Nem hiszem, hogy a Fémforgács olvasóinak fő zenei csapásirányát képviselné a londoni Snack Family zenekar, és annak munkássága, mindazonáltal egy figyelemreméltó élőzenei produkcióról van szó, ami megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Meg aztán néha jól esik egy kis szünetet tartani a keményebb muzsikák végeláthatatlan ismétlésében, és az meg csak külön öröm, hogy ezt megtehetjük olyan remek bandákkal […]
Tovább »
Furcsa dolog ez a post metal jelenség. A mélyre hangolt gitárok, a súlyos bőgő, a repetitív, pszichedelikus, netán hipnotikus témák, a hagyományostól teljesen eltérő dalszerkezet és az apokalipszis utáni hangulat mind-mind izgalmasnak hangzik egy olyan fülnek, amely lépten-nyomon újdonságot, egyedi hangzásvilágot kutat. Kell egy kis idő, míg az ember megérti, miről szólnak ezek a zenék, […]
Tovább »
A D.Hate egy 2010 óta létező ukrán banda. Nem sokat tököltek demók, vagy EP-k készítésével, 2011-ben rögtön nagylemezzel jelentkeztek, Game with Ghosts címmel. Aztán kicsit visszavettek a tempóból, ami az albumkészítést illeti, hisz a folytatás csak pár hete érkezett meg. Valószínűleg az is közrejátszott a négy éves lemezmentes időszak létrejöttében, hogy közben történtek tagcserék. Az […]
Tovább »
A Dolor zenekarral már találkozhattatok a Fémforgács hasábjain. 2012-es EP-jükről én írtam anno és tetszett is a srácok által játszott energikus, hardcore-ban gyökerező, fiatalos muzsika. Aztán egészen pár héttel ezelőttig viszonylagos csönd honolt a csapat háza táján. Legalábbis ami a hangzóanyag kiadást illeti. Erre némi magyarázatot adhat a banda facebook oldalán olvasható leírás, melyből kiderül, […]
Tovább »
Nem vagyok a hazai beat korszak tudora (sem), a Metro – Omega – Illés hármas közül egyedül az Illést ismerem valamennyire. Az Omegától hallottam sok dalt, de a Metro gyakorlatilag nekem teljesen kimaradt. Most azonban nem a beat korszakról szeretnék beszélni, hanem az Illés feloszlása után létrejött szupergrupp, a Fonográf 1984-es Jelenkor című lemezéről, a […]
Tovább »
Megeszem a kalapom, ha létezik olyan rocker, akinek be kellene mutatni a heavy metal egyik legnagyobb, élő, lélegző őskövületét, az Iron Maiden egykori énekesét, Paul Di’Anno-t. Hála a Metal Mind Productions kiadónak kaptam egy példányt a Mester tavalyi, lengyel bulijait megörökítő koncert DVD-jéből, amely a The Beast Arises nevet kapta a keresztségben. Nem akarok nagyon […]
Tovább »
Homályos, sivár ösvényeken bolyongó, riadt lelkeket láttam, akik kínlódva sikoltották a világba nyugtalanságuk okát, létezésük bánatát. Számukra nincs megváltás, semmi sem enyhítheti szenvedéseiket. Feloldozásra csak egyféleképpen számíthatnak: ha rövid időre hangokká válhatnak egy kopott gitár húrjain. Ilyenkor a Bukottak is megpihenhetnek egy kis időre, néhány pillanatra megenyhülhet a kárhozat össze fájdalma. Nekünk tanulságul, számukra pedig […]
Tovább »
A Joy Shannon and the Beauty Marks már a hatodik lemezénél tart, és csak azok ismerhetik, akik néhanapján tesznek egy utazást a metalon kívűlre a klasszikus értelemben vett zene irányába. A Kaliforniában ténykedő, ír származású Joy Shannon egy roppant karizmatikus hölgy, amellett, hogy egy multitalentum. Boszorkányos báj éppúgy jellemzi, mint az arweni szépség, ami csodálatos […]
Tovább »
Már jópár éve, hogy belebotlottam a dán Woebegone Obscured első, még 2007-ben megjelentetett, csúnyácska, amatőr jellegű bemutatkozó albumába, ami Deathstination névre hallgatott. Ugyan nem fedezték fel a black/death/funeral doom keverésének új megközelítéseit, mélységeit, egy nagyon hangulatos anyagnak tartottam a maga módján, főleg, hogy igazi underground sikátorokba kalauzolt el, ahol a műfaj kereteinek tiszteletben […]
Tovább »
In medias res… Nos, nem tudom, és még csak halvány sejtésem sincs arról, hogy ki mennyire járatos az extrém zenék világában, s mennyire ismeri a finnországi death & roll-ban vagy inkább „dallamos” grind-core-ban „utazó” Unborn Generation-t, de rövid közvélemény kutatás után sem tudnék egy jó teltházas koncertet megszervezni egyik jól menő hazai stadionban sem. – […]
Tovább »
