És már is egy újabb Rising Records (nevessük vagy sírjunk?! – Nevessünk!!!) termék pörög a lejátszóban, a megint csak angol Böwlrider. A csapatról túl sokat nem lehet tudni, elméletileg ez az egyetlen lemezük, melyet 2004-ben vettek fel, de csak ez évben dobta piacra kedvenc kiadónk… …a borítóról nekem a csini-vili virágok miatt az Alpok Milka […]
Tovább »
Az angol új Soundshok korong megint csak Rising Records termék, a külsőségeiben a The Bringers of Bloodshed korántsem olyan remekmű, mint az új Nex. A csapat 2001-ben alakult Arbroathban, s kritikánk tárgya az első nagylemezük, amit két kislemez és egy koncert korong előzött meg, valójában a 2006-os Devoured EP-jük lett feldagasztva és újra feljátszva 9 […]
Tovább »
Megjött egy újabb Rising Records promó pakk, nagyon „boldog” vagyok… s mivel az angol Nex új lemezének borítója (Nikki Pogson festmény) elsőre megfogott és kíváncsivá tett – mint tudjátok rajongok a beteges post-pop-art baromságokért – s a belső booklet és korong (Arron Pepper alkotás) is maximálisan az én szürrealista rágó kegyeltje szájízemet fejezi ki, így […]
Tovább »
A francia The Oath szerintem idehaza senkinek se jelent semmit, s valójában nem is nagyon fog a jövőben sem. Lyonban alakultak 99-ben, 2000-ben s két évvel rá kibocsátottak egy-egy demót, majd nagy szünet után tavaly megjelent az első nagylemezük The End Of Times címmel – s némileg ötletesebb borítóval, mint az idei 4… a külsőségek […]
Tovább »
Köszöntelek a pixelek és 8-bites játékgépek szimuláns világában, avagy nyomunkban a gameboyok vezette HORSE The Band Los Angelesből. A 90’-es végén kezdtek neki őrült gombnyomkodásaiknak, izzad tenyérrel ínhüvelygyulladásig markolva a repedni vágyó gamepadot. A Natural Death címének megfelelő beteges és gyermeteg borítóval megáldva a harmadik nagylemezük, nincs mire várni, vessük is magunkat bele a hard […]
Tovább »
A fura nevű lengyel csapatról ez idáig mit sem tudtam, most kénytelen voltam elmerülni információs sávjaik elcsípett önindítói között, de túl sokra nem mentem. 2004-ben alakultak Olsztynben, az AEON nevet az An Extravagance Of Norm kezdőbetűikből kapták, így hát az első debüt nagylemezük is evidensen ezt a címet. A logójuk is fura, hiszen egyszerre jut […]
Tovább »
A sors és a fémforgács promó listája úgy hozta, hogy mostanában szinte nem is írok másról, csak egykori nagy és kultikus zenekarok újrakiadott lemezeiről, vagy a múltban vezető pozíciót és etalont jelentő, mára megszűnt vagy átalakult hordák produktumairól. Így van ez az oszlói Ulver esetében is, melyet megint csak – úgymond – illik ismerni; legalább […]
Tovább »
Egyre jobban érzem azt, amit a filmek esetében is, mindenféle képregény adaptációk születnek – mert már nincsenek értelmes forgatókönyvek, vagy régi filmeket vesznek elő, rendezik újra, vagy javítják fel… ugyanez a helyzet a fém berkeken belül. A retro hódítani kezdett, nem csak az old school thrash és death metálok esetében, hanem az egykori kultikus vagy […]
Tovább »
Az oaklandi Impaled neve a súlyosabb és belezősebb death metál berkek előtt nem ismeretlen, a csapat 97 óta lépked a vérben és emberi hús-martalékban. Egy újabb csapat, melyre hatással volt a korai Carcass, mind zeneileg, mind szövegek, mind külsőségek koncepciójának tekintetében. Kritikánk tárgya a negyedik nagylemez a sorban, a borító megint csak sokkoló (Ross Sewage […]
Tovább »
Éppen az előző cikkemben utaltam (Satyricon – Rebel Extravaganza), hogy a black metál élvonalában hajdanán két igazán elitista csapat volt, mindkettő feloszlott – nagyjából egyidőben, majd a Satyricon végül újra éledt, az Emperor kultikus hamvai, pedig ezerfelé vitte a csípős norvég szél… Az utolsó anyagjuk így is egy stúdió lemez volt, lejátszhatatlan és megvalósíthatatlan témákkal, […]
Tovább »
