Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]
Tovább »
Még mindig visszhangzik a fejemben, amit nemrég egy külföldi cikkben olvastam, amely szerint a funeral doom az alapbandái kivételével nem képes tovább fejlődni és ismétli önmagát. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyesmit ki mer jelenteni. Igen, azt nem vitatnám, hogy évente 1-2 igazán jelentős, erős anyaggal találjuk csak szemben magunkat, de ha van olyan műfaj, ahol […]
Tovább »
Giovanni A. Vigliotti szándékai mindenki számára egyértelműek és megkérdőjelezhetetlenek saját, Somnent nevű projektjét illetően: szívveréshez simuló, bánat fűtötte melodikus death/doom metalt kíván játszani már évek óta. Olyat, ami kifejezi a mindennapok okozta sérelmeket, fájdalmakat és a hiábavalóság érzetét. Ezzel próbálkozott már 2015-ben, Eventide című EP-jén, majd első nagylemezén 2017-ben, immár Sojourn címmel. Annak idején híreztünk […]
Tovább »
A metal zenei világ manapság kifejezetten ki van éhezve az újdonságokra, a friss ötletekre és kísérletekre. Ugyanakkor nem hajlandó teljes mértékben lemondani a befogadhatóságról és a szórakoztató jellegről sem. A kettősség miatt nem is egyszerű igazán erős anyagot készíteni. Véleményem szerint (és ez jellemzően az év végi listázásomat is rendesen befolyásolni szokta) évente alig kapunk […]
Tovább »
Maróthy Zoltán gitáros, énekes, zeneszerző, dalszerző, a Kőbányai Zenei Stúdió zenetanára tagadhatatlanul a hazai metal zene egyik ikonikus alakja. Fluoreszkáló sárga Kramer gitárján születtet metal himnuszai és metal balladái a mai napig időtállóak. Zolit egy ország ismerhette meg az 1980-as évek közepén az Ossian (1986-1994), majd a Fahrenheit és a Kiss Forever Band alapító tagjaként. Későbbiekben Koncz Zsuzsa zenekarának állandó gitárosaként, valamint az East zenekar […]
Tovább »
Valamikor az ezredforduló után pár évvel kaptam rá a funeral doom ízére, bár ez kimerült néhány alkotásban (Skepticism, Evoken lemezek főleg) és sokáig nem is láttam nagy fantáziát a műfajban, vagy nem éreztem különösebb ingert arra, hogy mélyebben beleássam magam (épp egy komolyabb progresszív metal és folk metal hullámon estem át akkoriban). Aztán fokozatosan rájöttem, […]
Tovább »
Utoljára öt évvel ezelőtt foglalkoztam az Ars Moriendi nevű francia projekttel, melynek egyszemélyes hadseregét Arsonist teszi ki immár 20 esztendeje. Alapvetően nem semmi egyedül életben tartani és folyamatosan táplálni egy ilyen címet, ráadásul azt is elmondhatjuk, hogy igazán sikeressé vált a maga stílusában. Ez nem más, mint a progresszív, kísérletezősebb elemektől sem mentes atmoszférikus black […]
Tovább »
Brazil grunge? Hm? Igazán érdekes párosításnak tűnt, amikor a ‘forgácshoz érkezett e-mailek között kutakodtam, hogy a heti rádióműsorhoz – tudjátok a Fáklya Rádión hétfő esténként egy óra rock és metal a föld alól! – kerestem zenéket. Mivel a Sofie Jell promós levelében volt egy YouTube link is, gyorsan kattintottam. Fura élmény volt, amikor a Why? […]
Tovább »
Vannak olyan muzsikák, melyek tökéletesen leírják egy évszak hangulatát. Jelesül az ősz impresszionista festők alkotásait megszégyenítő színkavalkádját, vagy éppenséggel a szürkeségbe fordult esőízű pillanatait. Ezen romantikus hangulatú évszak a számadás, a fordulópont és a befele tekintés időszaka. Az élet érett boldogságáé, melynek küszöbén már ott integet a tél, mint az elmúlás szimbóluma. Ilyenkor még élvezhetjük […]
Tovább »
Azt, hogy miért pont egy osztrák zenekar első nagylemezével kezdem a recenziók írását az nálam is hatalmas rejtély, mivel nem sok black metal zenekar került a figyelmem középpontjába Ausztriából. Sőt, talán egy igazi osztrák hatásom, kedvencem van, az ABIGOR! Erről a térségről valahogy kevés kiemelkedő bandát tudnék megnevezni, akik hatottak is volna rám vagy mély […]
Tovább »
