A Nile érdemeit felesleges bárkinek is bizonygatni. Akinek egy fikarcnyi köze is van a death metalhoz, az tudja, milyen minőségi magasságokban kell keresni Karl Sanders és társai zenekarát. Ők a műfaj professzorai, akik fáraókként telepedtek a brutális, technikás death metal trónjára az 1998-as debüttel, és nem úgy tűnik, hogy ezt az uralmat egykönnyen meg lehetne […]
Tovább »Vannak azok a lemezek, amiknek a kritikáját „csak úgy” bevállalja az ember, aztán majd megküzd vele valahogy… Na én pont így voltam az orosz Дрём lemezével. Mivel nagyon nem vagyok funeral doom rajongó, így hát azt gondoltam, hogy az agyon ajnározott Solitude Production istállójából érkező anyaggal veselkedek neki egy mélyrehatóbb ismerkedésnek. A csapatról szinte nulla […]
Tovább »
A mexikói páros, Ishtar (dobok, gitár) és Vergara (ének, basszus) 2009-ben indította útjára a beszédes nevű Sorrowful zenekart. A két zenész leginkább hazai black hordákban fordult meg és talált egymásra, kitűzött céljuk mégis a korai death/doom világának felelevenítése lett az új formációval. Próbálkozásaik egy demót és egy split kiadványt szültek, ezután jegelték a […]
Tovább »
A trash metálnak a több évtizedes fennállása óta már rengeteg különféle hatással sikerült keverednie, melynek köszönhetően bebizonyosodott, hogy nincsenek kőbevésett határai a stílusnak és, hogy mennyire alkalmas a kísérletezgetésre. A francia Warfaith zenekar is egy igazán érdekes egyveleget állított össze nekünk a nem rég megjelent Wise Man Is Dead című, első nagylemezével. Az albumborító már […]
Tovább »
Nem lehetett könnyű a folytatás mellett dönteni. Dave Lombardo ismételt kiválását és az azzal járó sárdobálást már eleve keserű szájízzel fogadtam, főleg, hogy az ember ilyenkor szembesül a pénz irányította döntésekkel, amiről egyébként is tud, csak szeret nem gondolni rá. Az önfeledt rajongás a zenekar iránt sokaknál megtorpant és egyre nagyobb teret kapott a szkeptikus […]
Tovább »
A Tisztán A Cél Felé nevű bandáról túl sokat nem tudtam korábban. Annyit nagyjából, hogy hardcore-ban utaznak. Most megérkezett a 10 című lemezük, ami aztán nálam landolt, s nekem kellene valamiféle ismertetőt írni róla. Volt egy időszak, amikor viszonylag több – hazai és külföldi – HC banda anyaga is megfordult nálam, aztán már csak időnként […]
Tovább »
Örök ismerkedésem a zord műfajjal úgy érzem egy újabb állomásához érkezett. Létezik avantgárd metal, létezik post metal, viszont olyant még nem nagyon hallottam, mint amit a francia trió jelen albuma hordoz. Roppant rejtelmes, sokfelé cikázó, egy kicsit idegesítő, de 100%-ban művészi zene, amit kapunk, és számomra az újdonság erejével is hat. Az alakulásuk körülményeiről túl […]
Tovább »
Csak a nagyságos Lucifer a megmondhatója, hány black metal hordából keveredett össze a lengyel Furia zenekar, akik 2003-tól léteznek ezen a néven, de a banda tagjai már jó ideje letették a voksukat a stílus mellett. A legismertebbek az oldalsó ágak közül talán a Massemord és az Arkona, de megannyi lengyel underground bandában megfordultak […]
Tovább »
Gondolom nem csak nekem tűnt fel, hogy az Iron Maiden közismert „melódiákat” használt fel új albuma kezdő és záró nótájában. Az If Eternity Should Fail elején felbukkanó dallam három hangja megegyezik Bach d-moll Toccata és Fúgájának nyitányával. Az Empire of the Clouds-ban pedig a Metallica-hoz hasonlóan Dickinsonék is újrahasznosítják az S.O.S. ütemeit. Ezen túl (szokásukhoz […]
Tovább »
Az idő fura dolgokra képes! Mondjuk, megszépít ezt-azt… Mostanában azt veszem észre, hogy egyes zenei stílusok, amik megjelenésük idején durván megosztották a gitáralapú muzsikák rajongótáborát, kezdenek átértékelődni. A grunge-korszakot (és úgy ánblokk a ’90-es éveket) sokan a rock/metal halálának tekintették, manapság viszont egy izgalmas időszakként él a legtöbb ember emlékezetében. A nu metal ugyancsak szitokszó […]
Tovább »
