Az utunkba kerülő embertársainknak hála gyakran ülünk le egy-egy szörnyfilm elé, hogy az aktuális tenger rémnek szurkolunk a veszettül sikoltozó statisztákkal szemben, a norvégoknál ez a fajta pusztításvágy viszont nem csupán hobbi, hanem lassan nemzeti sport, főleg ha a zenei aláfestést olyan veteránok szolgáltatják, akik a sognametal zászlóvivőiként már három évtizede borzolják a kedélyeket. Öt év stúdiócsend után ugyanis a Vreid visszatért, ahogy korábban hírt adtunk róla a From These Woods című dallal karöltve.

Március 6-án érkezik az új nagylemez, a The Skies Turn Black, melynek felvezetőjeként most a Kraken című tételt szabadították ránk. A dal különlegessége, hogy egy azonos című, nemzetközi blockbuster hivatalos betétdala lett. Igen, a black metal úgy tűnik, végleg bevette a mozikat is, úgyhogy a popcorn mellé lehet „csináld magad” arcfestőkészletet árulni a vetítéseken. A dalhoz természetesen egy filmszerű videoklip is társul, hogy a vizuális ingerek se maradjanak el.

A lemez persze nem csak a szörnyekről szól. Akad itt egy David Lynch munkássága által inspirált, nyolcperces rémálomutazás is Loving the Dead címmel, ahol Djerv vendégszereplése teszi még kísértetiesebbé az összképet, a teljes lemez pedig a különféle hangulatok igazi tárháza lesz. A borítóért Kim Holm felel, akinek kézzel rajzolt alkotása üdítő kivétel a manapság divatos, lélektelen MI-generált pacák tengerében.

Ha Görögországra gondolunk, a legtöbbünknek a tengerparti semmittevés, a jéghideg ouzo és a perzselő napfény jut eszébe, nem pedig a sötét, borongós világvége hangulat. Úgy tűnik azonban, hogy a mediterrán térségben is akadnak olyanok, akik a napsütés helyett inkább a gomolygó viharfelhőket és a grandiózus, már-már operai magasságokba törő drámát részesítik előnyben. A Mystfall nevű formáció például pont ebbe a kategóriába tartozik és második nagylemezükkel nem kevesebbet ígérnek, mint egy moziélménnyel felérő utazást a szimfonikus metal pátosztól tocsogó birodalmába.

A Scarlet Records gondozásában március 20-án érkező Embers Of A Dying World már a címével is jelzi, hogy hangulat tekintetében mi lesz a fő csapásirány. A csapat élén Marialena Trikoglou szoprán énekesnő áll, akinek hangterjedelme valószínűleg a repedező vakolatot is képes lenne leimádkozni a falakról, ha úgy hozza a szükség. A lemez témavilágát illetően egy alternatív dimenzióba kalauzol minket, ahol az álmok és rémálmok vívják végeláthatatlan harcukat, miközben az emberi szellem a túlélésért küzd. Igen, ez a „mentsük meg a világot, de legalábbis énekeljük meg a pusztulását” koncepció a műfaj egyik legkedveltebb toposza, amit a Nightwish vagy az Epica rajongói már álmukból felkeltve is kívülről fújnak. A kérdések súlyosak: mi marad utánunk, ha mindent elpusztítunk? Van-e remény? Ezekre a válaszokat a szűk 40 perces játékidő alatt kellene megtalálnunk, ami azért elég feszített tempót diktál a filozófiai mélységekhez, úgyhogy ne lepődjünk meg rajt, ha csak a szórakoztatás marad, de az komoly színvonalon.

A hangzásért Dionisis Christodoulatos felelt, a látványvilágot pedig az a Giannis Nakos álmodta meg, aki már olyan neveknek is dolgozott, mint a Kamelot vagy az Evergrey, így a külcsínre vélhetően nem lehet majd panasz. Az első ízelítő, a Whispers In The Tempest már elérhető, és bár a világot valószínűleg nem ez fogja megváltani az ökológiai katasztrófától, a műfaj szerelmeseinek mindenképpen kellemes, drámával teli perceket szerezhet.

Új EP-t adott ki az amerikai grindcore zenekar, az Anal Trump. A Trump paródia, illetve tiltakozó projekt, amelyről azt pletykálják, hogy a Cattle Decapitation és a Pinback tagjai alkotják, eredetileg Donald J. Trump első ciklusa alatt jött létre, és kezdeti fennállása alatt nagyjából 100 dalt adott ki. A zenekar új EP-je, a Fuckin’ Bitch tíz számot tartalmaz, valamivel több mint 1 perces játék időben, melyekben az amerikai elnök újra beiktatása óta született rendeleteire, intézkedésire reflektálnak. A zenekar az EP teljes bevételével a Bevándorlásvédelmi Projektet és a Nemzeti Bevándorlási Jogi Központot támogatja. (Jöhetne egy Anal Orbán is)

Két friss videójával indította a 2026-os évet a melodikus black metalban utazó amerikai Uada. Elsőként az év első újholdja alkalmából (január 19-én) 2018-as daluk, a The Purging Fire újragondolt neo-folk akusztikus feldolgozását, majd pár napra rá a Nirvana ”Something in the Way” dalának élő akusztikus verziójával lepték meg rajongóikat. A dalokhoz videók is készültek, melyeket a zenekar kommentárjának kíséretében az alábbiakban nézhettek meg.

„Az év első Újholdját követően, a Farkas Hold ciklusának közepén kiváló alkalomnak tűnik, hogy bemutassunk az Uada katalógusából egy soha nem látott feldolgozást.  Valamit ilyen radikálisan különböző és egyedi módon újraalkotni olyan kihívást jelentett számunkra, amely már régóta váratott magára. Erre a kihívásra egyszerűen muszáj volt reagálni. Habár a tétel szerkezeti alapja már megvolt, a kivitelezés maga egy rögtönzött session formájában zajlott, amely lehetővé tette a természetes esszencia szabad és jelentős kibontakozását. A népzene és a népművészet mindig is mély hatással volt ránk, és bár ezt a művet két és fél évvel ezelőtt vettük fel, a népzenei elemek jelenléte életünkben és zeneszerzői munkánkban ma sokkal hangsúlyosabb, mint valaha. Feltételezésünk szerint a legtöbb ember nem érti teljesen, miért volt szükségünk erre az adaptációra, de reméljük, hogy a hallgatókban egy ősi ébredést fog kiváltani: keressék az ősi utakat, és merészkedjenek be egy olyan múltba, amely a világ jelenlegi állapotában egyre inkább feledésbe merül.”

„Az Uada megalakulásakor kikötöttünk egy szabályt: nem lesznek feldolgozások, hogy egy teljesen független hangot tudjunk kialakítani. Ám, ezúttal engedélyeztük magunknak, hogy eltekintsünk ettől a szabálytól. Meghívtunk egy csellistát ehhez a projekthez, amely egy szokatlan összhangot eredményezett. Egy olyan pillanatot, amikor tisztelettel adózhattunk az egyik legmeghatározóbb és leginkább regionális hatással bíró zenei stílusnak, amely fiatalkoromra oly’ nagy hatással volt. Miközben hűek maradtunk az eredeti hangszereléshez, lehetővé tettük, hogy interpretációnk felvegye saját, komor, jeges súlyát, amely visszhangzik a dal időtlen szomorúságában.”

Február 6-án Atoned in Metamorphosis címmel adja ki négy dalos EP-jét a post-sludge/doom metal vonalas, női-frontos belga zenekar, a Predatory Void. A Pelagic Recordsnál megjelenő anyagról az alábbiakban New Moon és Contemplation in Time dalaikkal ismerkedhettek meg.

Moongold címmel egy új dal tett közzé a finn melo-death egyik alapbandájának számító Omnium Gatherum. A zenekar idén ünnepli 30. évfordulóját, amit egy nagyszabású koncert körúttal ünnepelnek meg. Ennek keretében február 17-én, Budapesten, a Barba Negra Blue Stageben a Fallujah és az In Mourning társaságában lépnek fel.

Moongold című dalukat tavaly kiadott May The Bridges We Burn Light The Way albumuk stúdiófelvételek során írták, de legenergikusabb vonalai miatt arra akkor nem került fel

„A Moongold az egész album stílusát tükrözi. Gyors és tele van energiával. Bár a dalból minden felesleges elem el lett távolítva, néhány hallgatás után megnyílnak a rétegei. Mindezt kifejezetten az élő fellépéseket szem előtt tartva tettük meg.” – mondta Jukka Pelkonen énekes.

Itt a tavasz, dagad a crust! Ugyanis a két éve keservügyileg külön-külön már beköszönő berlini ANCST és a cseh MÄRNØ most vállvetve érkeznek lerúgni fejünk fölül a Robot plafonját. Politikai felfűtöttségtől közel sem mentes, hardcore punkba és crustba áztatott, black metalból jócskán merítő formációk tavaszi turnéjuk keretein belül nagypénteken gurítanak majd igazán nagyot kicsiny hazánkban.

Hazai részről sem lesz hiányunk ökölrázásból, hiszen a TETEM is leereszkedik a Robot bugyraiba dühöngeni.

╔ jegyek: tixa.hu/ancst-marno-robot
╠ 6.000,- early bird (tixa.hu) – SOLD OUT
╠ 7.000,- limitált elővétel (tixa.hu)
╚ 8.000,- normál (tixa.hu / helyszínen)

Az esemény facebook oldala.

A finn stoner rock trió, a Monsternaut március 27-én adja ki a harmadik albumát Aproaching Doom címmel. A Heavy Psych Sounds gondozásában megjelenő új albumán a banda az eddigieknél is feszesebb, sötétebb és riff-centrikusabb oldalát hozza. Kedvcsinálóként máris itt van címadó daluk.

„Ez a címadó dalunk, amely megnyitja az album súlyosabb hangzásvilágát. A lemez készítésének folyamatának utolsó pillanatában íródott, és gyorsan az egyik kiemelkedő dalává vált. A dalszövegek a konfliktusokat, az összeomlást és a közelgő események súlyát járják körül.”

Az amerikai progresszív sludge/stoner metalos Witch Ripper hamarosan érkező harmadik lemezének a Through the Hourglass dallamaiban teljesen kihasználja zenéjének lenyűgöző képességeit, finom dallamait és riffeinek erejét. A Magnetic Eye Records gondozásában április 10-én megjelenő albumról első videójaként The Portal daluk sötét történetét tárták elénk.

„A The Portal sötétebb témákkal – veszteség, zavarodottság és rettegés – foglakozik. A Through the Hourglass ezzel a témákkal van teli.Történetünk főszereplője azt kérdezi: „Mire ébredtem fel?” – és mindannyian hamarosan megtudjuk!” – Curtis Parker énekes/gitáros.

Curtis Parker a lemezzel kapcsolatban így nyilatkozott:

„A Through the Hourglass folytatja a második nagylemezükön, a The Flight after the Fall-on (2023) elkezdet történetet, amelyben a főszereplő halálos békére való törekvése egy fekete lyukba repülve hiábavalónak bizonyult. Ahogy a Through the Hourglass elkezdődik, egy időtlen világra ébred, és a múltjából ismerős, sötét jelenléttel találja szembe magát…”

Witch Ripper – Through the Hourglass

(Magnetic Eye Records)

1. Odyssey in Retrograde
2.  The Portal
3. Symmetry of the Hourglass
4. Echoes and Dust
5. The Clock Queen
6. Proxima Centuari
7. The Spiral Eye