Gondolom, nem csak én vagyok egyedül azzal a mindenki számára már ismerős érzéssel, amit egyszerű földi halandókén át lehet érezni egy Sin Of God albumának a kapcsán. – Legtöbbször a hajnali, illetve koraesti órák a legalkalmasabbak arra, hogy az ember félrevonuljon és átadja magát az önfeledt zenehallgatás mámorának. Ilyenkor az embert szinte felkészíti a nap […]
Tovább »
Ma van a Zene Világnapja. A svéd Evergrey pedig zenét játszik. Hogy milyet? Jót! Két korábbi ’forgács ítész szerint egyenesen kiválót, hisz eddig három lemezükről jelent meg kritika az oldalon, és mindhárom opusz megkapta a maximális 10 pontot. Az utolsóként ismertetett Monday Morning Apocalypse pontosan tíz esztendeje jött ki és bizonyos szempontból vízválasztónak tekinthető […]
Tovább »
Hogy is mondjam, a The Legion:Ghost-féle – a kiadói infólapon egyszerűen modern metalként aposztrofált, valójában viszont – melodic death/deathcore/post hardcore egyveleg nem annyira áll hozzám közel, végül mégis úgy hozta a sors, hogy nálam landolt a fiatal német csapat holnap megjelenő bemutatkozó lemeze. Az első benyomás mindig fontos, mit is mondjak… Igazság szerint először nem […]
Tovább »
Norvégiában, az Otra folyó torkolatánál fekszik a középkorban alapított kis kereskedőváros, Kristiansand, aminek nevéhez nemcsak történelmi múltja kapcsolható, hanem egy igazán kultikus norvég banda születése, méghozzá az In The Woods… nevű formációé. A zenekar hivatalosan 1991-ben alapult, de tagjai már 1990-ben összeálltak Green Carnation néven, amely banda azóta külön utakon kezdett járni. Első […]
Tovább »
A The Joystix olyan csapat, aminek a neve ismerős volt, nagyjából volt elképzelésem az általuk játszott stílusról is, azonban az igazi találkozás elmaradt. A dalaikat nem hallottam se felvételeről sem élőben egészen a tavalyi Punchline lemezig. Azt viszonylag sokszor lepörgettem, sőt úgy terveztem, egy recenzió keretében be is mutatom. Ez aztán valamilyen okból elmaradt (bocs, […]
Tovább »
A teremtés koronája, a megállíthatatlan hős, a hétköznapok barkácsmestere és a szűk szavú példakép, vagyis a férfi világ életében csak egyetlen dologtól tartott igazán, attól, amit nem tudott felfogni, megérteni, számára ismeretlen volt: a nő. Még ma is vannak társadalmak, ahol ez a félelem elnyomást, máshol erőteljes megkülönböztetést hoz magával, pedig elméletileg már […]
Tovább »
Bár nem minden esetben igaz, de egy zenekar névválasztása, albumborítói vagy akár bandafotói sokszor sokat elárulnak arról, hogy mire számíthatunk a zenétől. Ebből kiindulva a The Hell (így, névelővel, meglepetésemre ők az egyetlenek) néven futó szerb death metal társulat 2015-ös Welcome to… című lemezének hallgatásához nem sok elvárással álltam neki. Sejtésem többé-kevésbé be is igazolódott, […]
Tovább »
Kíváncsi vagyok, hogy az 55 percnyi tartalommal bőven megtöltött debütalbum után miért gondolta úgy a philadelphiai Coffin Dust, hogy death/thrash/crossover zenéje megfér 28 percben (ha az intrót és a feldolgozást nem számítom). Ha sziklakemény thrash tűzijáték szórná a szikrákat, ez a hossz mindenképpen pozitívum lenne, de a helyzet az, hogy nem annyira koncentrált vagy sűrű […]
Tovább »
Be kell valljam őszintén, először decemberig akartam várni ezzel a kijelentéssel, de az album megjelenéseket figyelve 2016-ról már bizton állíthatom, egy rendkívül doom szegény év lesz. Sajnos egyre kevesebb követője akad ennek a műfajnak, ami gyakorlatilag végigkísérte a rock, metal világ fejlődését egészen napjainkig és gyakorlatilag minden más alműfajra is hatással volt. Évről […]
Tovább »
Azzal kezdeném az ismertetőt, hogy általában a crossover/thrash műfaj, amely értelemszerűen a punk egyszerűségét is magán hordozza, valahol az érdeklődésem látóhatárának szélén található, és többször száműzetik e határvonalon túlra, ám az old-school death metallal való ilyetén keveréke azonnal a kerítésen belülre rántja a Coffin Dust nevű zenekart. A zenekar idei anyagára véletlenül bukkantam, hírszerzés közben, […]
Tovább »
