A német Dark Millennium két lemezét mindenképp klasszikusnak tartom, valamikor az idők kezdetén a kedvencemről, a Diana Read Peace anyagról még meg is emlékeztem. Viszont tudni kell, hogy teljesen egyedi, avant-garde deat/doom metaljuk igazán a 90-es évek első felében érvényesült, amikor kifejezetten előre mutatónak, formabontónak számítottak. Zenéjükben számtalan hatás érvényesült olyan módon, hogy egy pillanatra […]
Tovább »
Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy […]
Tovább »
Nehéz dolog szembe találni magunkat a Memory Gardennel hobbi firkászként. Először is, a valóban legendának számító svéd horda életpályája számomra nem egyértelmű diadalmenet, míg egyes körökben, minden megmozdulásukat remekműnek tartják. Ez leginkább a doom metal rajongói között jellemző, ami ugye tőlem sem áll távol, de azért igyekszem reálisan vizsgálni a dolgokat, mert a Forgács szerves […]
Tovább »
Ahogy a black metal nemzetközivé és kontinensfüggetlenné vált az elmúlt évtizedekben, úgy vált a globalizáció következő bizonyítékává a doom metal is. Azt hiszem már felesleges európai műfajként tekintenünk rá, hiszen épp annyi jelentős csapatot tudhat magáénak más terület is. Legfőképp a Amerika, ahol a marylandi vonal mellett megerősödött a déli félteke is: folyamatosan érkeznek jó […]
Tovább »
Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]
Tovább »
Sokat panaszkodtam erre az évre a tradicionális, epikus doom metal rajongójaként, de azért még nem érdemes teljesen leírni 2021-et. Túl sok vetélytárs nem akadt ugyan a műfajban, de kétségkívül a legjobban várt anyaga ennek az esztendőnek a Count Raven visszatérő lemeze, hiszen a csapat képében egy eddig hibátlanul teljesítő klasszikust tisztelhettünk. Annak idején személyes ünneplésként […]
Tovább »
Jó pár éve már, hogy egy hangpróba keretein belül beleszaladtam az Amenra zenekar Mass sorozatának egy részébe, ami annyira mellbevágó élménynek bizonyult, hogy muszáj volt levadásznom a teljes albumfolyamot. Ugyan nem voltam minden résszel maradéktalanul elégedett, azt kétségkívül kijelenthettem, hogy egy igazán különleges csapattal ismerkedtem meg. Azt, hogy az elismert lemezek közül a legkisebb visszhangot […]
Tovább »
Az amerikai Lavaborne a klasszikus heavy/doom értékek mellett kötelezte el magát 2017-es megalakulása óta, de igazi produkciót eddig még nem tett le az asztalra egy közepesen megszólaló demón túl. Ezen fog reményeik szerint változtatni bemutatkozó lemezük, a Black Winged Gods, melyben a gonoszság különböző megjelenési formáit és a pokolra jutás témakörét tárgyalják aprólékosan. Az összesen 10 tétellel érkező anyagról a Mortal Pride, Prove Your Worth, The Heathen Church című dalokat már meghallgathatjátok.
Nem a legerősebb nyitó anyagokat tudhatja magáénak a progresszív doomos Hex A.D. társasága, de zenéjük finomodásával, kiforrásával egyre ígéretesebb zenéket tesznek le a közönség elé. A következő lépcsőfok az ötödik nagylemez lesz, amit október 1-től érdemes keresni. Az album külsőségei ismét az egykori Cathedral előtt tisztelegnek, zeneileg azonban jóval összetettebb dalokkal találkozhatunk. A Funeral Tango For Gods & Men 8 új tétellel érkezik, közel 50 perces játékidővel. Erről hallgathatjátok meg a rövidnek számító All The Rage című dalt.
A 2013-ban indult ausztrál Lucifer’s Fall pillanatok alatt a tradicionális doom központjában találta magát 2014-es bemutatkozását követően és szinte hiánypótlásként, zavarában elkezdte ontani magából a korábban ki nem adott demókat, EP-ket. Szerencsére ez a korszak gyorsan véget ért és 2016-ban a rajongók már meg is kapták a következő adagot a zenekartól egy újabb nagyszerű anyag képében. Az újabb időhúzási szakasz ekkor vette igazán kezdetét, hiszen minden lehetséges formátummal találkoztunk az elmúlt években: split, demó, EP, single, válogatás és live felvételek. Persze nemcsak szórakozásból érkeztek ezek a felvételek: a háttérben komoly átalakulások is zajlottak folyamatosan, hiszen a csapat főnöke, a komplett kontinens heavy/doom képviselője, Deceiver (Rote Mare, Dire Fate, Solemn Ceremony) körül jönnek-mennek a zenészek…Örökké azonban nem lehet a múltban élni, úgyhogy eljött az ideje a hármas lemeznek, ami címében is rögzíti ezt a számot. A III – From The Deep ráadásul teljes egészében meghallgatható. Hogy az elvárásoknak megfelelő anyag született-e, azt döntsétek el magatok, de idővel a lemez egy cikket is megérhet…
