The Oldest Gods címmel januárjában a Sleeping Church Records háza táján jelent meg az ausztrál doom death metalos Grave for Gods debütáló albuma. Ez a zene a stílus kedvelőinek bizonnyal nem fog csalódást okozni!
Akár a Moorcock univerzum egyik hősét ábrázoló (elég Cirith Ungol-os) megjelenésű borító mögött ugyan nem egy hasonlóan fantasy-centrikus album áll, de kétségkívül sokaknak (többek között nekem is) már az első riffek hallása előtt már borzolta a fantáziám mit várhatok ettől a lemeztől. Ahogy Phil Pendergast, a banda énekes-gitárosa egy interjúban beszélt róla (link), az album […]
Tovább »
Az egyetlen ukrán egyszemélyes doom/black metal projekt, a Sidus Atrum közzétette az ízelítőtt a hamarosan, egyelőre digitális formában megjelenő albumáról, a Spiral of Life-ról.
Két évre a debütáló Ruined című nagylemez után 2020-ban rukkolt elő jelen szóban forgó Nullity című keservesen pusztító albumával a 2016-ban alakult bostoni Lesser Glow nevű ötös fogat. Igaz, jómagam épp fürdés közben hallgattam másodjára a lemezt, de azt kell, hogy mondjam: a legkevesebb, mi elmondható a teljes 38 perc, 55 másodperces játékidőről, az az, […]
Tovább »
Amennyiben meglátod az amerikai Civerous nevű banda logóját és lemezborítóját, lehetséges, hogy fejvesztve kattintasz tovább egy másik cikkre, mivel előre tudni véled, hogy ez a zene bizony nagyon gáz lehet. Én mégis arra kérlek most, hogy olvasd el az ismertetőt és hallgass bele a zenébe, mert az első intuícióidat valószínűleg sikerül majd megcáfolni! Maga a […]
Tovább »
A német Dark Millennium két lemezét mindenképp klasszikusnak tartom, valamikor az idők kezdetén a kedvencemről, a Diana Read Peace anyagról még meg is emlékeztem. Viszont tudni kell, hogy teljesen egyedi, avant-garde death/doom metaljuk igazán a 90-es évek első felében érvényesült, amikor kifejezetten előre mutatónak, formabontónak számítottak. Zenéjükben számtalan hatás érvényesült olyan módon, hogy egy pillanatra […]
Tovább »
Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy […]
Tovább »
Nehéz dolog szembe találni magunkat a Memory Gardennel hobbi firkászként. Először is, a valóban legendának számító svéd horda életpályája számomra nem egyértelmű diadalmenet, míg egyes körökben, minden megmozdulásukat remekműnek tartják. Ez leginkább a doom metal rajongói között jellemző, ami ugye tőlem sem áll távol, de azért igyekszem reálisan vizsgálni a dolgokat, mert a Forgács szerves […]
Tovább »
Ahogy a black metal nemzetközivé és kontinensfüggetlenné vált az elmúlt évtizedekben, úgy vált a globalizáció következő bizonyítékává a doom metal is. Azt hiszem már felesleges európai műfajként tekintenünk rá, hiszen épp annyi jelentős csapatot tudhat magáénak más terület is. Legfőképp a Amerika, ahol a marylandi vonal mellett megerősödött a déli félteke is: folyamatosan érkeznek jó […]
Tovább »
Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]
Tovább »
