Amikor 1995-ben, az Iron Maidenes meg Judas Priestes korszakomban, amikor még gőzöm sem volt, mi az a death metal, valaki megmutatta ezt az albumot. 10 év múlva biztosan állíthatom, akkor az életem zeneileg nagyon nagy fordulatot vett. A csapat munkásságát ismerve, ez az album diszkográfiába egyáltalán nem volt illő, mégis rengetegen ezzel szerették meg őket. […]
Tovább »
A Svéd zenekar 1997-ben alakult és három demó után idén elkészült a bemutatkozó lemezük. A srácokat a Hong Kong-i székhelyű Trinity Records vette szárnyai alá. A zenekarhoz stílusilag a melodikus death metal áll legközelebb ami ugye nem meglepő ha nézzük hogy Svédek. A zene leginkább a 90-es évek közepén ténykedő bandákat idézi de a hangzás […]
Tovább »
Sok olyan magyar csapat van, amelyek igazán megérdemelnék a nagykiadós hátteret, olyanok, akikben több van annál, minthogy az underground árnyékában maradjanak. Ilyen a CasketGarden, ami már megtette az első lépést, hogy kitörjön kishazánkból, és nyugat felé induljon. Ez a lépés a debütáló album volt, amit a szlovák Metal age adott ki. Kezdjük előszöris a borítóval. […]
Tovább »
Nos, ezt a lemezkritikát a hátuljáról kezdeném; aki szereti a Savatage zenéjét, az azonnal szerezze be az albumot! A gond velem lesz, én nem szeretem őket :-). Az albumon az a Zak Stevens énekel, aki egykoron a fent említett zenekar frontemberi posztjában élte le hétköznapjait. Segítői a jelenleg is Savatage tagokként jegyzett Jon Oliva, és […]
Tovább »
Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, mindig kétségek közepette, és eleve negatív érzelmekkel telve teszem be a cd-lejátszóba a magyar előadók szerzeményeit. Igazán egy-két kivétellel nem is hallottam még olyan magyar ZENÉT, amely külföldön is megállná a helyét. Plusz még ha hozzáteszem, hogy maga a magyar nyelv nem épp a leghangulatosabb hangzású nyelvek egyike, főként ha metál zenéről […]
Tovább »
A svéd Dark Funeral három nagylemez és három maxi cd után úgy döntött, hogy ideje kiadni egy koncertalbumot is. A felvételeket a 2003-as szeptemberi dél-amerikai turnén rögzítették, Chilén, Brazíliában, és Kolumbiában. Az albumon egy intró és tizennégy szám található, és időtartama meghaladja az egy órát. A cím „De profundis clamavi ad te Domine” már sokat […]
Tovább »
Az úr 2004.-ik évében 3 death albumot vártam igazából. Az első, a Kataklysm okozott egy kis csalódást. A másikkal, a Cannibal Corpsével nagyon meg voltam elégedve. A harmadik, a Deicide (amit talán a legjobban vártam) okozta a legnagyobb csalódást. Hogy miért? Azért, mert nem Deicide. Mert unalmas. Nem mondom, hallottam már ennél semmitmondóbb és unalmasabb […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legnagyobb death metal ország, Amerika után gondolkodás nélkül meg merném említeni Lengyelországot. Ugyanis itt olyan bandák kezdték el és folytatták a pályafutásukat, mint a Vader, a Behemoth, és jelen kritikánk tárgya, a Dies Irae. A csapatot nevezhetjük egy projectnek is, ugyanis a gitáros Mauser és a dobos Doc […]
Tovább »
