Albumkritikák

DEEP SEVEN – HAMMERWORLD GRUNGERY MELLÉKLET (2019)

Annak idején 1986-ban Seattle-ben megjelent egy válogatáslemez Deep Six címmel. Olyan csapatok dalai szerepeltek rajta, amelyeknek később valamilyen úton-módon aztán hatással voltak arra a zenei stílusra, melyet a világ a Nirvana berobbanásával grunge-ként ismert meg. Ezzel kapcsolatban olvashattok egy múltidéző interjút ITT. Szóval az biztosan nem újdonság az olvasóknak, hogy nagy tisztelője vagyok a Pintér […]

Tovább »

Psychotic Waltz – The God-Shaped Void (2020)

Amit talán senki sem gondolt/remélt, bekövetkezett: 2020. február 14-e óta nem az 1996-os Bleeding számít a Psychotic Waltz utolsó nagylemezének! Hisz a 2010-es évek eleje óta újra „aktív” kultbanda végre megjelentette pályafutása ötödik albumát. És reményeim szerint a The God-Shaped Void sem a záróakkordot jelenti számukra. Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon pozitív a friss […]

Tovább »

Death The Leveller – II (2020)

2016-ban alakult és 2017-ben már nálunk is bemutatkozott egy hangpróba keretén belül az ír Death The Leveller zenekar, aminek finoman szólva is illusztris társasága nagyon vegyes értékeléseket kapott. Szerintem nyugodtan támaszthatunk elvárásokat egy olyan csapat irányába, ahol Mourning Beloveth, Mael Mórdha, Primordial, Cursed Earth, Celtic Legacy tagok tevékenykednek. Főként a kevesek által ismert Mael Mórdha […]

Tovább »

Sightless Pit – Grave of a Dog (2020)

Ha ebben a pillanatban fel kéne sorolnom a jelenlegi, legizgalmasabb amerikai-i zenekarokat, három biztos benne lenne. Még pedig a The Body, a Full of Hell és a Lingua Ignota. Három olyan zenekar, ami a kötöttségek nélküli csakis a színtiszta kreativitást és a zenei határok feszegetését tűzte ki célul. Az extrém underground zenék jelenlegi legprominensebb képviselői. […]

Tovább »

Doomraiser – The Dark Side Of Old Europa (2020)

Az ezredforduló környékén Olaszországban gyakorlatilag újjáéledt a doom metal élet, ami a 80-as évek végén, 90-es évek elején meglehetősen népszerűnek tűnt (persze underground mércével mérve), köszönhetően az okkultista hangulatnak, ami ízlésben passzolt a tipikusan olasz horrorok, thrillerek világához (giallo filmekhez). Az újabb hullám azonban nem a Black Hole, The Epitaph, Paul Chain és népes kompániája […]

Tovább »

Throne Of Iron – Adventure One (2020)

Gyakran szolgáltat táptalajt a metal rajongóknak és a zenészeknek a fantasy világ, ha kedvenc műfajukról van szó: gondoljunk csak bele, hányan dolgozták már fel Tolkien örök érvényű műveit a fémzenében, de számtalan példát találhatunk egyéb ismert és ismeretlenebb regény vagy akár képregény formájában. Az irodalmi háttér legalább olyan széles, mint a zenei formátumok: a sötét, […]

Tovább »

Suum – Cryptomass (2020)

Nagyon úgy néz ki, hogy félretéve péntek 13-at és az egyéb misztikummal töltött dátumokat, eseményeket a doom metal zenekarok új kiszemeltje a Valentin-nap és környéke lett megjelenést illetően. Most vagy mindenki nagyon szerelmes, vagy pusztán a véletlen műve a dolog, de a viszonylag pangással eltelt január után igazán mozgalmas folytatásban van részünk. Olvashattatok egyedi hanggal […]

Tovább »

FISH! – NEM JÓ, DE NEM IS TRAGIKUS (2020)

A Fish! zenekar belépett a 21. életévébe, amit megkoronáztak egy minialbummal, ami a Nem jó, de nem is tragikus címet viseli. A „rockopera” mindössze 7 perces, és 4 tételt tartalmaz. A zenekar sosem a hosszú dalokról volt híres, de ezt a tömörséget egy punk zenekar is megirigyelné. Persze nem újkeletű a közel 1 perces hossz, […]

Tovább »

Sepultura – Quadra (2020)

A három évvel ezelőtt megjelent Machine Messiah-t a legerősebb Derrick-es Sepu albumnak tartom. De a komplett diszkográfiát nézve is ott van nálam a TOP 3-ban. Tetszett az az irány, amit azzal a lemezzel megkezdtek. Persze a korábbi anyagok is tartalmaztak kísérleteket, progos megoldásokat, de a 2017-es opuszon csúcsosodtak ki ezirányú törekvéseik. Azt is megkockáztatom, hogy […]

Tovább »

Acid Mammoth – Under Acid Hoof (2020)

2017-ben különösebb előismeretek nélkül találkoztam a görög stoner/doom metalos Acid Mammoth zenekarról elnevezett bemutatkozásával, amely alapvetően egy erős szabbatista hagyományokkal rendelkező brigád képét mutatta meg majd órányi albumával. A sűrű fonatban érkező riffek és az énekes, Chris Babalis Ozzy imitációjának kombinációja papírforma szerint le kellett volna vegyen a lábamról, de megmondom őszintén, mára csak a […]

Tovább »