
A modern felfogású lemez egy olyan képzelt helyet állít középontba aholy mindenki otthonra lel.
„Általánosan elfogadott, hogy a Föld otthonunk. De túl sok ember van a Földön, akik idegennek érzik magukat e helyen. És mi van, ha valahol messze, talán nem is másik galaxisban mindegyikünknek van egy saját bolygója? Egy különleges hely, ahol te vagy az univerzumod vezetője? Vörös homok, meleg szél, mély fekete tengerek és végtelen hegyek, vagy városok, ahol az emberek élnek, félelem és tapasztalat nélkül, és kommunikálnak a tudatalatti szinten? Mindenki számára van egy másik világ, amelyben otthon érezheti magát. Ahol a dolgokat megértik és elfogadják. Ez a bolygó, az igazi otthon a fejedben van. Ahol nincsenek határok. Ahol te teremtesz meg mindent!„
„A nomádizmus olyan öreg, mint az emberiség, még ma is jelen van és igazán lenyűgöző. A nomád név egy tisztelgés a földi legrégebbi és legerősebbek némelyikének és céljának, hogy kevésbé és legyen lelkileg több legyen. Lényegében azt gondolom, hogy a nomádizmus és az aszketizmus tökéletesen illeszkedik a fekete fém elutasításához a modern világban.„




„Nem akartuk elsietni ezt a lemezt, azért készült el lassabban. Páran talán emlékeznek arra az interjúra, amit Steve Ashaim (dobos/dalszerző, eredeti tag) adott, és amelynek során azt mondta, hogy ‘az anyag kész, de még nem egészen van ott’. Nos, az még csak a kiindulási pont volt, akkor kezdett igazán alakot ölteni a lemez, akkor kezdtek azzá válni a számok, amivé lettek… teljessé, kerekké, hatásossá. A végeredmény az Overtures Of Blasphemy lett, talán a csapat eddigi legerősebb anyaga.”



Új lemezük Sometimes the World Ain’t Enough címmel június 29-én jelenik meg, a Nuclear Blast jóvoltából, rajta 12 vadonatúj dallal, amin „a riffek még riffesebbek, az énektémák még karcosabbak, a szinti-témák valósággal beburkolnak, az AOR még AOR-abb, a hosszú dalok még hosszabbak, a rövidek még rövidebbek…„
