Ha egy arab bandánál népi elemek jelennek meg, akkor az tulajdonképpen folk metal? Ambivalensen állok hozzá ezekhez a dolgokhoz, mert bár az egész arab művészet lenyűgöz, másrészt nem szoktam szeretni, mikor népi dolgokat egyértelműen kevernek a metallal. A Közel-Kelet hangszerei, és melódiái viszont tényleg a gyengéim közé tartoznak… Nem tudok haragudni ezért a csapatra. Másért […]
Tovább »
A történelmi Krakkó városában alakult 2008-ban az Evangelist nevű epikus doom metalban utazó banda, akik 2011-ben adták ki In Partibus Infidelium című, egészen jól sikerült bemutatkozó lemezüket. Zenéjüket egyértelműen a Messiah Marcolin érában született Candlemass lemezek ihlették, amihez megfelelő énekest is találtak Michał Strzelecki személyében, akinek modoros, de ugyanakkor kristálytiszta és a […]
Tovább »
A kijevi Vagabond Specter bemutatkozó lemeze, a napokban megjelent Mirrors nem épp ‘forgács kompatibilis anyag. Azonban nyomkban tartalmaz olyan elemeket, amik miatt – meg a promoterük kérésére – bemutatom nektek. Szóval az egész az énekes Pablo Specter stúdiós projektjéből fejlődött ki. 2014-ben Jurij Smalius (gitáros, billentyűs, producer) beszállásával vált komollyá, majd Egor Gavrilenko (basszer) és Alex Okremov […]
Tovább »
A dél-amerikaiakról tudjuk, hogy nem viccelnek. Ha valamit a fejükbe vesznek, akkor testet-lelket nem kímélve odateszik magukat, hogy a végeredményen hallható legyen az embert próbáló elkötelezettség. Ha pedig thrash metalról van szó, akkor az elemi erőt, az ösztönös vadságot a legegyértelműbben, cicoma nélkül fejezik ki. Néha az az érzésem, hogy a dél-amerikai metal zenekarok dühösebbek, […]
Tovább »
Legutóbb 2014-ben kaptunk hangzóanyagot a svéd Pain of Salvation műhelyből. Hihetetlen, hogy már akkor harminc (30!!!) éves múltra tekintett vissza a csapat. Na jó, ez kis túlzás, hisz kezdetben még Reality néven indultak, s csak ‘91-ben váltottak Pain of Salvation névre, de az első lemezükre, az Entropia-ra egészen 1997-ig kellett várni. A tagcserék sem kímélték […]
Tovább »
Nincs abban semmi meglepő, hogy a legjelentősebb amerikai doom közeg, az úgynevezett marylandi szcéna új üdvöskéjének, a Mangognak bivaly erős lett a bemutatkozása. Hogy ez így lesz, azt még csak nem is a két évvel ezelőtti EP garantálta számomra. Ehhez bőven elég volt megtekintenem a zenekar tagjainak összetételét, mert itt egy igazi marylandi […]
Tovább »
A Gone Is Gone egy ismert muzsikusokból álló viszonylag új formáció. Direkt nem írok szupergruppot, pedig sokan ekképp aposztrofálják őket. „De miért?” Kérdezhetné a lecserélt szinkronhangú Ábel. Nos, azért, mert a négy tagból háromnak elég jól cseng a neve. Igaz, én csak a Mastodon-os Troy Sanders bácsit tudtam kapásból hová tenni, lévén az ő […]
Tovább »
Baráti körömben sokszor előtérbe kerülő beszédtéma egy ízes hétvégi összeröffenés során – zenehallgatás közben – hogy a mostanra hatalmasra hízott német zenei piac produktumai mennyire találtatnak eredetinek, vagy sem. Egyre s másra jönnek fel érvek, s ellenérvek. (Szerencsére eddig megúsztuk valahogy, hogy ne fajuljanak el tettlegességig a dolgok, mert mindenki igazabbnál igazabbat szól.) – Egyszóval, […]
Tovább »
Még ki sem hűlt a 2016-os év végi toplistánk a hallgatott lemezek gyakoriságáról és személyes kedvenceinkről, az én királyságom trónjára ültetett Lord Vigo zenekar már le is tette az asztalra bemutatkozó lemezének folytatását. A bolondos megjelenésű, nevét a Szellemirtók 2 főgonoszától kölcsönző német banda epikus doom metalban utazik, ezáltal erősítve a véleményemet arról, […]
Tovább »
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy chilei doom metal zenekar, mely édes spanyol anyanyelvén kezdte el prezentálni a fekete misét még valamikor 2005-ben. A csuhások Condenados névre hallgattak és egészen hangulatos demókkal bombázták a klasszikus doomra veszettül szomjazó világot, amibe beleszőtték saját sötét lelkületüket. Ahogy ez lenni szokott a minőségi bandák […]
Tovább »
