A svéd zeneipar mind Európa, mind pedig világszerte elég nagy szeletet tudhat magáénak a képzeletbeli zenei élet tortájából. – Legalább is elsődlegesen az ország méreteit szem előtt tartva. – Stílustól függetlenül is ott vannak/voltak az élmezőnyben, jelenlétük megkérdőjelezhetetlen és pont. Ennek lehetséges okait pedig képtelenség felsorolni, de valószínűleg nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni […]
Tovább »
Harmadik nagylemezét adta ki tavaly év végén a hazai post rock színtér talán legismertebb csapata, a Képzelt Város. A harmadik albumot szokás vízválasztóként is emlegetni a bandák életében. Nos, a Képzelt Város egy megváltozott felállással készítette el ezt a korongot. Ráadásul pont az énekesi poszton történt csere, lévén Oláh Gergely 2012 őszén kilépett a zenekarból. […]
Tovább »
Ha avantgárd metalról esik szó, valahogy az utolsó országok egyike az USA, ami eszembe jutna, hogy ott ilyesmit játszik valaki. Nem tudom megindokolni, de ez van. A Kayo Dot nevével ugyanakkor találkoztam itt-ott, és nem is tudom, miért váratott magára a pillanat eddig, hogy utánajárjak, mi is ez, hogy csinálják ezt odaát. Hát, máshogy, mint […]
Tovább »
2010-ben jelent meg a román Sincarnate As I Go Under című, máig egyetlen, bemutatkozó nagylemeze, amihez volt szerencsém és kellemes emlékeket hagyott bennem a furcsa borítótól kezdve a kimunkált zenéig. A 8 éve létező bandának ezen kívül egyetlen EP-je jelent meg 2008-ban és most sem kapkodták el a folytatást. Valamit azonban mégiscsak jól […]
Tovább »
Hát… A másik duplavés hazai brutálbrigád sem kapkodta el! A Wackorhoz hasonlóan a WMD sem hozott ki új dalokkal teli hanghordozót jó pár éve. Egész pontosan a 2009-es Moebius óta. És legalább annyira váratlanul érkezett a 4.1 címre keresztelt EP tavaly év végén, mint Mikiék hármas lemeze. 6 dal, 24 perben. Éhségcsillapítónak megteszi. De nyugi, […]
Tovább »
Ez rendesen meglepett! Na nem az, hogy baromi jó lett az új Wackor. Hanem, hogy egyáltalán megjelent. Szinte derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy közeleg. Aztán 2013. december 14-én befutott. Némi késéssel ugyan, ha azt vesszük alapul, hogy az előző, általam is megkritizált Uncommon Ground 2008 Mikulásán látott napvilágot. No de tudjuk: jó munkához […]
Tovább »
Ha spagetti, akkor Bolognai! Esetleg Milánói, de a Badmotorfinger kvintettje miatt most inkább csak a délebbre fekvő szószvárosra koncentrálok, ugyanis onnan származik a 2006-ban alakult zenekar. Kezdetben cover csapatként csapatták csatakosra koncertjeiken a csatasorba csatangolt rockereket. 2011-ben azonban összeszedtek annyi saját ötletet, amivel a Logic(il)logic Records szakadatlan dohogó hangjegyöntödéjében már a megváltásnak tekintett kokilla közelébe […]
Tovább »
Közvetlenül az In Autumn után kezdtem el hallgatni a La Sfera lemezt, így elősegítve az objektivitást, amit egy kritikus általában csak kerget. Jaja, egy kritikus igen, én viszont pláne nehezen tudok az lenni. Viszont a cikk pontosan három hétig parkolt félbehagyott állapotában a ‘forgács oldalán, és a fülem is pihentetve volt a karácsonyi időszakban… talán […]
Tovább »
Így év végén az ember márpedig igenis hajlamos arra, hogy számot vegyen az eltelt év eseményeivel. A lényeg, hogy rendesen el voltunk „eresztve” ebben az évben is egy kismillió finom kis albummal. Példának okáért máris itt van a Jack. – Nyugalom, nem kell megijedni, hogy belekezdenék egy véget nem érően hosszú, és unalmas történelemórába a […]
Tovább »
Az Aeternus egy norvég csapat, akik black metal fagyos és veszélyes vizein evezve kezdték meg pályafutásukat a 90-es évek első felében, majd idővel egyre jobban a death metal felé kormányozták hajójukat. Mostanság jobbára a két stílus metszéspontján lavíroznak és mindenképp üdvözlendő, hogy nem lovagolták meg a Cradle/Dimmu nevekkel fémjelzett szimfonikus-gótos hullámot. Ők maguk nemes egyszerűséggel […]
Tovább »
