Vannak olyan mérföldkövek, amiket eltakar a fű, vagy túl gyorsan haladunk a járműben az úton, hogy észrevehessük. Vannak olyan művészek is, akikre később figyel fel az utókor. Mint ahogy csak évtizedekkel később, igaz azóta is csodáljuk a – helyreállított – sárgát azokon a napraforgókon. Készülnek és készültek olyan lemezek, amikre a népszerűséghajhász kattingatós világban sem […]
Tovább »
Mindössze egy évet kellett várni a svéd illetőségű zenekar második albumának megjelenésére. Azt is gondolhatnád, hogy akkor ez egy összecsapott, elkapkodott alkotás, de gyorsan meg kell, hogy nyugtassalak – a zseniális első lemez, a 2020-as Impius Viam folytatása szintén fantasztikusra sikeredett! Úgyhogy amennyiben szereted a halhatatlan Dissection zsenialitását, a Dimmu Borgir érzelemgazdag zeneiségét, az Immortal […]
Tovább »
Nem volt különösebb kedvenc a finn Church Of Void zenekar, de majd minden lemezéről sikerült egy-két szerzeménnyel hozzájárulniuk több, mint egy évtizede gyűlő „kedvenc doom metal slágereim” című listám lassú gyarapodásához. Ha esetleg kimaradt és kedveled az okkultizmussal kacérkodó régimódi végzetet, akkor az olyan tételeket, mint a Winter Is Coming vagy a Moonstone mindenképp érdemes […]
Tovább »
A francia Infinityum egy 2016-ban, Nantes-ban alakult, epikus pagan/black metalt játszó öt tagból álló banda, mely eddig két sorlemezt tudhat magáénak. Előbb 2017-ben jelent meg a debütáló Lord of the Infinite, melyet 2019-ben követett a folytatás, az Alliance album. Mindkét lemezre elmondhatók szinte ugyanazok, így, sokadik meghallgatás után. Epikus, folkos ihletettségű, minőségi, dallamokkal sem szűkölködő […]
Tovább »
Két igencsak erős lemezzel kezdte meg a pályafutását az olasz The Ossuary zenekar, melyeken időutazást sem nélkülöző tradicionális heavy/doom metallal találkozhattak a rajongók. Személy szerint mindkét albumot kedveltem annak ellenére, hogy a Post Mortem Blues kevés egyéniséggel rendelkezett, az azt követő Southern Funeral pedig kicsit útkereső jellegűre sikerült. Úgy néz ki, hogy csak egy rövid […]
Tovább »
2013-ban mutatós borítójával vonzott magához a Craven Idol nevű formáció és a debütálásnak számító Towards Eschaton ha nem is tépett teljesen szét kis darabokra, nem okozott különösebb csalódást sem. A történelem okkultizmussal átitatott iratai közt témát kereső csapat idő közben felnőtté vált és elérkezett a sokszor vízválasztónak tartott harmadik nagylemezéhez, ami hivatalosan Forked Tongues címmel […]
Tovább »
Hol volt, hol nem volt, egy Mexikó nevű országban, amelynek még a fővárosát is Mexikóvárosnak hívták, megalakult egyszer a helyi fiatalok randomnak biztosan nem tekinthető összejöveteléből egy zenekar, melynek az Infernal Bloodlust nevet adták. A kis huncutok sokáig gondolkodtak, agyaltak rajta, hogy ha már zenekart alapítottak, akkor milyen irányba is induljanak el. Végül két út […]
Tovább »
Imádom taglalni azokat az apró kis nüanszokat, melyek megkülönböztetnek egy-egy országot azt illetően, hogy hogyan viszonyulnak bizonyos műfajokhoz. Aki valóban sok zenét hallgat és széles látókört tudhat magáénak, gyakran a hangzás, néhány ismerős megoldás alapján megmondja, hogy ez most lengyel black, francia black, vagy valami orosz cucc. Persze manapság már ez sem teljesen megbízható módszer, […]
Tovább »
Megszámlálhatatlan hozzászólásban jeleztem már a világ számára, hogy számomra a rock, metal, azon belül pedig a hagyományos és epikus doom alapvetően olyan műfaj, amit férfi ének tesz hitelessé és ennek elenkezőjéről még nem igazán tudott meggyőzni egyetlen csapat sem. Ennek oka nem megkülönböztetés, sokkal inkább az, hogy alapvetően az ősi Black Sabbath zenéjét sem tudom […]
Tovább »
Egy igazi átalakulóművésszel van dolgunk a jelen írást tekintve. A szlovén Siderean ugyanis bő tíz évvel ezelőtt kezdte pályafutását Teleport névvel, mely kezdetben black metalt játszott, majd átnyargalt a technikásabb vizekre. Nem is akárhogy, a fekete fém lassan bonyolult képletekből álló thrash metallá alakult, amitől már csak egy lépés választotta el a progresszív death metaltól… […]
Tovább »
