Albumkritikák

Almost Human – Ø [EP] – 2012

Mostanában egyre gyakrabban tapasztalom, hogy akadnak olyan bandák, akik nem csak a nagy, de a kislemez (EP) esetében is fontosnak tartják a külsőt. Ilyen az Almost Human nevű svájci ötös is, akik még 2012-ben hozták ki Ø című dalcsokrukat. Ha valaki a monitoron keresztül néz rá erre az áthúzott nullát ábrázoló borítóra, biztosan értetlenül áll […]

Tovább »

Sense vs Sanity – Out of the Void – 2013

Most már biztos vagyok abban, hogy a Layered Reality Productions egy frankó kis kiadó. Ráadásul nagyban különböznek a legtöbb istállótól. Elég, ha csak annyit mondok, hogy nonprofit alapon működnek. És a DIY, vagyis a „Csináld magad” mozgalom jeles képviselői. Egyelőre nem árulok el róluk többet, mert tervben van egy interjú a LRP alapítójával, Tom de […]

Tovább »

Human Improvement Process – Deafening Dissonant Millennium – 2013

Gyerekeimről tudom, hogy vannak dolgok, amiket egészen addig utálunk, amíg ki nem próbáljuk. És a felismeréshez, hogy az valójában jó, legalább annyira ragaszkodunk később, mint előtte a tagadásához. Így vagyok számos zenével is. Böngészve az egyre bővülő zenekínálati listákat a megannyi idegen együttesnév láttára először a borítót vizslatom, utána amennyiben nem behatárolható pusztán a látványtól, […]

Tovább »

Panychida – Grief for an Idol – 2013

  A cseh négyes harmadik lemezét három kiadó együttműködésének a gyümölcseként sikerült megjelentetni. Nevesítve a Paragon Records, Cursed Records és a Werewolf Production voltak az elkövetők. Ennek ellenére eléggé hülye helyzet állt elő, mikor rákerestem a három társaság oldalán, hogy ki a terjesztő, esetleg mindhárom? Nos az egyik kiadó oldala el sem érhető, a másik kettőnek […]

Tovább »

Neige Et Noirceur – Natura Mortis Sonoris – 2013

  Szeretem azt, amikor az ambientnek bélyegzett zenékben feltűnik gitár is, vagy mondhatnám fordítva: gitárzenék használnak fel ambient elemeket. Vannak ugyanis olyan ambient előadók, akik nem játszanak semmilyen hangszeren, illetve olyan hangszeresek, akik lenézik az ambient zenészeket (akik nem játszanak hangszeren). Amikor viszont a gitárzene és az ambient találkozik, úgy érzem, hogy nyitott egyéniség(ek) zenei […]

Tovább »

Burning Full Throttle – No Man’s Land – 2013

A Burning Full Throttle neve ugyan már ismerősen csengett, amikor felfigyeltem a november 15-én megjelent, a soundcloud oldalukon közzétett, No Man’s Land c. bemutatkozó lemezükre.  Meghallgatva igazán kellemes meglepetést is jelentett. Amikor pedig megnéztem a No Sleep ‘Til Mexico c. dalukhoz a Rango c. animációs film felhasználásával készített klipet, már biztos volt, hogy hosszútávú kapcsolatnak […]

Tovább »

Remains in a View – Elegies – 2013

A 2007-ben, Sulmonában alakult Remains in a View minden szempontból a mai kor szülötte. Már a nevük alapján is sejthető, hogy milyen műfajban utaznak. Talált, süllyedt! Metalcore a gyerkőc neve, némi modern metallal keverve. Igen, Kedves Olvasó, ez a műfaj még mindig létezik, igaz már túl van a zenitjén, mégis világszerte sok kezdő banda gondolja […]

Tovább »

Words Of Blood – Ingyen Isten – 2013

   Sokszor eldurrantott, másodosztályú közhely, hogy a távolság szépít, sőt ugyebár az emberiség által legtöbbféle alapanyagból előállítható találmánya, az alkohol is csodákra képes. Én most hasonlót tapasztaltam a Words Of Blood bemutatkozó kiadványával, de nem a tisztes távolság miatt, inkább időben történt a pozitív változás. A gyors ítélkezés csapdájától nagy nehezen megszabadulva, az anyagot sokszor […]

Tovább »

Exlibris – Humagination – 2013

Megfogott a borító. Kiborító, ugye? Vagy inkább kiábrándító ez a gyermeteg gyengeség?  Bevallom, nem szégyellem. Egy kis kitérővel beavatom az érdeklődőket, hogy miért is virágzik eme infantilis vonzalmam egy tizenkettő egy tucatnak mondható képi alkotás miatt. (Akit nem érdekel az indokolatlanul hosszú bevezető, az lapozzon az együttes fényképéhez és folytassa onnan az olvasást.) Az egész […]

Tovább »

Alcest – Shelter – 2014

Egy új Alcest lemez, mily kedves meglepetés így 2014 elején, gondoltam rögtön, mikor láttam, hogy lesz ilyen. Második gondolatom már kérdés volt inkább, hogy vajon Neige látta-e Koltai Lajos Sorstalanságát, mert erről a borítóról nekem automatikusan az ugrott be, és bár szeretem, akkor is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a legutóbbi három Alcest borító maga a […]

Tovább »