A finn Psychopathic Terror az old school svéd death metal műfajban mozog. A lemez kapcsán a Dismember jutott eszembe, amely egy jeles képviselője ennek a stílusnak. Gyors rövid számok jellemzik kicsit thrashelős riffekkel, tulajdonképpen a death és a thrash metal keveredik a zenében. Jó gitármunka jellemzi az albumot, de a dobmunkát is dicséret érdemli. Helyenként […]
Tovább »
A 2003-ban alakult Rosetta-ék tavaly rukkoltak elő első lemezükkel a The Galilean Satellites-al. A dupla cd 5-5 számot rejt, közel 2 órányi játékidővel. Hogy mit kapunk ebben a két órában? Az első disc kőkemény sludge/ post-hc, ISIS-es, Cult Of Luna-s hatásokkal, a második „csak” ambient noise. A cd már az első percétől fogva magával ragad, […]
Tovább »
A győri székhelyű zenekart 2003 márciusában alapította Balla Tamás (basszusgitár), Hudec László (gitár) és Szabó Péter (dob). Többhónapnyi próba és zeneírás után kialakult egy koncepció, melyhez még egy gitár hangjára volt szükség. Így egészült ki a csapat 2003 júliusában Montag Viktor gitárossal. 2004 decemberében a zenekarból kivált Balla Tamás (basszusgitár). Helyére 2005 februárjában Németi Gergely […]
Tovább »
Sea of Desperation második lemeze látott napvilágot az idén, Spiritual Lonely Pattern címmel. Miért van az, hogy majdnem minden orosz doom album hófúvással kezdődik? Már a Mental Home idejében is így dívott..persze ez nem negatívum, a hangulathoz passzol. A zenekar mindössze egy tagot számlál, ez már az előző To My Beloved…-on is így volt, bár […]
Tovább »
Most hogy így elkapott a post-hardcore láz és anyagom is van, itt van még egy EP. 2005-ben alakult Irreversible nevű banda öt főt számlál, két gitáros/énekes, basszer, dobos és szintis, ami ISIS-es felállásra emlékeztet. Nem csak a zkr fiatal, de a benne játszók átlagéletkora se megy nagyon 20 fölé. Öt szám, 30 perc; a kezdő […]
Tovább »
Először is szeretném azzal kezdeni, h a 2001-es Dreadful Hours óta, ami amúgy a #1 nálam, a My Dying Brige zenéje nem tudott számomra olyat nyújtani (visszamenőleg még a régiek sem nagyon), amivel elégedett lettem volna. Hiába vitték a fájdalmat zenéjükben a végletekig a legutóbbi albumon, a túlzott károgós-hörgős részek és a hangzás sem fogott […]
Tovább »
Itt egy három számot tartalmazó EP gyöngyszem a lejátszóban a Disappearertől. A banda hangzásban a post-hardcore avagy újabban atmospheric sludge-nak hívott stílus alá sorolható, de nehány stoner hatás is fellelhető. Az első szám a Crownfire felvezető nélkül egyből belevág a közepébe és post-rockos témáival erőszakolja meg füleinket. Két gitáros és egy dobos alkotja a bandát, […]
Tovább »
Előzőleg a 2005ös demojukhoz volt szerencsém, ahhoz is idén nyáron, kicsit késve. Azon négy szám foglalt helyet, többnyire fellelhetők újra felvéve ezen az albumon (Agonies Be Thy Children, The Walk). Megjegyezném, hogy a Halls Of The Forgotten szám sajna nem került fel rá, pedig szerintem a legjobb szám a demo-s számok közül. 8 darab átlagban […]
Tovább »
Az Ureas egy dán együttes, amit sokszínűség jellemez, hiszen találhatunk itt női és férfi vokált is. Billentyűs részek is helyenként főszerepet kapnak az albumon, de igazából a gitárcentrikusság jellemzi az albumot. A Colour us blind egy lírai számot is rejt, amiben a női és férfi énekhang felváltva hallható, és emellett az akusztikus gitár hangja ringatja […]
Tovább »
Nos, már az előző albummal is magasra állította a mércét a los angelesi p-hc együttes, ilyenkor mindig félve kezdem el hallgatni az ismeretlent, nehogy csalódás érje a várakozást. Szokásos rituálé, üres ház, full hangerő és esti óra feltétele mellet nekirugaszkodtam. A kezdés szinte a Panopticon vonalát folytatja, először a nyugalom hangulatát teremti meg Aaron Turner […]
Tovább »
