Albumkritikák

Striker – Ultrapower (2024)

2007-ben alakult a heavy/power/speed metalt játszó kanadai Striker, ám eddig úgy alakult, hogy nem botlottam beléjük – nyilván sok bandával van még hasonló helyzetem a zenekarok tengerében. A Strikernek az Ultrapower a hetedik nagylemeze, ami február 2-án jelent meg az ugyancsak kanadai Record Breaking Records gondozásában. De mivel nem ismertem az elődöket, így mindenképp meg […]

Tovább »

Marjana Semkina – Sirin (2024)

Noha a világunk eseményei száműzték a szépségre való fókuszt és minden olyan finom tónusú dologról elvonták a figyelmet, mely egy kis elmélyedést hozhatna megnyomorodott lelkünknek, mindig akadnak bizalomgerjesztő dolgok is. A művészet erejét továbbra sem lehet megállítani, kivonni a forgalomból. Így a nyár kezdetével érkezik a dark -prog folk, neoklasszikus muzsikát játszó Marjana Semkina második […]

Tovább »

Spectral Voice – Sparagmos (2024)

2012 óta csimpaszkodik húskampókkal lelkünkbe az amerikai Spectral Voice zenekar. A létezést átkozó death/doom formáció idén új lemezzel jelentkezett, amely a Sparagmos címet viseli, és háromnegyed órájában legyömöszöl bennünket a falánk Üresség gennyes garatán, hogy a végén semmi ne maradjon belőlünk, ami valaha is emlékeztetett az Emberre. Akik ismerik, és valamilyen lelki torzulás okán kedvelik […]

Tovább »

Accept – Humanoid (2024)

Nem tartom magam azon tábor erősítői közé, akik úgy gondolják, hogy az Accept U.D.O. nélkül már nem Accept. Nyilvánvaló és elvitathatatlan, hogy Udo Dirkschneider rendkívüli hatást és sikereket ért el a bandával és sokaknak okozott csalódást a többszöri távozása a bandából – a rengeteg klasszikus lemez és dal után (elég csak a Metal Heart-Russian Roulette-Balls […]

Tovább »

ACOD – Versets Noirs (2024)

Az idő már elhanyagolandó tényezővé satnyult, mert szinte észre sem veszem az albumok közti elrepülő években mért időt. Mintha tegnap jött volna ki a dallamos, szimfonikus black/death, thrash metalt játszó francia ACOD Fourth Reign over Opacities and Beyond címre keresztelt nagylemeze és elő is rukkoltak egy friss anyaggal. Pedig bizony két év telt el az […]

Tovább »

Königreichssaal – Psalmen’o’delirium (2024)

Nem tehetek róla, de szeretek kategóriákban, valamelyest korlátok között gondolkodni és ha valamiről kialakul bennem egy kép, abból nehezen engedek. A lengyel Godz ov War Productions esetében például hiába van megadva, hogy death/black/doom zenekarokkal foglalkozik, a tőlük kapott promók alapján egyértelműen a halálfém megbízható, ám nem kiugró hírnökeinek könyveltem el őket magamban. Ez lehet, hogy […]

Tovább »

Hand Of Kalliach – Corryvreckan

Teremtés és pusztítás, élet és halál kettőségét zengi a Hand Of Kalliach zenekar 2024-es Corryvreckan című lemeze. A formáció a folk metál műfajában alkot, de a tudományuk bőven meghaladja a hupa-hupa riffelést és alkoholos italok nevének ritmusos ismételgetését. Nem mintha abban bármi rossz is volna, félre ne értsétek, megvan annak a fajta zenének is a […]

Tovább »

Haunted Plasma – I (2024)

Attól, hogy valaki alapvetően gitár és dob párti, nem azt jelenti, hogy megveti az elektronikát. Ez véleményem szerint egy megbélyegzés, mivel pusztán a kemény metalon élni épp olyan egysíkú és szűk látókörű, mintha valaki csak a techno zenére tudna elaludni. A billentyűk ráadásul, hiába szorultak vissza néhány alműfajban, szerves részei a fémzenének már a kezdetektől […]

Tovább »

In Aevum Agere – Darkness, Then Light (2024)

Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]

Tovább »

Botanist – Paleobotany (2024)

A kísérleti post-black metalt játszó kaliforniai Botanist nem sokat tétlenkedik. Hiszen előző évben kiadott VIII: Selenotrope című lemeze után itt is van a folytatás! A május 17-én a Prophecy Production gondozásában megjelenő Paleobotany címet viselő tizenkettedik nagylemez viszont teljesen más koncepciót képvisel elődjéhez képes. Amíg a Selenotrope a társadalom hanyatlását sztoikus szemlélettel figyelő, visszavonultan élő […]

Tovább »