A Polytrip legújabb dala, a Hold, nem csupán egy új megjelenés, hanem egy belső utazás végpontja is: a számhoz készült klip egyben lezárása a Van című EP-nek, teljessé téve annak érzelmi és narratív ívét.

A Hold egy olyan személy portréja, aki – a Holdhoz hasonlóan – időről időre felbukkan, hatást gyakorol a környezetére, majd nyomtalanul eltűnik. Megjelenése apályt és aszályt okoz: felkavar, magához vonz, majd reggelre eltűnik, mintha soha nem is lett volna jelen. Csalfa, hűtlen, mindenkit megcsal – nem rosszindulatból, hanem saját belső hiányából fakadóan.
A dal központi alakja valójában önmagában keresi azt a szerethető részt, amelyet sosem talál meg. Áldozatokat szed, elcsábít másokat, miközben mások szeretetével próbálja pótolni saját önszeretetének hiányát. Ez a belső ellentmondás adja a Hold feszültségét és melankolikus erejét.
A hozzá készült vizuális anyagban ismét Tiszai Vivi látható, az EP korábbi darabjaihoz hasonlóan most is finom, mégis kíméletlen pontossággal bontja ki az érzelmi rétegeket a klipben. A klip az EP lezárásaként visszautal a korábbi megjelenések hangulatára, motívumaira, így válik egy kerek, lezárt történetté.
A Hold nem magyaráz, nem ítélkezik – inkább tükröt tart. Azoknak szól, akik már találkoztak ilyen emberekkel. És azoknak is, akik egyszer talán magukra ismernek bennük.










