A finn Vargrav 2018 óta próbálja több-kevesebb sikerrel a hátán cipelni és megmenteni a kilencvenes évek végének kissé háttérbe szorult szimfonikus black metalját (gondoljunk a korai Covenant vagy az Obtained Enslavement lemezekre). Április 17-én a Werewolf Records jóvoltából meg is érkezik a negyedik űrutazás, a Dimension: Daemonium, természetesen CD-n, vinylen és a trendeknek megfelelően kazettán is.

A 43 perces anyag a zenekar szerint az előző korong „kozmikus hullámzását” viszi tovább, ahol „senki sem hallja a sikolyod”. Földhözragadtabban fogalmazva: marad a csillagporos, grandiózus billentyűtémákkal nyakon öntött, de közben kellően fagyos és dühös black metal. Akinek hiányzik a Nexus Polaris korszaka, és bírja, ha a zord riffelést folyamatosan átszövi a szintetizátoros sci-fi atmoszféra, annak április közepén érdemes lesz rápróbálnia.

Felejtsük el egy pillanatra a kilencvenes évek lebegős, szintetizátorokkal és dallamos basszusfutamokkal operáló atmoszferikus black metalját – legalábbis abban a formában, ahogy azt az Aerdryk a 2022-es bemutatkozó lemezén tálalta. C.V.B. (akit a Wolvennest, a Cult of Erinyes vagy a LVTHN soraiból is ismerhetünk) szólóprojektje ugyanis kimutatta a foga fehérjét. Bár a melankólia nyomokban még fellelhető a zenében, a hangulat a külvilághoz idomulva jócskán bekeményített.

Az újkori nekibőszülés eredménye a flamandul „tisztátalan” jelentéssel bíró Onzuiver című második nagylemez. Ez az anyag már nem az éteri merengésről szól: a fojtogató kénkőszaggal átitatott korong egy ideológiai fegyver a keresztény morál ellen, ahol az ördög a szellemi felszabadulás metaforájaként jelenik meg. A torzított, frenetikus riffelés mögött helyenként szinte folkos megközelítés bújik meg, miközben a korábbinál is mérgesebb, változatosabb vokálok a behódolás láncainak letépésére buzdítanak. Ahogy a sajtóanyag találóan fogalmaz, az egész alkotás nem más, mint egy szimbolikus ütés az önjelölt moralitás arcába, amivel a projekt nyíltan visszaköveteli a black metal eredeti, lázadó küldetését.

A nyolc tételes szonikus zarándoklat tavasz elején, egészen pontosan március 21-én érkezik az Amor Fati Productions jóvoltából, CD-n és vinylen. Az underground gyűjtőknek ráadásul duplán – vagyis triplán – érdemes a naptárba vésniük a dátumot, hiszen a friss anyag megjelenésével egy időben a debütáló lemez is kap egy bakelites újrakiadást, sőt, az Oerheks-szel közös új split lemez is ekkor lát napvilágot.

Épp, hogy egy éve jelent meg az ukrán black metal banda, a Drudkh legutóbbi albuma, a Shadow Play. A lemez mondhatni még le sem pörgött, Roman Sayenko és csapata máris egy újabb anyag kiadására készül. Három dalos „Відлига” Thaw EP-jük április 24-én lát napvilágot a Season of Mist gondozásában. 

A Thaw egyfajta átmeneti kiadványként értelmezhető. A Shadow Play-jel azonos kreatív időszakban rögzített és megosztja annak szellemét, illetve hangulatát, és inkább egy kivonatos függeléknek, mint önálló műnek tekinthető. A három számból álló EP a liminalitást, a belső száműzetést és a változás csendes instabilitását vizsgálja. A kiadvány első dalaként megismerhető Memory a kiindulópont, megtestesítve a stagnálás és a finom mozgás közötti feszültséget, amely meghatározza az egész kiadványt. A több mint hét perces dal szándékosan lassú tempóval és meghitt hangulattal bontakozik ki. A címe inkább a kitartást sugallja, mint a nosztalgiát, egy érzelmi foszlányt, amely a felszín alatt továbbra is jelen van.

Mi van akkor, ha az elalvás nem a várva várt megnyugvást hozza el, hanem egyenes utat jelent a tudatalatti legsötétebb, legkellemetlenebb bugyraiba? Ezt a meglehetősen nyugtalanító kérdéskört járja körbe a philadelphiai IATT legújabb, filmes léptékű konceptalbuma, amely az ébrenlét, az illúziók és az öntudatlanság közötti hajszálvékony mezsgyén egyensúlyoz.

A 2008 óta aktív formáció nem ma kezdte a progresszív extrém metal határainak feszegetését. Zenéjükben a „blackened” agresszió és a sebészi pontosságú technikai tudás elegánsan keveredik jazzes beütésekkel, klasszikus zenei hangszerelésekkel és egy olyan súlyos atmoszférával, ami garantáltan távol tartja a békés álmokat. Az Etheric Realms of the Night címet viselő, 48 perces és hét tételt felvonultató pszichológiai utazásuk május 8-án landol a Black Lion Records istállójából.

A lemez első meghallgatható tétele a Drift Away. Ez a dal akusztikus textúrákkal és légies fuvoladallamokkal kecsegtetve, a súlytalanság hamis illúziójával ringatja álomba a gyanútlan hallgatót – mielőtt a rákövetkező tételek (mint az alvásbénulás fojtogató mozdulatlanságát megzenésítő To Lie Beneath, vagy a tiszta káoszba forduló Pavor Nocturnus) kegyetlenül rá nem rúgják az ajtót az emberre.

A kvartett (Jay Briscoe – basszus/ének, Joe Cantamessa – szólógitár, Alec Pezzano – ritmusgitár/nagyzenekari hangszerelés, Paul Cole – ütősök) ráadásul nem éri be a puszta zenei nyomasztással: a lemezhez egy összefüggő videósorozat is készül, hogy vizuálisan is maradéktalanul lerántsanak minket ebbe az ellenséges álomvilágba.

Létezik egy elmélet az asztrofizikában egy bizonyos sötét anyagról, amelyből a fekete lyukak formálódnak – ezt nevezik holeumnak. Pontosan ebből a kozmikus, felfoghatatlanul súlyos koncepcióból merít ihletet az alicantei The Holeum, amelyet 2014-ben hívtak életre a spanyol underground sokatpróbált alakjai (többek között a NahemaH és a Demised egykori tagjai).

A formáció nem a hagyományos utakat járja: zenéjük a kísérletezős death/doom, a poszt-metal és a melankolikus, dallamos fémzene határvidékén egyensúlyoz. Hamarosan le is zárják a karrierjük első nagy szakaszát egy trilógia befejező akkordjaként. A március 20-án érkező harmadik nagylemez, az Ensis felvezetéseként most bemutatták az utolsó előzetes dalt, az Esoteric Futuristic Visions-t, amelyhez egy szöveges videó is készült. A tétel remekül illusztrálja a csapat zenei vízióját, ahol a súlyosság nem egy helyben toporgó dagonyázást, hanem előremutató lendületet jelent.

A fagyos saskatchewani prérin és az elhagyatott kanadai szellemvárosok pusztulatában fogant a Northern Graves ötlete, amely eredetileg Damian Smith (Altars of Grief) szólóprojektjeként indult. A bázisát időközben a texasi Houstonba áthelyező, és többek között a Wills Dissolve tagjaival teljes zenekarrá bővülő formáció április 17-én hozza ki első nagylemezét Derelict Heart címmel, a Meuse Music Records gondozásában.

A lemez koncepcióját Andrew Suknaski kanadai költő munkássága, a véget nem érő telek és a vidéki elnéptelenedés ihlette. A természet erői ráadásul nem csak papíron voltak jelen: a felvételek pont akkor kezdődtek, amikor a pusztító Beryl hurrikán lecsapott Houstonra, így a vihar szó szerint rányomta a bélyegét a blackened doom metal anyag atmoszférájára.

Hosszú hibernáció ért véget: az első, kifejezetten beteges atmoszférájú trilógiája után hét évnyi hallgatásba burkolózó Mylingar ismét feltört a mélyből. A formáció (amely az internetes archívumok okoskodásaival ellentétben továbbra is makacsul ragaszkodik a teljes névtelenséghez és a földrajzi behatárolhatatlansághoz) április 17-én indítja útjára legújabb, háromrészesre tervezett rémálmának első felvonását. Az Út címet viselő negyedik nagylemez az Amor Fati Productions égisze alatt lát napvilágot CD és vinyl formátumban.

A zene maradt ugyanaz a bűzös, gonosz és disszonanciába hajló death/black metal, amivel annak idején felhívták magukra a figyelmet. A fojtogató és morbid összképet a zenekar védjegyének számító embertelen vokálok uralják, így a végeredmény továbbra is a káosz, a halál és a kénkő fojtogató szagát árasztja. A lemez leírása sem veszi le a hurkot a nyakunkról: az Út egyáltalán nem tömegcikk, sokkal inkább a szonikus erőszak egyfajta szelepe, ahol a józan észt, a morális gátakat és a rendet kíméletlenül sárba tiporja négy beteg elme. Ha ezek alapján mégis szimpatikussá válik a dolog, akkor első meghallgatható dalukkal már tehettek egy próbát.

A kortárs post-hardcore, screamo vonal egyik meghatározó zenekara az amerikai Portrayal of Guilt. Az austini fiúk április 24-én, a Run For Cover Records kiadásában negyedik sorlemezüket …Beginning of the End címmel. Az album címe kissé különösen csenghet, hiszen a banda minden kiadványát egy új kreatív kezdetként kezelte, ami kevesebb, mint egy évtizedes fennállásuk alatt folyamatosan megújult. Ez a lemezük nyolcévnyi folyamatos kísérletezés és fejlődés eredményeként jött létre. Kedvcsinálóként Ecstasy, valamint Human Terror dalaik videóval ismerkedhettek meg róla.

Portrayal of Guilt – …Beginning of the End
(Run For Cover Records)

1. Backstabber
2. Human Terror
3. Heaven’s Gate
4. Under Siege
5. Ecstasy
6. Death From Above
7. God Will Never Hear Me
8. Chamber of Misery Pt. IV (feat. Slim Guerilla)
9. Total Black
10. Object of Pain
11. The Last Judgement

Red Goliath címmel tette közzé újabb klipjét az Archspire. A kanadai brutal tech-death metalos zenekar, akik nem mellesleg önmagukat a ”világ leggyorsabb zenekarának” nevezik, április 10-én adja ki új nagylemezét Fast to Die címmel, aminek ez már a harmadik klipje.

„Volt már olyan, hogy nagyon-nagyon akartál valamit, de az egyszerűen nem létezett, vagy megvalósíthatatlannak tűnt?” – teszi fel a kérdést Dean Lamb gitáros. „Mint például a forró, szénsavas kávé, vagy az alsónemű, ami nem nyomja ki a hátadon a hájat két extra fenékpofaként? Pontosan így éreztünk mi is, amikor a Red Goliath című számunkat írtuk! Olyan lehetetlennek tűnt, mint egy hetedikes matekpélda. De valahogy, a Sátán kegyelméből mégis sikerült megírnunk a világegyetem leginkább kanapén ugráltató, szuperszonikus-tech black metal dalát. Bízunk benne, hogy ti is annyira fogjátok utálni ezt a gonosz szerzeményt, mint mi!”