A Serpent Obscene közel tíz éve működő svéd death / thrash metal banda. A zenekar soraiban megtalálhatjuk Nicklas Eriksson-t, aki a Maze of Torment és a Kaamos együttesekben tevékenykedett. A Chaos reign supreme a harmadik albumuk, az agresszív és old school stílus kedvelői számára lehet érdekesebb. Olyan bandák neve ugrik be a zene hallgatása közben, […]
Tovább »
Mindjárt az album elején remek kezdés a Days are nights című szám, és kitűnő gitárszólókat hallhatunk. A folytatásban a Nobody knew már nem olyan nagyszerű, csak egy közepes teljesítményt hallhatunk a gitár terén, túl visszhangos az egész. Jó pár számban blues elemeket is felfedezhetünk, így ezáltal némelyik számban rengeteg törés és tekerés figyelhető meg. A […]
Tovább »
A finn együttesnek ez a debüt albuma, amiben kevés HIM koppintás is fellelhető, kinek örömére, kinek bánatára. A zenekar stílusa sem áll távol egymástól, ők is a love gotic metalban utaznak vagy nevezhetjük ballada gotic rocknak is:) Az énekes hangja dob legtöbbet a zenén, mivel a gitár hangzása kicsit furcsának tűnik néhol, vagy nevezhetnénk gyengének […]
Tovább »
Tommy Denander neve sokak számára ismerős lehet, szóló és project albumairól. Jelen pillanatban a Deacon Street kettes albumáról van szó. Debütáló albumát nem hallottam, de állítólag nem lett ilyen jó, mint ez. Elkezdtem hallgatni az albumot és rögtön lágy simogatóan szépen csengő gitárjáték ütötte meg a fülemet, amit kevés zenénél hallani. Már itt tudtam, hogy […]
Tovább »
Elindult a lemez és rögtön óriási gitártekerések és mindenféle súlyos refrének csapódtak az arcomba a Kolt együttestől. Ez bizony több tonna súllyal metalcore a javából. Egy számon belül iszonyat sok mindent belezúznak, kicsit talán nevezhetnénk örült játéknak is. Pár percesek a számok, amibe beleadnak apait, anyait. Az énekes vészjósló hangon végigüvölti a zenét. Nem tartozik […]
Tovább »
Alig fél évvel a 2005 végén megjelent Retro című album után újabb kiadványa jelent meg a zenekarnak. Ezúttal azonban nem hagyományos sorlemezről van szó, hanem 1989-94 közötti, CD-n még soha meg nem jelent dalokról. Vannak rajta régi demók, rádió- és koncertfelvételek, valamint 2 korai album, a Bolyongás évei és a Metropolisz-tánc egyes dalai. Sőt, 2 […]
Tovább »
A Teurgia zenéje egy-két ember számára ismerős lehet, hiszen már jelent meg demójuk. Kicsit sikerült színvonalasabb teljesítményt elérniük, de még most is érezhető a zenéjükön a kezdeti bandák szokásos jellemvonásai. A hangzás, demóhoz képest jó, egyébként gyengének nevezhető. Nem fulladnak unalomba a számok, a muzsikájukban lehet izgalmas részeket felfedezni. A gitár számomra gyengébb teljesítményre vall, […]
Tovább »
Mostanában tényleg elég sok dallamos hard rock lemezzel találkozik az ember. Erre itt egy újabb példa. Minden adott, jó hangzás, jó énekes, kellemes gitárszólók, simogatóan lágy részek. Nem tudom valahogy az az érzésem, nem ez az album az, amire azt tudnám mondani hogy egy igazi hard rock albumot hallhatunk. A zenén lehet azt is érezni, […]
Tovább »
A rendkívülien csinos Daize laza rock zenéje sajna nem annyira jó, mint amilyen szép ő maga. Unalmas az egész album, helyenként már majdnem idegesítő. Semmi érdekesség vagy kiugró jelenség nem fedezhető fel. Mindenesetre a cd külseje szép, hogy mondjak valami pozitív dolgot is. Az énekesnő hangja sem lenne még annyira iszonyatos, csak hát a zene, […]
Tovább »
A GPS zenekart akár nevezhetjük egy új progresszív szuper groupnak is. Olyan emberek társaságában, mint John Payne (Asia) ének, basszusgitár, Guthrie Govan (Asia) gitár, Jay Schellen (Asia, Hurricane, Badfinger) dob és Ryo Okumoto (Spock’s Beard) billenytűk. Már a tagság is igen ígéretesnek mondható, akik nagy múlttal és tehetséggel rendelkeznek. Lágy melodikus rocknak is nevezhetjük a […]
Tovább »
