Nincs is annál nagyobb öröm néha, mint amikor az ember szinte véletlenül akad rá egy jó lemezre, amelyről korábban még csak nem is hallott. Ilyenkor félretolom az amúgy is halogatott promóciós anyagokat, melyekről akkor is kell írni, ha némileg csorbult a lelkesedésem. A francia Véhémence esetében szerencsére erről szó sincs, ugyanis az egyik […]
Tovább »
A The Nefilim Carl McCoy egykori stúdió projektje volt, amit 1992-ben hozott létre John ‘Capachino’ Carterrel a Fields of the Nephilim feloszlása után. Igaz megalakulásuk után egy évvel McCoy és Carter útjai elváltak és majd csak 1998-ban keresztezik egymást anyazenekaruk újjáalakulásakor. A The Nefilim zeneileg jóval túlnyúl és eltér a Fields of the Nephilim egykori […]
Tovább »
A Mudfield volt számomra 2018 felfedezettje. Ez az oka, hogy a lendületes és súlyosan zakatoló Féreg és az elgondolkodtató szövegű és képi világú klippel megtámogatott Szerepek c. daluk is felkerült a tavalyi évet összefoglaló listámra. Lendületes, fiatalos igazi rockdalok ezek, amik jól mutatták a szeghalmi bandában rejlő lehetőséget. A csapat persze nem a semmiből bukkant […]
Tovább »
A Bathory album előtörténeteként röviden csak annyi, hogy korábban az egyik szerkesztőtársamtól megkaptam, hogy „az ilyen bő lére eresztett évfordulós leírásokból miért nem lesz komplett cikk?” Nos, az egykori sorokat kiegészítve így született meg ez az emlékajánló. Néha elgondolkodom azon, hogy jelen hétköznapjainkban vajon mennyire is tudunk ráhangolódni, összekapcsolódni az ősök szellemiségével, iránymutatásaival, emlékeivel. Kell-e […]
Tovább »
A Nagaarum projekt mögött álló T. G. „38 és fél perc tömény ösztönfolyamra” figyelmeztette a hallgatóságot a közösségi oldalon, és arra, hogy az Apples lemez „finomra kidolgozott koncepcióját” ezúttal nem érdemes keresni az új anyagon. Aki ismeri az egyszemélyes veszprémi formáció eddigi munkásságát, az tudja, hogy a Nagaarum ezer arcát mutatja kifelé, azaz minden alkalommal […]
Tovább »
Büszke, ideológiáktól és saját elképzelésektől fűtött fiatal harcosként állt Svédország legmagasabb csúcsára a 80-as években a Candlemass, melynek fénylő páncélzata sok követőt is megigézett. A sors azonban nem kímélte, csatáról csatára forgatta súlyos fegyvereit, melyek hol betaláltak, hol nem, de minden egyes ütéssel veszítettek erejükből. Az ezredforduló után már nem is fürgeségére támaszkodott, […]
Tovább »
Nincs kegyelem, a promós anyagok csak gyűlnek, az idő fogy,, az olvasók pedig lusták cikket írni, így gyakran kerülnek perifériára olyan lemezek is, amelyeknek bizony kijár a kritika. Számomra ez a kategória a 2017-ben debütáló horvát Old Night zenekar bemutatkozó anyaga, a Pale Cold Irrelevance. Ha nem is friss tehát az írás tárgya, […]
Tovább »
Bár én a mai napig úgy tartom, hogy a helyén kezelve igenis jó lemez a The Astonishing, már régóta vártam arra, hogy a Dream Theater kiadjon egy lényegretörőbb, rövidebb dalokat tartalmazó, görcsmentes, örömzenélős albumot. A Distance Over Time pár hónappal ezelőtt közzétett dallistája alapján bíztam abban, hogy ez pont most fog bekövetkezni, lévén a […]
Tovább »
Mivel nehéz újat kitalálni, ezért újabb és újabb nosztalgiahullámok udvarolnak nekünk szép, hangzatos ígéretekkel, nyalogatva a fülcimpánkat, de a hallójáratunkig jutni nagyon kevesen tudnak, végleg bent ragadni pedig pláne. Én nagyon szeretem például a 90-es évek korai, nyers, sallangok nélküli death metalját, aminek újkori visszatérése az elmúlt 4-5 évben igazán üdítően hatott. Rengeteg […]
Tovább »
A tavaly novemberi HammerWorld magazin mellékleteként jelent meg a szekszárdi Don Gatto új, Sawdown című 4 számos kislemeze. A bandát aligha kell bemutatni, az eddigi anyagaikról is írtunk. A játék neve, azaz a stílus sem változott, továbbra is azt a tipikus erőtől duzzadó NY hardcore-t játsza a négyes, amivel megismertük őket. Igaz, egy-két apró újítás, […]
Tovább »
