Ha van műfaj, amit nagyon megszorítanak a korlátai és a rajongói összetétele, az minden bizonnyal a thrash metal, melynek ugyan volt másod és harmadvirágzása, de olyan jelentősége és népszerűsége valószínűleg már sosem lesz, mint a 80-as években. Ettől függetlenül sok lelkes fiatal banda ragad gitárt és áldoz a hagyományok oltárán, a műfaji […]
Tovább »
Régi, ronda logóját új, de szintén érdektelenre cserélte a francia Embryonic Cells zenekar, akik úgy léptek be a black/death metal csapatok veteránnak számító életkorába, hogy a világ nagy részén még sosem hallottak róluk. Az egészen korai években, 1994-ben alapított horda főnöke a kezdetektől fogva az énekért és gitárokért felelős Max, aki mellett vissza-vissza […]
Tovább »Egészen jó emlékeket hagyott maga után a 2016-ban Conflict című lemezével bemutatkozott spanyol thrash metal horda, a Violblast. A régi sikereket félre téve azonban most új anyagra gyúrnak ezúttal Theater Of Despair címmel, melyen marad a klasszikus vonal a szokásos csordavokállal és pusztító szólókkal. A január 11-én nyilvánosságra kerülő albumhoz már két videót is készítettek, ebből a régebbi a Trivialization Of Murder című dalhoz, a friss pedig a Secret Reality tételhez.
A német multihangszeres Albrecht Probst a death metalos Deserted Fear bandájából való kilépése után keresi a helyét, amit most saját projektjében talált meg. A black és thrash metal régi, underground stílusú házasítását tűzte ki magának cél gyanánt, melynek első eredménye Anthropocene című nagylemeze, ami teljes egészében meghallgatható.
Egy thrash/black metal címke alatt futó egyszemélyes projekttől nem várnánk manapság hosszú, kimerítő zenei tételeket, viszont, ha meglessük az amerikai Jimmy Stewart, művésznevén Bifrost hatásokként felmerülő listáját, akkor már nem lepődünk meg azon, hogy a The Sunless Winter című bemutatkozása 4 dalt tartalmaz negyven percben. A Stratorus olyan zenekarok nyomdokaiban kívánja tovább taposni a havat, mint a régi Windir, vagy a korai Bathory lemezek. A teljesen meghallgatható anyagot egy laza koncepció is átszövi, mely Joseph Cambell írásaira támaszkodik és a hallhatatlan hősökről, a mitológia finom kapcsolódási pontjairól szólnak.
Nem a legaktuálisabb, legfrissebb hírt hoztam most nektek, de mivel még nem került elő a Forgácson, így nem mehetek el szó nélkül a chilei Apostasy új megjelenése mellett. 2018-ba még belefér a hír erről a csapatról, melynek eddig összesen egyetlen thrash albumot köszönhettünk, ami 1991-ben jelent meg, sok rajongót szerezve a bandának underground körökben. A Sunset Of The End után azonban vége szakadt az amúgy is rövid sikerszériának és a csapat megszűnt létezni. 2013-ban azonban ismét egymásra találtak és a próbák is megtették a hatásukat, mert összeállt egy új anyag, amit néhány hete tettek elérhetővé. A The Sign Of Darkness konkrétan nem a 90-es évek előtti főhajtás, hanem úgy hangzik, mintha a srácok az elmúlt éveket álomban töltötték volna és most készítették el debütálásuk egyenes ági folytatását. A régi sulis thrash fanoknak bátran ajánlom!
Ugyan korábban 2018 második feléről híreztünk, úgy néz ki némileg csúszott az bostoni thrash metalos Black Mass második nagylemezének, a Warlustnak a megjelenése. A hivatalos időpont most 2019. február hónapja, a várakozást enyhítendő pedig újabb dalt szivárogtattak ki nekünk a pusztítás és rombolás könyörtelenségét inspirációs forrásként vevő lemezről. Ez nem más, mint az igencsak jól sikerült High Priest In Black.
Amikor ráakadtam a spanyol Total Death új lemezére, meglestem, hogy hány formáció tartott még igényt rajtuk kívül erre a csodás zenekari névre. Akadt jó pár jelölt, azonban ezek nagy része már rég feledésbe merült, feloszlott csapatot takart. Ezzel szemben a valenciai brigád már 1988 óta húzza az igát táplálva hazája thrash gyökereit. Eddig 6 nagylemezzel járultak hozzá a műfaj éltetéséhez, ragaszkodva a spanyol nyelvhez, most pedig négy év szünet után hetedikként megjelentették a Mundo Macabro című újabb agymenést. Ebbe kóstolhattok bele a képen található play gombra kattintva.
