A furcsaságokon már nem kell meglepődni, de a hagyományos talajon táncoló furcsaságok mindig is üdítőek. Értem ez alatt azt, hogy a szabályokat szétrúgva bárki tud meglepőt – „eredetit” alkotni, viszont a szabályokra is figyelve, azoknak pusztán a variációs lehetőségeiből valami újat kikeverni tulajdonképpen a művészet lényege. Egy debütlemezről fogok most írni, konkrétan a lengyel […]
Tovább »
Szereted az angol Warningot? Lázba hozott annak idején az új lemezhez lassacskán készülődő 40 Watt Sun? Esetleg csak egyszerűen lebegnél egyet a szellemvilág gyámoltalan lelkeivel? Bármelyikre igen a válasz, a Cross Vault bemutatkozó lemezével nem lőhetsz mellé. A 2013-ban indult német duó, becsületes nevükön N. és M. rongyosra hallgatta a 15 év alatt […]
Tovább »
Teljesen meghallgathatóvá tette bemutatkozó lemezét az amerikai Vanum zenekar. Olvashatnánk röviden a hírekben, ha nem hallgatom volna végig a lemezt, de megtettem és meghozta a kedvem egy pofás recenzióhoz. A projektet két fiatal indította útjának, akikről annyit tudni, hogy Morgannek és Rekevicsnek hívnak. Mindketten több bandát megjárt, igazi underground arcok, főleg post-black és […]
Tovább »
A Gorgoroth-szal a kapcsolatomat anno a Destroyer alapozta meg ’98-ban. Akkoriban a Dark Funerallal egyetemben éltem-haltam a raw black metalért, a sebességért, a zenébe sűrített sugárzó gyűlöletért. Az Incipit Satan különlegesen vészjósló hangulata és az akkoriban a banda körül kibontakozó haddel-hadd csak felerősítette a zenekar egészének sötét kisugárzását. Aztán a Twilight és az Ad Majorem lemezek […]
Tovább »
Az első fülledt nyári estére igazi időutazást választottam magamnak és nekilendültem az amerikai doom legenda, a Saint Vitus egyik őskori lemezének, a Born Too Late-nek. Ugyan őskorinak neveztem a lemezt, a banda munkásságát illetően mégsem vetekedhet ősz szakáll versenyben magával a zenekarral, amely 1978-ban állt össze még Tyrant néven, amit 80-ban váltottak a […]
Tovább »
Van ez a jóember, aki zseniális dolgokat művelt anno a Black Sabbathal. Egy (vagy több) zenész és zenehallgató generációnak jelentett kiindulási alapot, alfát és omegát. Aztán ugye most nagy köpködések között áll a bál Bill Ward és a Black Sabbath között. Ezt nem nagyon kell részletezni, mert fosásig volt a témával minden szaksajtó. Azért, hogy a […]
Tovább »
Ahogy telnek az évek, a lengyel death metal szintér egyre izmosabbá válik, és számos új banda igyekszik csatasorba állni az olyan élcsapatok mögé, mint a Vader, a Behemoth, vagy a Decapitated. Az Embrional is elindult ezen az úton, és érezhető, hogy a fiúk a színtér erősítésén iparkodnak, nem pedig annak hígítására verbuválódtak össze. Ugyanekkor, olyan […]
Tovább »
Legyen szó akár zenéről vagy filmről, a francia szintérre mindig is jellemző volt a művészetek halmozása, a „nagy kanállal mindenből” hozzáállás, a műfajokban való vad lubickolás, más szóval, nem a pőreség az, ami eszembe jut egy francia banda kapcsán. Ez némelyek esetében átcsap művészkedésbe, de szerencsére az Orakle nagyívben elkerüli ezt a csapdát, annak ellenére, […]
Tovább »
Összesítve a közelmúltban négy hazai black metal banda anyaga került hozzám. Kolp, Leiru, Veér és a jelen cikk tárgyát képező Velm új kiadványa. Sokszor meglepődöm rajta, hogy a hazai black metal, a metal, meg úgy általánosságban az egész zenei színtér képviselői mennyire hasonló dolgokat csinálnak, ugyanakkor tapintható különbségeket is képesek felsorakoztatni néha. Egy biztos. […]
Tovább »
Az úgy történt, hogy a III. Fémforgács találkozó résztvevői belehallgattak a felgyülemlett promolemezekbe, és amikor a lengyel Mr. Pollack friss korongja került terítékre, akkor megállapították, hogy ez biza jó lesz oldie-nak. Magyarán a kutyának se kellett a Black Hawk… 😀 Sanyi át is dobott nekem egy youtube linket, megnéztem a klipet és úgy voltam vele, […]
Tovább »
