És akkor a Manowar jól megmondta. Ez akkor volt, amikor már tudtuk, mire számítsunk. A sokat mondó Csatadal címet viselő lemezük, azután, a győztes római vezérek hazatérését idéző dicsőséges körmenetet követően egy keményen, fémesen csengő Hail to England és a még ugyanabban az évben felvett, de érdekes módon kissé tompán, néha szinte szürreálisan kongó Sign […]
Tovább »
Érdekes a SpellBook története: A pennsylvaniai illetőségű banda 2007-ben alakult Witch Hazel néven, és saját kiadásban megjelentettek 3 sorlemezt is (Forsaken Remedies – 2012, Nocturnity – 2015 és Otherworldly – 2018). Ezek után, idén úgy döntöttek, hogy nevet váltanak (ami már egyébként korábban is megfordult a fejükben), és az első lemez egyik dalcímét választották a […]
Tovább »
Ezt az albumajánlót így is kezdhettem volna: különös élmény volt meghallgatnom az első lemezes Stormhunter friss, „kiskiadós” bemutatkozó EP-jét. A Hear the Music kapcsán pedig nagyra tartom azt az igyekezetet, hogy a nagyok mellett lelkes, feltörekvő zenei műhelyek is teret adnak, még ha nyilván üzleti céllal is, az immáron ~negyven éve újra feltalált heavy metal […]
Tovább »
Idén már számtalan olyan lemezbe belefutottam, ami egy olyan zenekar bemutatkozását takarta, ami még a születésem előtti időkben alakult. Ez jellemzően heavy metal, NWOBHM bandák esetében fordult elő. A jelenség vagy egy újabb retro hullám előszele, vagy pedig a zenész szakszervezet rögtönzött ötlete a sok éve munka nélküli zenészek megsegítésére. Bármelyik is legyen igaz, az tény marad, hogy a pályafutását 1979-ig visszanyúlóan hirdető Neptune zenekar első albumára mostanáig kellett várni. Egyetlen tagjuk van csak Johan Rosth billentyűs személyében, aki nem vette ki a részét már a 80-as évekből. A zenét illetően pedig nem lehet kétségünk affelől, hogy valódi old school svéd acélt kapunk. Sok kreatív megoldásra azért a Northen Steel lemezcím sem ad reményt, de ugyanez elmondható a banda által meghatározott, világmegváltó témakörről is: csaták és harcok.
![Neptune - Last Man Standing (Old School Swedish Heavy Metal) [Official Video 2020]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2FkAQzywE9pnM%2F0.jpg)
A 2011-ben alakult finn nemzetiségű klasszikus heavy metal vonalat követő Lord Fist második nagylemeze a német High Roller Records gondozásában jelent meg. A négyesfogat a kezdetek óta együtt zenél és így adták ki mostani, második albumukat is. A banda hamisítatlan, klasszikus, „régimódi„-nak is nevezhető heavy metalt játszik, mely nem keveset merít a NWOBHM bandák által […]
Tovább »
A svéd nemzetiségű heavy/power metalban utazó Sabaton harmadik nagylemeze már ez, amit 2006-ban adtak ki szintén a Black Lodge kiadónál. A csapat egy taggal bővült 2005 óta, mivel itt már Daniel Myhr kezeli a billentyűket, aki véleményem szerint jó választás volt. A korong hangulatát nagymértékben befolyásolja a jó szinti játék. A rendkívül stílusos borító Mattias […]
Tovább »
Elképzelésem szerint nem sokan csapták össze a tenyerüket itthon megkönnyebbülésükben, hogy megjelent az új Tyrant lemez. Persze hazánkban is akadhat még néhány elvetemült ős heavy metal rajongó, akik kapásból tudnák a választ arra, hogy az amerikai csapat 1987-ben melyik albumával villant egy hatalmasat. Erre is elég sokat kellett várni, ha azt vesszük, hogy alapításáig egészen […]
Tovább »
Akarva-akaratlanul önismétléssel kell kezdenem a cikket, mivel immár a negyedik Lord Vigo lemez került hozzám. Rendszeres olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a német csapat bemutatkozása mekkora poén volt a maga idejében (2015), ahogy a „B” filmekre támaszkodva készítettek el egy nagyszerű bemutatkozást. Under Carpathian Sun című anyaguk az enciklopédiában továbbra is hibásan EP-nek van jelölve, […]
Tovább »
Érdekes dolog ez a multikulturalizmus és világiasodás, amelyet az utóbbi évtizedekben megéltünk, megélünk: a kedvenc északi, vikinges lemezem például tőlünk délebbre született. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vésődött bele annyira a köztudatba az olasz DoomSword zenekar neve, aminek említése csak hatásai és példaképei mellett állja meg minőségében a helyét: Bathory, Candlemass, Manowar, Solstice és […]
Tovább »
Annak ellenére, hogy nem túlzottan fogott meg magának, néhány hang után emlékeztem a görög The Slayerking 2016-os bemutatkozó anyagára, amit némi frissítés céljából pörgettem le, mielőtt nekiláttam a Tetragrammaton elfogyasztásának. Jók az ilyen vissza-vissza tekintések, mert így tudom igazán lemérni, hogy egy zenekar honnan indult és hová fejlődött, vagy rosszabb esetben tért el a kevésbé […]
Tovább »
