A görög Nick Marinos God in a cone nevű egyszemélyes projektje – ha jól számolom – már az ötödik anyagát adja ki két éven belül. Ráadásul az az igazság, hogy nem mndhatom, hogy a mennyiség a minőség rovására menne. Sőt! Bár az előző anyag, az év első felében megjelent Parasitoid túlzott elektronikus volta miatt nem […]
Tovább »
Az 1991-ben alakult norvég black metal alapcsapat elérkezett a 9. stúdióalbumához. Kilenc albumot alapból sem könnyű összehozni, hát még egy ilyen (saját magát) szűk korlátok közé szorított stílusban. A Satyricon az első három lemezével örökre letette névjegyét a black metal világában, azonban a Satyr által vezetett csapat érezte, hogy ebben a három lemezben minden elmondatott […]
Tovább »
Lehet nosztalgiázni, felsorolni az összes ellene irányuló, rossz körülményt, alkalmatlan időpontot, az viszont tény marad, hogy a Mini zenekar lesz a 70-es évek legnagyobb kihagyott ziccere, ami a magyar rocktörténelmet illeti. Az évtized elején egyedülálló minőségben, hazai ízzel és nemzetközi színvonalon kezdett el progresszív rockzenét játszani olyan zenekarokkal összehasonlíthatóan, mint a […]
Tovább »
Amikor tudomást szereztem arról, hogy a Threshold és Damian Wilson útjai újból szétválnak, rendesen meglepődtem. Ugyanis szerintem jól sikerült a banda vele készült utóbbi két lemeze. Hogy pontosan mi is volt Wilson távozásának oka, számomra nem teljesen világos, olyat is olvastam, hogy önszántából lépett ki, mert másik zenekarára, a Headspace-re akart koncentrálni. Más források […]
Tovább »
A hazai HC szcénát ismerőknek nem kell bemutatni az egri csapatot. De talán a honi rock/metal színteret figyelemmel kísérők is találkoztak már a zenekarral valamilyen formában, hiszen 2003 óta itt vannak velünk, tavaly mi is írtunk a 10 c. gyűjteményes lemezükről. A banda saját bevallása szerint is az old-school HC (Agnostic Front, Warzone, Sick Of […]
Tovább »
Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a kedvenc kiadóm a külföldiek között, de a Profound Lore jó eséllyel pályázna rá. Náluk olyan bandák vannak néha, amelyektől egyenesen félni kell (Lord Mantis, Coffinworm, Portal, Altar Of Plagues). A honfitársunk által üzemeltetett Hamvak méltán foglalna helyet akár ezek mellett a monstrumok mellett is a sorban. Durva, súlyos zenét […]
Tovább »
A 80-as évek a glam és a thrash metal időszaka volt, azt hiszem ezt a lemezeladások tekintetében teljesen biztosan állíthatjuk. Azonban, ahogy a 70-es évek végén kínhalált halt, sőt, gyakran önmaga paródiájává vált a hard rock, úgy vérzett ki ez a két műfaj is az évtized végére, főleg egy új vetélytársnak, a grunge […]
Tovább »
Nem kevesebb, mint hét tagot számlál a román Descend Into Despair zenekar, ami akkor tűnik igazán szokatlannak, mikor ráeszmélünk, hogy a zenekar a funeral doom metalnak kötelezte el magát és ez a stílus általában nem kíván meg egy kisebb focicsapatot. A 2010-ben indult zenekarban ráadásul elég keményen elgurulhatott a gyógyszer, mert az […]
Tovább »
Lehet, hogy egyedül leszek az álláspontommal, de szerintem a technikás death metal az a zenei irányzat ami a lehető legjobban leképezi a mai, fémzenét hallgató fiatalság ízlését. A „Z-generáció” tagjai, azaz az 1996 után születettek számára a hagyományos metál irányzatok jórészt lassúak, kevés ingert tartalmaznak, csak háttérzenének jók valamilyen tevékenység mellé. Jellemző […]
Tovább »
Úgy tűnik, nálam minden második Foo Fighters sorlemez jön be igazán. Legalábbis a megjelenésük után rövid időn belül, mert azért később hosszabb-rövidebb idővel beérnek. A 2011-es Wasting Light – a definitív FF album számomra, ami nagyjából azóta állandó vendége az autóm CD-tárjának – után sem a Sonic Highways, de a Saint Cecilia EP sem költözött […]
Tovább »
