Az Avatarium zenekar egészen közel áll hozám, amióta csak a Moonhorse című dalt meghallottam. Leif Edling nagyszerű szerzeményei és Jennie-Ann Smith kiemelkedően szép hangja, csodás dallamai egyszerűen verhetetlen párosítást nyújtanak. Nem tudom, más hogy van vele, de Jennie-Ann hangját hallgatni olyan érzés, mint gyerekként elővenni a kedvenc játékodat. És ha már itt tartunk, minden albumon […]
Tovább »
Magam is meglepődtem azon, hogy már idejét sem tudom, mikor élveztem utoljára egy mezei, puritán lemezt elejétől a végéig anélkül, hogy kutatnom kellett volna valami extra adalék után. Higgyétek el, a sok meghallgatott lemez után időnként az ember könnyen túlcsordul a jóból, valamint a kevésbé nívós produkciók okozta sokkhatásból. Ennek egyenes következménye, hogy időnként […]
Tovább »
Én olyan zenehallgató vagyok, akit könnyen elcsábítanak az olyan kozmikus, végtelen, feneketlen anyagok, amik áthágják kissé a műfaji besorolásuk határait. Ezen albumok általában olyan éteri, földöntúli erőt képviselnek és közvetítenek, amik túlmutatnak az érzékelésen, amiket nem tud egy-két hallgatás után teljességgel feldolgozni és kiismerni még a figyelmesebb fülelő sem. Hogy megemlítsek pár, számomra […]
Tovább »
Hosszú, álmatlan éjszakákon és lélekmarcangoló kétségeken vagyok túl, hogy írjak a görög Acherontas zenekar sokadik (pontosan hatodik) nagylemezéről, mivel a címébe odabiggyesztették annak a lehetőségét, hogy ez tulajdonképpen egy folytatás. Ennek következtében kénytelen voltam némileg átfülelni alig tíz éves pályafutásukat, hogy jelen korong egy konkrét folyamat, történet része-e, vagy pusztán csak egy jól sikerült, […]
Tovább »
Biztosan voltatok már úgy, hogy mindenki más véleménye ellenére valami nagyon tetszett, vagy nem tudtatok szabadulni tőle. Ilyenkor megmagyarázni nem igazán lehet a vonzalmat, mert ez belülről tud fakadni, amit mások nehezen értenek és már előre látom, hogy a szerb The Bloody Earth második nagylemeze gyakorlatilag halálra lenne ítélve egy hangpróba folyamán, főleg, […]
Tovább »
Oroszország a vodka és a medve mellett a funeral doomot is nemzeti jelképpé nyilváníthatná. Van olyan vélemény, hogy minden orosz funeral doom ugyanolyan, és ennek a megállapításnak azért van is egy kis alapja. A Septic Mind vagy a Station Dysthimia számomra azonban okozott nagy pillanatokat. Ezen bandák pont a „nem ugyanolyanok”. A nyugati világ rohanó […]
Tovább »
2014 és 2015 után idén sem maradunk Watch Out Stampede lemez nélkül. Mit mondjak, az első két anyaguk nem győzött meg maradéktalanul, újraolvasva a második album ismertetőjét, azzal zártam, hogy a harmadik lemez majd eldönti, érdemes-e további figyelemre (részemről legalábbis) a brémai csapat. Most hosszabb idő telt el a két album megjelenése között, de igazság […]
Tovább »
Egy biztos: hazánkban jelenleg a fanzine készítésből nem lehet meggazdagodni. Főleg, ha az újság küldetése underground metal bandák népszerűsítése, megismertetése. Ezért becsülendő, hogy Papi Zoli nem adja fel és nemrég megjelentette a Burning Sun 4. számát, amely az előzőhöz hasonlóan ismét CD-melléklettel jött ki. Zoli vállalta a kockázatot, hogy anyagi vesztesége származik a kiadásból. […]
Tovább »
Az emberek zenei ízlését két dolog határozza meg. Az egyik az anatómia. Szerintem nem működik egyformán szerkezetileg a fülünk. Természetesen ugyanazt a zenét hallgatva nagyjából azért még hasonló adat juthat bárkinek az agyába, viszont már egészen kicsi különbségek is átírhatják a hangulatot a bensőnkben a hallottak alapján. Ezzel meg is érkeztünk a másik tényezőhöz. Konkrétan […]
Tovább »
Töredelmesen bevallom, a német nyelv hangzása igen távol áll tőlem. Ezért kicsit ódzkodom, amikor olyan rock/metal csapatokkal hoz össze a sors, akik németül osztják az igét. Egyedül a Rammstein-től tudom maximálisan elfogadni az anyanyelvi megnyilvánulást, sőt, az ő zenéjükhöz kifejezetten passzol is a németből áradó katonás, rideg „dallamvilág”. Nos, ezúttal nem a sors, hanem […]
Tovább »
