Hiába komálom a progresszív stílust, esélytelen, hogy az összes e műfajban tevékenykedő zenekart megismerjem. Persze ez nem is célom, mégis örülök, ha néha fölfedezek magamnak egy-egy, eddig számomra ismeretlen bagázst. Ez történt pár hónapja a Tiles esetében is. Csoda, hogy ilyen sokáig elkerültük egymást, hisz az amcsi srácok nem ma kezdték az ipart. 1993 óta […]
Tovább »
Volt némi kavarás a zenekar nevével kapcsolatban, mert az eredetileg használt „Goromba” névütközést okozott. Aztán egy gyors csere „Grmba”-ra vagy valami ilyesmi rémlik, de azzal is gond volt. A végeredmény a Grrrmba lett. A társulat kéttagú, Szakács Bence üvölt, és penget, őt a Jackból is ismerhetjük (onnan már kilépett). A másik goromba arc pedig […]
Tovább »
A Lord Vigo név egyeseknek ismerősen csenghet, főleg, akik a 80-as években már ifjúként, nagy reményekkel teli ültek be a Szellemirtók második részére, ami viszont nem aratott akkora sikert, mint elődje. Ez nem Vigo, a kárpátok ostorának szerepén múlott, mert a Drakula legendájával egybemosott, középkori démon figurája igencsak meggyőzőre sikeredett. A festményről gonoszan mosolygó […]
Tovább »
Akár visszatérő lemeznek is mondhatjuk az ukrán Ex Animo Neverday c. lemezét, pedig a banda 2000 óta szinte folyamatosan aktív. Ennek ellenére utoljára teljes értékű kiadvánnyal csak 2004-ben jelentkeztek, ráadásul azóta a társaság is rendesen átalakult. A zenekar 2 fővel indult, így jelent meg a melodikus death/doom metalt tartalmazó Solitary programozott dobbal és […]
Tovább »
Nemrég írtam az 1998-ban alakult, így akár már veteránnak is nevezhető brit Raging Speedhorn split anyagáról, amit az angliai DesertFest-re dobtak ki a Monster Magnet-tel közösen. Nos, ott már bemutattam a bandát, így erre nem térnék ki. Nézzük inkább, mit rejt a bő negyven perces Lost Ritual című, ötödik és egyben visszatérő albumuk! A 2014 […]
Tovább »
Időnként kifejezetten érdekes olyan bandáról írni, akiknek egy-egy produktuma már megfordult nálam, mert könnyen lehet monológokat zengeni a bekövetkezett fejlődésről, vagy annak hiányáról. Ebbe a helyzetbe kerültem most az orosz Fausttophel lemezével is, akiknek utoljára 2013-ban jelent meg kiadványa Thirst Of Oblivion címmel. Persze ez csak az orosz nyelven fogant lemez fordítása, […]
Tovább »
Azt hiszem, az Abhoth az első montenegrói formáció, amelyet utamba sodort a sors. Nekem Montenegróról a csodálatos tájak, gyönyörű hegyek lábánál fekvő városok, tavak képe sejlik fel az utazási irodák plakátjairól, a metal zene kevésbé. Márpedig a death metal Montenegró fővárosában, Podgoricán is megtalálható, bizonyíték erre a zenekar nevét viselő háromszámos EP. Több forrásból is […]
Tovább »
Akár zenei Matuzsálemnek is tekinthetjük a francia Hysteria zenekart, főleg death metal berkekben. Persze ehhez nem ártott volna letenni az asztalra pár emlékezetes dolgot, hogy legyen mihez viszonyítani, de ez eddig nem igazán jött össze. A most tárgyalt Flesh, Humiliation And Irreligious Deviance c. lemez a zenekar friss, de ugyanakkor az évek alatt […]
Tovább »
Amikor hírét vettem, hogy Kátai szólóprojectekkel nyomul (na, mintha a Thy Catafalque nem az lenne), az első tippem az volt, hogy ezeknek majd különböznie kell valamelyest az eddigi dolgaitól. Nagy örömömre ez jelen esetben a popos vonal megerősödésében és a metal elhagyásában öltött testet. Az eddigi munkásságát tekintve hozzám ezek a dolgai álltak közelebb, nem […]
Tovább »
Gondolom az apokalipszis után a nagy semmi van. Namármost ha egy zenekar ezt a nevet választja, talán nem is ildomos tőlük semmit se várni, de muszáj volt, különben ugye meg se hallgattam volna a ráadásul ugyanazt a nevet viselő debütáló albumukat. Annál is kevésbé, mert nem tartott sokáig rájönni, hogy ez nagyon nem az én […]
Tovább »
