Marko Hautamäki, más néven Lord Gravehill érdeklődését és hétköznapjait nagyrészt a komolyzenei projektek kötik le, de mindeközben nem feledkezett meg régi szenvedélyéről, a doom metalról sem. Az más kérdés, hogy minden évtizedre tervez csak valami lépést tenni ebbe az irányba. Legfontosabb ebből a szempontból az 1994-ben indult Majesty, ami gótikus, epikus doommal foglalkozik. Szegényes diszkográfiáját […]
Tovább »
A magány és a nihil gyakori témakörei az itt górcső alá vett albumokban, kiadványokban. Repülnek sokszor az elvontabbnál elvontabb jelzők, szuperlatívuszok amelyik egy idő után élüket vesztik és jelentéktelenné válnak, pont ahogyan mi is. Nem tagadom, én is sokszor „bűnös’ vagyok ilyen téren, használom őket bőszen. Limitált szókincsemről kiállítva a szegénységi bizonyítványt, azonban néha akadnak […]
Tovább »
Dél-Amerika jó ideje a legjobb underground csemegék lelőhelye a tradicionális doom vonal tekintetében, effelől nincsenek kétségeim, így mindig nagy figyelmet szentelek az induló csapatoknak, melyek közül a legtöbben igen gyorsan földbe állnak sajnálatos módon, vagy pusztán nem tudok beszerezni tőlük semmit (ilyen például régi szívfájdalmam, az epikus doomban utazó Ruined). Ezt a sorsot sikerült elkerülnie […]
Tovább »
Egyesek kupiba mennek, mások félhalottra isszák magukat a legénybúcsújukon, nekem egy vidám, sörözgetős, éjszakai horgászós este jutott ki a testvéremmel és egy gyerekkori barátunkkal. Ez elég visszafogottnak hangzik, az viszont visszagondolva arra a kellemes estére még nekem is furának fest, hogy a nádas susogását, a víz csobogását nem fesztivál metallal, hanem az Isole akkori korongjával, […]
Tovább »
A doom metal fronton évtizedek óta aktív Phil Howlett egy újabb projekttel kívánja megörvendeztetni a világot, melyet a szintén ausztrál Shayne Joseph gitárossal karöltve hoztak létre. Ez a nevében már elvetemültséget sejtető Zlórtcht, ami kiejtése ellenére sokkal inkább nevezhető valamiféle proto-black/doom, thrash őstuloknak, mintsem agyalást igénylő anyagnak. A projekt célja a ’80-as évek elveszett demóinak, kult kazettáinak megelevenítése, amit az eddig hallottak alapján elég tisztességesen sikerült is összehozni. Legfőbb inspirációként a korai Celtic Frost, Hellhammer kiadványait említhejtük meg. A Welcome To The Zlortchterhaus lecsupaszított, nyers metal zenéje április 7-én jelenik meg hivatalosan. A lemezről már két dalt is meghallgathatunk a duó bandcamp oldalán.
A kanadai Cromlech zenekart (ami hivatalosan 2011 óta létezik), biztosan nem vádolhatjuk meg azzal, hogy aláfeküdtek volna a tömegtermelés elvárásainak. Ugyan apróbb kiadványokkal „ütötték a vasat” az elmúlt években is, ténylegesen csak 2013-ban mutatták meg képességeiket első és máig egyetlen nagylemezükön (Ave Mortis). Pedig bőven akad potenciál a csapatban; epikus heavy/doom metaljukat a régi Solstice, Scald páros inspirációja által hozták létre és elég sok rajongóra leltek. A késlekedésnek nagy eséllyel az is okozója lehetett, hogy a zenészek többsége Into Oblivion névvel egy másik, extrémebb projekten is dolozott az évek alatt. Ideje volt tehát már a folytatásnak, amiről már el is kezdtek csepegni a hírek. Új nagylemezük Ascent Of Kings címmel érkezik majd március elején és úgy néz ki, ezúttal sem bízzák a véletlenre a dolgokat. A bőven órás játékidő fölé nyúló kiadványon monumentális meséket fogunk hallani a sötét fantasy és a mitológia egyvelegéből. Az első közzétett dalukat Born With Sword In Hand címmel már meg is hallgathatjátok.
Annak, aki távolról figyeli az eseményeket, egyik doom metal banda és lemez olyan, mint a másik. Pedig ebben a műfajban van az egyik legnagyobb potenciál egyéniség tekintetében annak ellenére, hogy viszonylag kötött eszközökkel rendelkeznek. Rá lehet sütni például a Candlemass-ra, hogy doom, de ugyanúgy a The Obsessed-re, viszont ha meghallgatod, teljesen mást kapsz. Könnyen be […]
Tovább »
Régóta követem figyelemmel az angol Iron Void zenekar munkásságát (Spell Of Ruin demójukat kiváltképp kedvelem), akik elég jó reményekkel indultak annak idején a tradicionális, heavy metal alapú doom metal versengésben, azonban szép lassan belesimultak a kényelmesnek mondható, minőségi, de átlagosnak zenekarok sorába. Jelenleg a banda negyedik nagylemezének kiadásával van elfoglalva, aminek már a címét és […]
Tovább »
Szinte hihetetlen, hogy már nyolc év eltelt az utolsó tengeri kaland, a The Boats Of The Glen Carrig óta, pedig egy új Ahab lemez a kezdetek óta élményszámba megy. A funeral doom látómezejét kiszélesítő német horda azonban nemcsak azt a célt szolgálja a világban, hogy rajongótáborát kényeztesse regényeken, novellákon alapuló nautik doomjával. Attól függetlenül, hogy […]
Tovább »
Keserédes írás lesz ez a mostani, mivel egy mára már halott bandáról lesz szó jelen recenziómban. Végtelenül nagy kár mindezért, mert az, amit ez a hármas reprezentált, az valami olyasmi volt, ami nagy hiánycikk a jelenkori heavy metal közegből. A Ghost Tower Nebraska államból indult útjára még 2007-ben és egy demo és két album után […]
Tovább »
