A megannyi zenekarban érdekelt Daniel Neagoe úgy döntött, hogy itt az ideje létrehozni egy újabb olyan formációt, amiben egyedül ő felel mindenért. Tehát gyorsan egyeztetett önmagával, és már meg is született ez év elején a Bereft of Light. A bemutatkozó lemezre sem kellett sokat várni, hisz június 26-án napvilágot látott az 5 tételes, 41 […]
Tovább »
A gödöllői Aebsence-ről először az Old demó kapcsán olvastam anno a Hammerban, talán Uzseka Norbi tollából. Aztán a kétezres évek elején (2002 végén) megjelent Unusual albumával szélesebb körű ismertséget szereztek és a banda különleges színfoltja lett a hazai metal undergroundnak. Azzal ismertem meg őket én is és az a lemez több okból is kedvencemmé vált. […]
Tovább »
Ez a bosznia-hercegovinai black metal kvartet még 2013-ban alakult, és első lemezüket volt szerencsém megkapni a hazai terjesztőtől a Neverheard Distrotól. Korábban egy demójuk és egy single-jük volt, mindkettő digitálisban. Az alapító tagok közül Vožd Jovan Pogani gitáros (korábban dobos) és Knjaz Aleks énekes van még jelen. A felállás sokszor változott az idők során, a kazettán például […]
Tovább »
Az olyan súlyos, tüskés és barátságtalan zenékhez, mint amilyet a budapesti Grrrmba is játszik, csakis kötélidegzettel és türelemmel érdemes közelíteni. Egy ilyen anyag beéréséhez az átlagosnál több időre van szükség, és számtalan meghallgatás. Még az edzett füleknek sem árt, ha a megfelelő hangulatban teszik fel a korongot. Bevallom, nekem sem ment könnyen az ismerkedés, az […]
Tovább »
Könnyedén előfordulhat, hogy a manapság stabilnak és kiegyensúlyozottnak tűnő életem hozadéka az lesz, hogy előbújok a kripták rejtekéből és átadom magam a popularitásnak és a bekebelez a szórakoztató ipar? Más nem jutott hirtelen eszembe, mert remélhetőleg a kapuzárási pániktól még messze állok, de rövid időn belül a második rövid, véleményem szerint rendkívül […]
Tovább »
A testnevelés tanár és a sportoló ugyanazért rajong, mégis ég és föld köztük a különbség. Így van ez a hobbi szintű festővel, aki a maga módján pofás vázát képes felhordani a vászonra, de mégsem nevezhetjük hitelesen művész úrnak, hölgynek. Ennek igen egyszerű okai vannak, leginkább az, hogy az ember általában három kategóriába sorolható, […]
Tovább »
Az 1988 óta aktív Cannibal Corpse mára intézménnyé vált, akárcsak manapság nosztalgiázó kortársai, csak épp egy olyan műfajban, amire a legtöbb menedzser azonnal nemet mondana, ez az azóta sem rádióbarát death metal. A zenekar az évtizedek alatt legalább annyi rajongót szerzett magának, mint élből elutasító, egyébként metalt kedvelő hallgatóságot, de valamit mégiscsak magukénak […]
Tovább »
Nem tudom, hogy pusztán a véletlen játéka lenne-e, vagy egy interdimenzionális lény által vezényelt algoritmus a folyamatos egyensúlyérzet megteremtése érdekében, de egy lehangoló dolgozatjavítás mellé egészen hangulatos death/doom lemezeket kaptam promóciós fiókomba. Nemrég írtam az amerikai Spectral Voice erős, 9 pontos rettenetéről, aminek hangulata nem engedett kevesebbet adni, de az igazsághoz hozzá tartozik […]
Tovább »
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, cuki kisállatból szörnyeteggé váló manók, cápák és egyéb tenger mélyéről érkező rémségek, halhatatlan álarcos tömeggyilkosok és a karácsonyi vásárra özönlő agymosott tömeg méretének megfelelő zombi hordák támadtak már rá a nagyérdeműre, hogy néhány kellemetlen, mégis adrenalin löketével jóleső félelem érzetet keltsen az unalmas hétköznapok sodrában. A ránk támadó lények megszámlálhatatlanok, […]
Tovább »
A debreceni Ghost Toast első lemeze, a 2011-es Toast in the Shell rögtön szimpatikussá tette számomra a csapatot. Szeretem a szóvicceket, a filmeket és a progresszív rockot is. A srácok pedig instrumentális prog. rockban utaznak, sok filmes utalással dolgoznak és olyan címet, illetve borítót választottak debüt korongjuknak, amin jót mosolyogtam. Két év múlva érkezett a […]
Tovább »
