Albumkritikák

Susia Veri – Aurelia ’EP – 2018

Valami nyers, valami misztikus, valami egyedi brutális és kifejezetten mélyről jövő érzéseket komponál meg zenéjében a Pennsylvania-i Susia Veri. A 2012-óta létező egyszemélyes atmoszférikus post/drone/black/doom projekt érzelmeink azon elrejtett, torporban alvó részeit próbálja feléleszteni, amelyek civilizációs fejlődésünknek köszönhetően elért, mára már elkényelmesedett urbanizált életünkben elfeledtünk. Ezzel nem azt akarom mondai, hogy nem kellett volna az […]

Tovább »

Embrace Of Thorns – Scorn Aesthetics – 2018

        Az idei év mérhetetlen mennyiségű kitermelt fémzenéjét nagyon jól lehetne szemléltetni azzal, hogy némi promóciós anyag ínség mellett (van néhány, csak ha írok róluk, abban nem lesz túl sok köszönet) kiszúrtam magamnak néhány anyagot pusztán Görögországból és nekiláttam egy trilógiának velük kapcsolatban. A Varathron és a friss Lucifer’s Child adta magát, […]

Tovább »

Wall Of Sleep – The Road Through The Never – 2018

Azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, hogy nagy izgalommal vártuk a Wall Of Sleep hatodik nagylemezét. Hisz Cselényi Csaba korábbi énekesük kiszállása után mindenkit meglepett a közel másfél éve felröppent hír, hogy a csapat új frontembere a Fonogram és eMeRTon-díjas énekes, Bátky ‘BZ’ Zoltán (At Night I Fly, Stonehenge, Wendigo, After Crying, stb.) lesz, aki eddig […]

Tovább »

Lucifer’s Child – The Order – 2018

      2015 promóciós lemezei közt az egyik legnagyobb kincsnek a görög Lucifer’s Child bemutatkozását tartottam számon, mivel a zenekar régi kedvencem, a Rotting Christ úgymond mellékhajtása. Közös pont is akad George Emmanuel gitáros képében, aki ugyanazt a tipikusan görögös, eszementül gonosz lüktetést produkálja ebben a felállásban is, mint az anyabandában. A gonosz dicsőítése […]

Tovább »

Varathron – Patriarchs Of Evil – 2018

Nagyon szép diszkográfiára tekinthet vissza felemelt fejjel a görög Varathron zenekar, aminek azonban egyetlen ős tagja maradt mára a csapatban, Stefan Necroabyssious (gondolom ez nem születési név, ha meg mégis, akkor érdekes szelek fújnak arrafelé). A banda indulási éve pontosan 1988, így bőven volt idő kialakítani saját megszólalást és arculatot attól függetlenül, hogy messze nem […]

Tovább »

Lamirāl – This Ep Has No Name and It’s Alright – 2018

Ennek az EP-nek nincs címe és ez jól van így, fordíthatnánk le a tavaly augusztusban megalakult belga rock&roll/hardcore csapat májusban megjelent bemutatkozó anyagának címét. Figyelem felkeltésnek nem rossz, bár manapság úgy gondolom ez már kevés az üdvösséghez. Nézzük inkább, mit mutat az amúgy a helyi alternatív/HC színtéren neves zenészekből verbuválódott csapat! A Tino De Martino […]

Tovább »

Mirror Of Deception – The Estuary – 2018

       Az ereje teljében tündöklő ősz folyamatosan ontja számomra melankolikus hangulatának magvait, melyek megörvendeztetnek minden szabadon eltölthető percemben. Rég volt már ilyen, főleg, ha azt veszem figyelembe, hogy a 2017-es évet várakozással és panaszkodással töltöttem, miszerint nagyon kevés klasszikus fém, azon belül is kevés igazán erős doom metal lemez kerül ki a közönség […]

Tovább »

Omega Diatribe – Trinity – 2018

        Az a helyzet állt elő, hogy egy az egyben ide másolhatnám a Symphony Of Symbols cikkem nyitányát, miszertin a kiadóra pillantva döntöttem egy promós anyag mellett, különösebb tekintet nélkül bármiféle egyéb információra. Az még hagyján, hogy belenyúltam egy technikás death lemezbe, miközben az old school cuccokat általában előnyben részesítem (szerencsére jó […]

Tovább »

Mercy – Witchburner – 1985

Nem tagadom a svéd Mercy 1985-ös anyaga csak a napokban került elém, amikor is az epic doom Istenség a Candlemass szülinapos második nagylemeze, a Nightfall kapcsán akartam volna egy kis megemlékező írást ejteni, amin már Messiah Marcolin énekelte doom himnuszait. Azonban a szívemnek oly kedves album helyett a heavy metal dicső korai érájában tevékenykedő, a […]

Tovább »

Symphony Of Symbols – Historiocriticism – 2018

    Időnként mindenki hajlamos belefeledkezni a hétköznapokba, követni a rutint és érezni valami nyomasztó hangulatot, aminek nincs tisztában az eredetével. Valahogy így vagyok most én is a hosszú, gyakorlatilag hetek óta változatlan időjárást produkáló ősszel, amikor semmi kirívó esemény nem történik, csak annak a bizonyos mókuskeréknek a taposása. Nem lehettem sokkal különb állapotban akkor […]

Tovább »