es évek heavy psych csapatainak megidézése felé. Ennek eddigi csúcspontja az igencsak jól sikerült 2019-es Strangers lemez volt, aminek most egyenes ágú folytatását tervezik megjelentetni. A friss korong Pathos címmel érkezik majd február 4-én, rajta hét új dallal. A lemez készítésének tempójába és körülményeibe alaposan beleszólt a járvány terjedése, melynek következtében a tagok nagyon keveset tudtak találkozni egymással. Anton Avranov énekes szerint az elszigetelődés érzése ennek következtében alaposan rányomta bélyegét a teljes kiadványra is, melynek legfőbb témaköre a romantikus álmokba, a reménybe és a csodákba vetett hit elvesztése. Az albumról már meghallgatható a Sisters című tétel, amin keresztül ismét részt vehetünk időutazásban, de azért a súlyosabb riffektől sem kell búcsút vennünk… A videóban megleshetjük a korong igencsak mutatósra sikerült borítóját is.
Epikus doom metalt játszani és zenekart létrehozni nem egyszerű feladat, a francia Cain Marchenoir ennek ellenére nem bandatagként, hanem önállóan hozta létre Aerumma nevű projektjét. Az összesen hat tételt tartalmazó album a műfaj legjellegzetesebb témaköreit járja körül: ilyen a magány, a kívülállóság, kilátástalanság érzése. Cain ezeket kifejezetten társadalomkritikus dalszövegekben teszi, kérdőre vonva jelen korunk minden problémáját. Irodalmi ihletettségnek sincs híján, mivel a lemez inspirálásáért köszönetet mond Cécile Coulon novellistának és Emil Cioran író-filozófusnak.
A zenei alapokért is egymaga felel, valamint a legtöbb hasonló projekt esetében gondot okozó éneket is bevállalta. A dalokat hallgatva egyikkel sincs különösebb probléma, a dalok fogósságát tekintve azért még van hova fejlődni… Érdekes, kellemes anyag az On The Heights Of Despair, ha egy kis szünetet kíván az agyatok, hallgassátok.
