Elkészült az akasztófa humoráról híres svéd Plutonium zenekar a második lemezével. A borító meg néhány másik részlet még nem végleges, ami viszont biztos, hogy a Devilmentertainment Non-stop-on 9 új dal lesz hallható, amiből a címadó már fent is van a baloldali terroristák myspace oldalán. A 2007-es lemezükről Infam kritikáját megtaláljátok a kapcsolódó anyagok között.
A berettyóújfalui Abiocore zenekar elkészítette a Régi szép emlékek című számára (Szív-Verés EP 2009) a második videoklipjét, amely megtekinthető az alábbi linken:
Nézzétek, hallgassátok, véleményezzétek!
_ELVALASZTO_
A forgatásról készült verkfilm:
I was talking with Markus Baltes with short and randomly asked questions. First of all please tell us about yourself, much of the people know of Autumnblaze, but you also have another groups, would you tell us about them? Apart from Autumnblaze, I have Sidewaytown and play also in a finnish group called Scarlet Youth. We’ve […]
Tovább »
„Légy vagyok, üveglapon mászom… …érzem simít végig az elsuhanó idő, hullanak a remegő percek, eltemetnek, s vég nélkül halódnak; már bomlanak, bár elevenek még, elsöprik őket, mások jönne a helyükbe, újabbak, éppen olyan feleslegesek; s ezt a csömört boldogságnak hívják…” /Jean-Paul Sartre – A szavak/ Ismerkedés a fagyos ismeretlennel címszó alatt, próbáljuk meg lenyelni a […]
Tovább »
Markus Baltes-szel beszélgettem, csak úgy rövidben és vaktában feltett kérdésekben. Először is mesélj magadról, az emberek egy része csak az Autumnblaze-ről tud, de egyéb formációid is vannak, beszélnél ezekről? Autumnblaze-n kívül, még van a Sidewaytown nevű bandám és ugyancsak játszom egy finn csapatban, a Scarlet Youth-ban. Eddig egy ep-t adtunk ki és épp a debütáló […]
Tovább »
Az MWS = Metal Warrior Solymár, mint neve is jelzi solymári, bár ma már inkább fővárosi csapatról beszélhetünk, viszonylag régi alakulással (így felgyülemlett tudással és ötletgazdagsággal) 1997-es évjáratú. Az első lemezük 2006-ban jelent meg szerzői kiadásban 1 Punch = 2 Deaths címen, majd idén megintcsak szerzőiben a None Of Them Will Cross. Sajnálatos mindez, mert […]
Tovább »
A tatabányai Agregator 12 éves fennállásának negyedik nagylemezét köszönthetjük az Emberség album megjelenésével. A korong három éves rezervációt tör meg, így módfelett kíváncsian vártam a végkifejletet. Tapasztalataim azt mondatják velem, hogy idehaza a durvább zene szinte valamennyi alműfajának hallgatója kedveli a banda által prezentált dallamos, ám mégis kőkemény riffeket, amelyet a jellegzetes doomos ének képez […]
Tovább »
Idén többször is kimozdultunk. Az első koncertünk a lillehammeri után a cseh Brutal Assault fesztiválon volt augusztus elején. Elég fura, 10000 emberes tömeg – zavarbaejtően sok – és kemény monitor problémáink voltak. Azért valahogy összehoztuk, de rádöbbentett bennünket, hogy milyen messze távolodtunk a metal arénától. Ennek ellenére azon gondolkozunk, hogy elvállaljuk a jövő évi Hellfest-es fellépést, barátainkkal, az Ihsahn-nal és a Sunn O)))-val.
A következő a norvég Øya fesztivál volt Osloban augusztus közepén. Az első bulink másod dobossal, Tomas Pettersen-nel, de vendégzenészként játszott Jørgen Munkeby is szaxofonon. Jó volt, égszínkék, ahogy a nap leereszkedett a szülővárosunk fölött. Pár nappal később Mølla-ba utaztunk, ami egy vízesés által hajtott öreg malom Gjerstad-ban, egy kis önkormányzattal mélyen Dél-Norvégiában. Zavartalan volt az esemény, talán túlságosan is, tekintve, hogy hajnali 02:30 körül léptünk a színpadra. Nem láttunk túl sokat, de úgy tűnt, a bulinak vége. Az erdőnek zenéltünk. Kösz, Knut.
Utána északra tartottunk a trondheim-i Pstereo fesztiválra, mely rögtön az elragadó Nidaros Dome mellett található. Technikai rémálom volt, háromszor elment az áram a koncert közben valami földelési hiba miatt. Fejetlenség volt. De legalább sötétben. Tanulság: a fesztiválok neccesek, az emberek és a hely nincsenek a helyzet magaslatán. Utálom.
A londoni Queen Elizabeth Hall már jól sikerült, a szcéna és a légkör tekintetében is. Kb. 1000 ülő embernek játszottunk, néhányukon öltöny volt, az előzenekarunk pedig egy britpop csapat volt, a Mothlite. Nagyon különleges este volt. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy hihetetlenül csalódottak voltunk a Southbank bürokráciájának merevségén, segg van a fejük helyén. Több, mint 100.000 norvég koronát (kb 3.2 milla Ft-ban) bezsebeltek ezek a mocskok és hazaküldtek minket úgy, hogy még tartoztak. Ez így nincs rendjén. És mindennek a tetejében, volt bőr a képükön visszatartani az eladott merch-ből befojt összeget, a szerződést megszegve. Fizessetek, bürokrata seggfejek.
Az atheni Gagarin 205-ben a koncert elég jól szólt, pedig nem voltunk a legjobb formánkban. A szervező Didi Music királyként is királynőként kezelt minket, oh, királynő is van néhányunkban. Félelmetes a kontraszt a fenti sztorikkal szemben. Köszönünk mindent, főleg Kostas-nak és Eleni-nek.
Hazatérve, magunk mögött hagyva az Akropoliszt: kínzóan óvatosak voltunk a Shadows óta. Ideje egy újabb Ulver anyagnak, és elkezdtük a dalszerzést. A saját sötét fajtánkat.
Járulékosan: felvettünk néhány hippi dalt, olyan 60-as évek belit, olyasmit mint a The 13th Floor Elevators, Byrds, Jefferson Airplane. Teljes albumot csinálnánk belőle, széllel szemben hugyoz az Ulver. Felrakunk majd egy nyers verziót, de ezen álmodozom még egy sort.
Na meg lesz egy közös vonal a Sunn O)))-val is. Volt egy lélegzetelállító jammelésünk a Nazgûl-ökkel a tavalyi Øya fesztiválos fellépésük után. Eltöltöttünk vagy egy hónapot az anyag vágásával, hogy hozzágyúrjuk a saját fényünket a hangzáshoz. Sajnos azóta porosodik a projekt, mert elég nehéz összehozni, hogy mindenki együtt legyen. Reméljük, egyesítjük erőinket és befejezzük a dolgot a tavasszal. Mint egy szellem.
Bár kicsit több lett belőle, mint egy intró, akit érdekel, hallgassa meg az Another brick in the wall part I-et, amit a legutóbbi Mojo magazine-nak vettünk fel, egy speciális Pink Floyd kiadvánnyal tisztelegnek a The Wall 30 éves évfordulójának.
Aztán, olvassátok el a tengerbiológusból-lett-zenei-újságíró Seth Beaudreault interjúját, amit velünk készített a Queen Elizabeth Hall-ban. Az interjú egy nappal a lillehammeri első színpadra lépésünk után készült. Bizalmas beszélgetés és elég hosszú. Seth, egy élmény volt. Vigyázz magadra, bárhová is visz az utad.
Végül, szeretnénk üdvözölni Daniel O’Sullivan-t a csapatban. Mind tudjuk, Isten hármas személyiség, de most van a háromszög alapú piramis hajnala.
Ulver, az atheni kóbor kutyák, 2009. november 26.
A Nasum a kétezres évek eleji előretörésével igazi vérfrissítést pumpált a grindcore-ba, és rengeteg ember figyelmét irányította újra eme szélsőséges műfaj felé. Mieszko halála után ez a figyelem némiképp megcsappant, az utódként jegyzett Coldworker is egy másik irányba indult el és messze nem keltett az elődhöz mérhető érdeklődést, így az északi grindcore bandák közül szinte […]
Tovább »
A 2007-es The Forgotten Goddess után második lemezével jelentkezik a Nuclear Blast és a Massacre által dédelgetett los angelesi Echoes Of Eternity. Az As Shadows Burn szeptember végén került a lemezboltok promo display-eire. A csapatról annyit érdemes tudni, hogy a Kirk Carrison dobos és Brandon Patton gitáros alkotta mag 2005-ben jött létre. A két srác […]
Tovább »
