Címke: doom metal

IV Sigillo – Quarto Sigillo (2025)

Hihetetlen, hogy már 14 éve nincs a világon a Thunderstorm zenekar. Hatalmas favoritom volt a maga idejében és a mai napig szívesen hallgatom a lemezeiket, amelyek saját közegükben is megmaradtak igazi kincsnek, felfedezni valónak. Az olasz epikus, tradicionális doom metal horda 92 és 2011 között összesen csak négy lemezt adott ki, de ezek között nem […]

Tovább »

Pagan Altar – Never Quite Dead (2025)

2015-ben elhunyt az alig 69 éves Terry Jones, akire gond nélkül rámondhatjuk, hogy a heavy/doom metalnak szentelte az életét. Konkrétan 1978-tól volt énekese, alapítója a nagy tiszteletnek örvendő Pagan Altar zenekarnak és személy szerint vele együtt temettem el a csapatot is, hiába “gyártott” magának még egy kiváló gitárost is a fia, Alan Jones képében. A […]

Tovább »

Angel Of Damnation – Ethereal Blasphemy (2025)

Szomorú dolog beismerni, de egyre gyakrabban ismétlődik a fejemben a hang, hogy egy kicsit pihenni kell. Nem lehet minden anyagra ráugrani, nem lehet hosszú órákat tölteni a különféle albumok vizslatásával, főleg, hogy bővült a család és szűkült a személyes tér. Ilyen esetekben azonban mindig érkezik valami, ami erőt ad az éjszakázáshoz, hogy félálomban még legyen […]

Tovább »

Act Of Impalement – Profane Altar (2025)

Profane Altar címmel jelent meg a nashville-i Act of Impalement harmadik stúdióalbuma! A február 28-án debütált anyag, a háromfős death/doom alakulat eddigi legjobban sikerült korongja a 2018-as, első, Predition Cult és a nem is olyan régi, 2023-as, Infernal Ordinance után. Csapatuk története azonban 2012-ben kezdődött megalakulásukkal, még egy régebbi felállásban, amely egészen a második lemezük […]

Tovább »

Petrified – Old Farts Doom (2025)

Mostanában a németek eléggé csendben vannak a doom színtér tekintetében. Sok kedvencem származik tőlük, köztük igazán nagyszerű, különleges kiadványokkal. Most viszont jó ideje nincs semmi, úgyhogy a legkisebbnek is örülni kell. Ezzel a szemléletmóddal álltam neki a Zschopau nevű kisváros szülötteiként anyakönyvezett Petrified zenekar bemutatkozó anyagának. Amit érdemes tudni róluk az az, hogy tevékenységüket még […]

Tovább »

Metallus – We’re All Doomed (2025)

Néhány évvel nem győztem dicshimnuszokat zengeni az egészen megerősödött lengyel doom színtérről, melynek azonnal az élvonalába robbant be a fanatikusoktól doom fanatikusoknak szóló nagylemezével a Metallus zenekar. Monumentális, majd másfél órás epikus felhanggal megtámogatott, mégis legalja, mocskos tradicionális doommal rontottak a világra, amit tényleg csak az igazi rajongóknak lehet ajánlani nehézsége miatt. A brutális méretű […]

Tovább »

Marble Orchard – Ruminations Of Ruin (2025)

A legtöbb embernek a texasi milliőről a farmernadrágos cowboyok ugranak be, a hozzám hasonló vénségeknek pedig elkerülhetetlenül megjelenik lelki szemei előtt Jockey Ewing fagyos mosolya. Kevésbé beszélünk azonban olyasmiről, hogy texasi doom zenekarok, pedig bizony ezeknek sincsenek híján a megtermett marhapásztorok. Hova tovább, ez ugyebár a műfaj egyik alapbandájának, a Solitude Aeturnusnak is az otthona. […]

Tovább »

Elusive God – Ambis (2025)

Akad némi “hype” a horvát Elusive God zenekar körül már a kezdetek óta, legalábbis a legtöbb velük kapcsolatos írás ezt sugallja. Ezek szerint egy nagyon művészi megközelítésű, koromsötét és misztikus epikus doom metallal kellene találkoznunk, mely dallamaiban magába olvasztja a jellegzetes nemzeti motívumokat és úgy ánblokk az egész Kárpát-medence mélabús szellemiségét. Ezt vártam annak idején […]

Tovább »

Bong-Ra, Odion // 2025.03.07. Dürer Kert

Különleges este volt március 7-e a Dürer Kert kis termében több szempontból is. Itt debütált a magyar undeground metal zenészeiből álló csellós, progresszív doom metal együttes, az Odion. Szintén itt mutatta be élőben a legújabb albumát Bong-Ra, ezúttal nem DJ set formájában, hanem élő felállásban, két gitárossal kiegészülve. Tervek szerint a The Answer Lies in […]

Tovább »

Behölder – In The Temple Of The Tyrant (2025)

Nem sok meglepőbb és mellbevágóbb érzés létezik annál, amikor egy férfiemberrel sok-sok év barátság és nyugalom után kegyetlen játékot játszik az a hétköznapi mozzanat, mely során felhúzza s sliccét… Talán az lehet ennél is váratlanabb a mai világban, amikor a semmiből érkezik egy komplett zenekar kiforrott hangzásvilággal, ötletekkel, valamint egy teljes értékű nagylemezzel. Így jártam […]

Tovább »