Kevés olyan zenekart ismerek, aminek olyan hányattatott sorsa lenne, mint az amerikai Hour Of 13-nak, de ennek ellenére mégis egy termékeny projektről beszélhetünk. Ez leginkább Chad Davisnek (Anu, Mountain Of Judgement, Olde, The Sabbathian, The Ritualist, Chains, Obscurae stb…) köszönhető, az elvetemült doom rajongónak, aki minden ízben elképzelése mellett, miszerint az Egyesült Államokban, ahol alapvetően […]
Tovább »
Nem volt különösebb kedvenc a finn Church Of Void zenekar, de majd minden lemezéről sikerült egy-két szerzeménnyel hozzájárulniuk több, mint egy évtizede gyűlő „kedvenc doom metal slágereim” című listám lassú gyarapodásához. Ha esetleg kimaradt és kedveled az okkultizmussal kacérkodó régimódi végzetet, akkor az olyan tételeket, mint a Winter Is Coming vagy a Moonstone mindenképp érdemes […]
Tovább »
Két igencsak erős lemezzel kezdte meg a pályafutását az olasz The Ossuary zenekar, melyeken időutazást sem nélkülöző tradicionális heavy/doom metallal találkozhattak a rajongók. Személy szerint mindkét albumot kedveltem annak ellenére, hogy a Post Mortem Blues kevés egyéniséggel rendelkezett, az azt követő Southern Funeral pedig kicsit útkereső jellegűre sikerült. Úgy néz ki, hogy csak egy rövid […]
Tovább »
Imádom taglalni azokat az apró kis nüanszokat, melyek megkülönböztetnek egy-egy országot azt illetően, hogy hogyan viszonyulnak bizonyos műfajokhoz. Aki valóban sok zenét hallgat és széles látókört tudhat magáénak, gyakran a hangzás, néhány ismerős megoldás alapján megmondja, hogy ez most lengyel black, francia black, vagy valami orosz cucc. Persze manapság már ez sem teljesen megbízható módszer, […]
Tovább »
Megszámlálhatatlan hozzászólásban jeleztem már a világ számára, hogy számomra a rock, metal, azon belül pedig a hagyományos és epikus doom alapvetően olyan műfaj, amit férfi ének tesz hitelessé és ennek elenkezőjéről még nem igazán tudott meggyőzni egyetlen csapat sem. Ennek oka nem megkülönböztetés, sokkal inkább az, hogy alapvetően az ősi Black Sabbath zenéjét sem tudom […]
Tovább »
A Mourn The Light esetében boncolgattam hosszasan, hogy elvetemült módon néhány debütálásra éveket tudok várni és folyamatosan lesegetni, hogy mi lehet vele a helyzet. Abban a cikkben említettem az Olórin nevét, amellyel konkrétan 2009-ben ismerkedtem meg első demójukkal, amit aztán rengeteg minden követett, csak érdemleges nagylemez nem. A zenekar nevéből (Gandalf egy korábbi elnevezése) remélhetőleg […]
Tovább »
Vannak kiadványok, melyekre időnként hiába várok, ám végül mégis célba érnek. Itt olyan zenekarok bemutatkozására gondolok, akik egy pofásabb demó, EP után csak az évek számolgatásának állnak neki, nem pedig az albumok készítésének. Tipikus példa erre a Brigantia és a Khthon zenekarok, de ide soroltam korábban a Convictiont, az Olórint és a Mourn The Light […]
Tovább »
Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet. Nem csupán azért, mert eddig nem hallottam a szóban forgó zenekarról, hanem azért is, mert nagyon kevés doom stílusú metal zenét hallgatok. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, minden esetre az a néhány album, amit ismerek és szeretek – a műfaj igen széles palettáját figyelembe véve – igazi mesterműnek […]
Tovább »
Az iráni Eternal Candle ötfős legénysége 2012-ben kezdett el gyúrni és egészen 2018-ig izzították a húrokat különböző kisebb kiadványok keretében, hogy végül learathassák munkájuk gyümölcsét, a The Carved Karma című debütálást. Felesleges lett volna kapkodniuk, hiszen hazájukban nincs különösebb tolongás a death/doom metal megjelenéseket illetően, ráadásul egyéb zenekarokból is bőven kiveszik a részüket. Néhányan a […]
Tovább »
Új kiadvánnyal jelenkezett a cseh doom-undergroundból a Chlad nevű bandává formálódott legénység. A Frydlant nad Ostravicí településről 2017-ben indult zenekar fura című MMXX-MMXVII lemeze az éppen inaktív Virtual Void projekt második lemezének is tekinthető – írja a promoter. A Chlad a lemez kiadását első koncertjeivel ünnepelte volna, amire, sajnos nem kerülhetett még sor. Így, előadások híján máris az újabb dalaikon dolgoznak. Az album LP-n, majd műsoroskazettán való megjelentetése után a MMXX – MMXVIII c. zeneanyag most CD-n kerül a közönség elé.
A zeneanyag a néhány éves banda teljes fejlődési görbéjét végig járja, erre utalnak a római számok. Egyes dalok, mint például a Hvozd (2020), a Chram bolesti (2019) és a Chlad (2018) kimondottan a zenekartörténeti áttekintés végett kerültek a korongra. Persze, mindegyik az egységes, korszerű hangzásnak megfelelő köntösbe bújtatva.
A doom metal öröksége egyértelmű a számunkra. A nagyapjának tekinthető Black Sabbath a stílus hatalmas kultuszát keltette, és még ma is az inspirációk végtelen forrása. Zenéjük mára különböző irányzatokra vált. Ők megalkották az alapokat, de minden újabb követő adott hozzá valamit saját magából. Így gazdagodott ez a stílus. Vannak, akik csak másolják az elődöket… de a tradíció tiszteletben tartása már más, nagyon fontos, nem káros. – mondja Peter Sekersson Svrček basszer, aki a Chlad létrehozásán fáradozott.
A kiadó időutazást ígér, ám hozzáteszi, ezt a csapat a saját gyökerei, a Virtual Void révén, zenei életútjuk és a tagok életkoruk miatt is joggal teszi. Milan, a dobos/énekes az idén 50 éves, zenész társai szerint teljesen régisulis fickó. Sekersson és George gitárosok ugyan fiatalabbak, de a hozzáállásuk egészen hasonló. A Parat Magazine kiadóval 2021. februárjában elkezdett felvételek után a Chlad készen áll színpadra, mind a közönség, mind az őket ismerő underground zenei közösség nagy várakozására.
